Δαίμον II. / Πλήρωμα ~ Kolbe 15. ~ Az ember célja = Γνώσις II. / ὑποτάγητε οὖν τῷ θεῷ · ἀντίστητε δὲ τῷ διαβόλῳ / "a kutya meg hadd ugasson"

 "Az Úr Jézus felkészít téged a tanulásban...

 διάκρισις

 

Mint sejthető volt..., nem akármilyen Tanulásról és értelemszerűen nem hétköznapi tudás megszerzéséről van szó - ne feledjük, a Πλήρωμα / Κένωμα átmenetben állunk, a kapuban.

A Γνώσις az "Isteni Tudás", melyet ember aligha fogadhat be maradéktalanul..., de  csak a lehetetlen az igazán "jó" cél.

"A tanulás alapvető követelményei:

1. alázatosság;

2. imádság (amely meghozza gyümölcsét);

3. bűnbánat: (ami belsőleg szétrothaszt, gyötör = a bűn)." ( Maximilian Kolbe, Lelkigyakorlatos feljegyzések, 104 )

 

Gondoljunk Pistis Sophia esdekléseire... 

„Most pedig, ó, Világosságok Világossága, bocsásd meg a bűnömet; ez igen nagy, mert elhagytam a magasság területeit, és a káosz területeit választottam lakóhelyül!"

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lxxii-xxviii-23.html

Mert ugyan megtévesztették, de annyit tudhatott volna - fény csak felülről érkezhet.

A Γνώσις tehát megkülönböztetőképesség.

 

"Engedelmesség: a kötelességek maradéktalan teljesítése.
Ne okozz magadnak fölösleges gyötrelmet ( jobb félszer engedelmesnek lenni, mint 720-szor gyötrődni ).

Istennek a szívre van szüksége és nem másra.

Nem megbetegedni, hanem dolgozni jöttél a szerzetbe." ( Maximilian Kolbe, Lelkigyakorlatos feljegyzések, 104 )

"Ismét ő mondta: "Vannak némelyek, akik aszkézisben összetörik testüket, de mivel nem nyerték el a megkülönböztetést (διάκρισις), távol maradnak az Istentől." ( A szent öregek könyve, Remete Szent Antal, 9, 29 )

A Γνώσις tehát megkülönböztetőképesség.

 
"Kísértések:

1. Ne félj, bátran szállj szembe. Maga a kísértés még nem bűn, de ha élünk vele vétkezünk.
Tisztaság - "Mária, Szűzanyám, segíts!" (ha szüntelenül ezt mondod, megmenekülsz) ; aztán gondolj valami másra, majd tedd, amit tenned kell (a kutya meg hadd ugasson).
Bosszú. „Üdvözlégy Mária" - itt vagy velem.
Másokat bírálni. „Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!" (Mt 7,1)
Hitetlenség. Uram, hiszek...

2. Légy őszinte és tárd fel a kísértést elöljáród előtt ezzel szomorúságot is okozol. "Vessétek alá magatokat Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek. Közeledjetek az Istenhez, s majd Ő is közeledik hozzátok." (Jk 4,7), mert a kísértő ellensége az őszinteség.
A sátán maga a gazdagság, gyönyör, kevélység." ( Maximilian Kolbe, Lelkigyakorlatos feljegyzések, 104 )

A Γνώσις tehát megkülönböztetőképesség. ~  ὑποτάγητε οὖν τῷ θεῷ · ἀντίστητε δὲ τῷ διαβόλῳ, καὶ φεύξεται ἀφ’ ὑμῶν · 

 

 

"Közeledjetek az Istenhez, s majd Ő is közeledik hozzátok."

Gnosztikus irodalom CXIV. / Tamásnak a vitázónak könyve II. / Mágikus imádság ( θεουργία ) IV. ~ akkor fog láthatóvá válni munkájuk eredménye."

 Vadállatok

 

 

 Tamás felteszi a kérdést:

"Ezért most arra kérlek, válaszolj a kérdésemre, mielőtt mennybe mész, és ha majd hallok tőled a rejtett dolgokról, azután tudok beszélni csak róluk. És nyilvánvaló számomra, hogy az igazságot igen nehéz megmutatni az emberek számára." ( Tamásnak, a vitázónak könyve, 366 )

Mert mi nem csak magunkat sajnáljuk..., hanem az egész emberi nemet.

(...) Amikor Jézus ezeket mondta tanítványainak, Mária Magdaléna lépett elő, és azt mondta Jézusnak: 

"- Uram, ne bosszankodj, ha megkérdezlek, mivel gyakran zaklattalak. Ne haragudj tehát, Uram, ha céltudatosan és határozottan kérdezősködöm. Mert testvéreim az emberi nemnek prédikálnak, hogy hallgasson rájuk és bűnbánatot érezzen, és a rossz archonok rettenetes ítéletei elől megmentessék és a magasságba menjen és a világosságországot örökölje. Mert mi, Uram, nem csak magunkat sajnáljuk, hanem az egész emberi nemet, hogy minden rettenetes ítélettől megmeneküljön." ( Pistis Sophia, 88. fejezet )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lxxvi-xxxii-mert.html 

Origenész Philóntól veszi át modelljét...,  már tudjuk Philón igen közel állt az esszénusokhoz, azok meg egyfajta gnózis képviseltek.

A fényhez imádkozva élték napjaikat, "elkülönülve", maximális tisztaságra törekedve, a test vágyainak ellenállva.

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/xiii-esszenusok-therapeutak-iv-de-vita.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/xiv-ii-esszenusok-therapeutak-v-de-vita.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/xii-i-esszenusok-ii-therapeutak-ii-de.html

A "szellemi lények" bukását az okozta, hogy "elteltek" az Isten imádásával, "hanyagok" lettek s szeretetük fokozatosan "kihült".

Mint egy kapcsolatban, ha a felek megszűnnek beszélgetni egymással.

A "távolodás", ahogy Herakleitosz mondja "nedvesíti" a lelket, de meg nem ölheti, hisz az természete szerint isteni valóság. 

A nedves és nyirkos, hideg pokolbéli valóság, ahogy a "vádló", vagy az "uroboros" és a démonok is mind értünk vanak.

Hagynak sőt biztatnak, kísértésekbe sodornak minket. 

"Vedd el a kísértéseket, és senki sem fog megmenekülni." (  Remete Szent Antal ) 

Maga Origenész így szól erről:

"A kísértés haszna tehát körülbelül a következő. Hogy mi van a lelkünkben, azt istenen kívül senki sem tudja, talán még mi magunk sem, a kísértés során azonban nyilvánvalóvá válik, hogy ezáltal kiderüljön, milyenek is vagyunk, tudatára ébredjünk önnön bűneinknek, ha akarjuk, és hálát adjunk azokért a javakért, melyeket a kísértés mutat meg nekünk. A kísértések megtörténtének az a célja, hogy megmutatkozzék valódi természetünk, vagyis hogy feltáruljanak szívünk rejtekei." ( Origenész, Az imádságról, XXIX., 17, 149 )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/170-ev-harag.html

Szabad akaratunknak megfelelően céltalanul össze-vissza lövöldözni..., míg rá nem jövünk, ideje volna felkapcsolni a villanyt.

"Mint ha valaki éjjel kívánja nyíllal eltalálni a célpontot. Ezért hogy bizonyosak legyenek a dolgukban mindenfelé kilövöldözik nyilaikat amíg el nem találják a célt -, az azonban nem látható. Amikor azonban kivilágosodik, és elrejtőzik a sötétség, akkor fog láthatóvá válni munkájuk eredménye." ( Tamásnak, a vitázónak könyve, 367 ) 

Ahogy Chesterton mesélte:

"Képzeljük el, hogy valami okból, teszem azt egy lámpaoszlop miatt, nagy felbolydulás támad az utcán. Befolyásos emberek le akarják azt dönteni. 

Előkerül egy szürke ruhás szerzetes is, aki nem más, mint a Középkor szelleme, és egy skolasztikus filozófus száraz modorában elkezd magyarázni: "Mindenekelőtt is, testvéreim, vegyük fontolóra, hogy miben áll a Világosság értéke! Mert ha a Világosság jó önmagában..." 

S ekkor, némiképp menthető okokból a szerzetest leütik. 

Az emberek mind a lámpaoszlophoz rohannak, tíz perc alatt ledöntik, és hol ide, hol oda szaladgálva gratulálnak egymásnak a középkor szellemét félresöprő tetthez. 

Ám ahogy múlik az idő, kiderül, hogy nem is olyan egyszerű a dolog. 

Voltak, akik azért döntötték le a lámpaoszlopot, mert villanyvilágítást akartak; másoknak a vasra volt szükségük; voltak, akik a sötétséget akarták, mert gonoszak voltak tetteik. Egyesek azt gondolták, hogy a gázlámpa nem világít eléggé, mások meg azt, hogy túlságosan is világít; voltak, akik azért cselekedtek, mert össze akarták zúzni a helyhatóság gépezetét, mások meg azért, mert össze akartak zúzni valamit. 

És az éjszakában dúl a háború, és senki sem tudja, hogy ki kit csépel.  

Így azután - fokozatosan és elkerülhetetlenül - ma, holnap vagy holnapután, visszatér a meggyőződés, hogy a szerzetesnek végeredményben igaza volt, mert attól függ minden, hogy miben áll a Világosság filozófiája. 

Csakhogy: amit megvitathattunk volna a gázlámpa alatt, azt most a sötétségben kell megvitatnunk." ( G. K. Chesterton: Eretnekek )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/mikor-testet-adunk-az-ideanak.html

"És te, a mi fényünk, megvilágosítasz, óh, Uram!" ( Tamásnak, a vitázónak könyve, 367 )

Mi legyen e vadállatokkal?

"Ezek a látható testek azonban hozzájuk hasonló teremtmények felfalása révén maradnak életben; ennek eredményeként a testek megváltoznak. Nos, ezek a változások megromlanak és megsemmisülnek, és az életnek semmi reménye, hogy belőlük fakadjon, mivel a test vadállatias. Mivel a vadállatok teste megsemmisül, ezek a formák is megsemmisülnek." ( Tamásnak, a vitázónak könyve, 367 ) 

Aki megátalkodik a bűnben..., a kommunikáció megtagadása, a jóindulatúan kinyújtott kéz félrelökése mindig az.

"A Megváltó így szólt: "Igaza van azoknak, akik nem úgy tekintenek rájuk, mint emberekre, hanem mint vadállatokra, mivel csak a vadállatok pusztítják el egy a másikat, az ember is ebből a fajtából - elpusztítja egyik a másikat." ( Tamásnak, a vitázónak könyve, 368 ) 

"(...) ki lesznek szolgáltatva gyalázatos szenvedélyeiknek, (...)" ( Origenész, Az imádságról, XXIX. 15., 147 ) 

 

"Mert ha a Világosság jó önmagában..."

 

Gnosztikus irodalom LXXXVII. / Πίστις Σοφία XLVII. ~ κατήγορος και μοίρα

  „Itt van az ellenszellemetek! Mostantól nem jövök a ti helyeitekre. Elidegenedtem tőletek örökre."

 

Meséltem már érdekes beszélgetésemről Beöthy Tamás atyával.

"Beszélgessünk valami fontosabbról!" - zárta le a vitát, mielőtt elkezdhettük volna.

Valamint Nemeshegyi Péter fájós térdéról is esett már szó.

Miért nem érdekelt őket a kérdés..., engedtek vagy épp nem engedtek κατήγορος-uknak vagy μοίρα-juknak?

Izgalmas probléma.

 

"Amikor Jézus ezeket mondta, Mária vetette magát a lábai elé, megcsókolta azokat, és folytatta, azt mondván: 

- Uram, még valamit akarok megkérdezni. Nyilvánítsd meg nekünk, és ne titkold el előlünk. És Jézus válaszolt, azt felelvén: 

- Kérdezz amit akarsz, és én nyíltan megmondom nektek példázatok nélkül. 

Mária felelt, és így szólt: 

- Uram, nem azért hoztad-e a rejtélyeket a világba, mert ezen a világon szegénység és gazdagság, gyengeség és erő van, van fogyatékos és egészséges test? Szóval azért, hogy ha az emberekhez megyünk az országban, és nem hisznek nekünk és nem hallgatnak ránk, mi pedig ezt a rejtélyt elvégezzük az ő helységeikben, akkor megtudják, hogy mi a mindenség Istenének igéjét hirdetjük? 

A Megváltó felelt, és így szólt Máriához a tanítványok előtt:

- Ezt a rejtélyt már korábban megadtam nektek. 

De megismétlem: 

Nos, Mária, nemcsak ti, hanem mindenki, aki véghezviszi a halottakból való feltámasztás rejtélyét, mely kigyógyít a démonokból, éppígy meggyógyít minden betegséget, meggyógyítja a vakokat és a bénákat és a csonkákat és a némákat és a süketeket, aki ezt a rejtélyt - amelyet már odaadtam nektek - megkapja és elvégzi, azután bármit kér, szegénységben vagy gazdagságban, gyengeségben vagy erőben, fogyatékos vagy egészséges testben, bármiféle testi gyógyulást kér, vagy halottak feltámasztását, vagy vakok, bénák, süketek vagy némák meggyógyítását, betegségek vagy fájdalmak megszüntetését, vagyis a rejtélyek elvégzője bármit is kér ezekből, az hamar meg is történik neki. 

 Amikor a Megváltó ezt mondta, a tanítványok mind előléptek és együtt mondták: 

- Ó, te Megváltó, nagyon megindítottál minket az üdvös tettekkel, amelyeket megneveztél. Mivel pedig lelkeinknek te viselted gondját, nagyon akarnak kimenni tehozzád. Mert mi tőled származunk! Most tehát lelkeink nagy izgalomban vannak az üdvös, gyógyító tettek miatt, amelyeket felsoroltál nekünk; és erősen unszolnak, mert ki akarnak menni belőlünk fel a magasba, a te birodalmadba." ( Pistis Sophia, 110. fejezet )

 

 A démonok világában démonoknak parancsolni a legnagyobb teljesítmény. A "limbótól" távolodva lefelé egyre inkább a felső régiók erejére van szükség. Ezért volt nagy szám a gadarai megszállott és Mária Magdolna megszabadítása.

Tudták ezt a tanítványok is..., s próbálták. Nem sikerült.

Miért?

Benne van a szövegben:

- Ó, te Megváltó, nagyon megindítottál minket az üdvös tettekkel, amelyeket megneveztél. Mivel pedig lelkeinknek te viselted gondját, nagyon akarnak kimenni tehozzád. Mert mi tőled származunk! Most tehát lelkeink nagy izgalomban vannak az üdvös, gyógyító tettek miatt, amelyeket felsoroltál nekünk; és erősen unszolnak, mert ki akarnak menni belőlünk fel a magasba, a te birodalmadba." ( Pistis Sophia, 110. fejezet )

Mert amíg nem indít a jótetted a hozzá való közeledésre, nem jó volt a megközelítés. Ha saját érdemednek tekintenéd.., nem is fog sikerülni. ( Már megint egy paradoxon. )

 ¹⁴Amikor visszaértek a néphez, odalépett hozzá egy ember, térdre hullott előtte, ¹⁵s kérte: „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. ¹⁶Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.” ¹⁷Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!” ¹⁸Jézus ráparancsolt, s az ördög kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult. ¹⁹Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” ²⁰Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen. ²¹Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.”( Mt 17 14-21 )

( Καὶ ἐλθόντων πρὸς τὸν ὄχλον προσῆλθεν αὐτῷ ἄνθρωπος γονυπετῶν αὐτὸν

καὶ λέγων · Κύριε, ἐλέησόν μου τὸν υἱόν, ὅτι σεληνιάζεται καὶ κακῶς πάσχει, πολλάκις γὰρ πίπτει εἰς τὸ πῦρ καὶ πολλάκις εἰς τὸ ὕδωρ.

καὶ προσήνεγκα αὐτὸν τοῖς μαθηταῖς σου, καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν αὐτὸν θεραπεῦσαι.

ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν · Ὦ γενεὰ ἄπιστος καὶ διεστραμμένη, ἕως πότε μεθ’ ὑμῶν ἔσομαι; ἕως πότε ἀνέξομαι ὑμῶν; φέρετέ μοι αὐτὸν ὧδε.

καὶ ἐπετίμησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, καὶ ἐξῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ τὸ δαιμόνιον · καὶ ἐθεραπεύθη ὁ παῖς ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης.

Τότε προσελθόντες οἱ μαθηταὶ τῷ Ἰησοῦ κατ’ ἰδίαν εἶπον · Διὰ τί ἡμεῖς οὐκ ἠδυνήθημεν ἐκβαλεῖν αὐτό;

ὁ δὲ λέγει αὐτοῖς · Διὰ τὴν ὀλιγοπιστίαν ὑμῶν · ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν, ἐὰν ἔχητε πίστιν ὡς κόκκον σινάπεως, ἐρεῖτε τῷ ὄρει τούτῳ · Μετάβα ἔνθεν ⸃ ἐκεῖ, καὶ μεταβήσεται, καὶ οὐδὲν ἀδυνατήσει ὑμῖν.)

 

Szóval..., ha nem megy azért nem megy, mert "egóból" történik..., tehát nem is szabad, hogy sikerüljön. Ha meg sikerül "spontán" kell legyen..., "nem én voltam". 

Tehát nem AMDG, de sokkal inkább Soli Deo Gloria.

 

A bűn zsoldja halál, mondja  Pál: "Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." ( Róm 6,23 )

 De mi van azokkal akik "megszállottak" κατήγορος και μοίρα irányítás alatt.  Anzelm szerint meghalnak, a κατήγορος majd "beköpi" őket. 

Gnosztikusok elnézőbbek..., kapnak még pár esélyt, hogy μοίρα-juknak megfeleljenek és visszaadhassák a κατήγορος-t.

 I. Rossz "lélek":

 

"Ezután a Megváltó folytatta, és azt mondta nekik: 

- Ha elmentek a városokba, vagy birodalmakba vagy országokba, akkor először azt hirdessétek nekik: 

„Kutassatok szüntelenül és lankadatlanul, míg meg nem találjátok a világosság rejtélyeit, melyek elvezetnek benneteket a világosságbirodalomba!" 

Mondjátok nekik:  

„Őrizkedjetek a tévtanoktól! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják, hogy Én vagyok, holott nem Én vagyok; és sokakat félrevezetnek majd". 

  

Akik azonban hozzátok jönnek, bennetek hisznek és meghallgatnak titeket, valamint a fényrejtélyekhez méltóan cselekednek, azoknak adjátok át a világosság rejtélyeit és ne rejtsétek el előlük. Akik a magasabb rejtélyekre méltók, azoknak azokat adjátok. Akik az alacsonyabb rejtélyekre méltók, azoknak azokat adjátok. És semmit se rejtegessetek előlük.  

A halottakból való feltámasztást és a betegek gyógyítását azonban ne adjátok senkinek sem, se ne oktassatok senkit se azokra; mert ez a rejtély és ennek minden felhívása az archonoké.

 Ezért senkinek se adjátok azt, míg meg nem erősítettétek a hitet az egész világon. 

Hogy amikor a városokba vagy országokba mentek, és nem fogadnak be titeket, vagy nem hisznek nektek és nem hallgatnak rátok, akkor azokon a helyeken felélesszétek a halottakat és meggyógyítsátok a bénákat, a vakokat és sok betegséget ott. És ezek miatt aztán hiszik nektek, hogy a mindenség Istenét hirdetitek, és elhiszik nektek amit mondotok. 

Ezért adtam hát nektek ezt a rejtélyt: hogy a hitet megalapozzátok az egész világon. Amikor a Megváltó ezt mondta, folytatta beszédét, és azt mondta Máriának:

 - Hallgass ide, Mária, azt kérdezted, ki kényszeríti az embert vétkezni;  

hallgasd tehát: 

Amikor egy gyerek megszületik, akkor az ereje kevés

, a lélek is gyenge őbenne

, és az ellenségszellem [ellenzékszellem, vádoló] is gyenge őbenne. 

Szóval ez a három gyenge, anélkül, hogy valamelyikőjük csak valamit is tudatosan észlelne [képviselne, megértene], jót vagy rosszat, a feledés nyomasztó terhe miatt, mely nagyon nehéz. 

Továbbá a test is gyenge, és a gyerek az archonok világának anyagával táplálkozik. Az ő ereje az ezekben a táplálékokban lévő erőket vonja magához, lelke az ezekben a táplálékokban lévő lelkesülést, és az ellenzék-szellem az ezekben a táplálékokban lévő vágyakat és rosszat, vagyis mindegyik a maga részét vonja magához. 

A test azt az anyagot veszi fel, amely a táplálékokban öntudatlan. 

A sors viszont semmit sem vesz magához ezekből a táplálékokból, mert azokkal nincsen elkeveredve, hanem úgy megy ki a világból, ahogyan bejött. 

És lassan növekszik az erő, a lélek és az ellenzékszellem. 

És mindegyikőjük észlel a természetének megfelelően. 

Az erő észlelőképessége a világosságot keresi a magasságban. 

A léleknek ellenben az az észlelőképessége, hogy az igazságosság területét keresse, amely azonban el van keveredve, mert a keveredés helye. 

Az ellenzékszellem pedig mindenre törekszik [azt keresi], ami gonoszság, vágy és bűn. 

A test nem tud észlelni, ha nem vesz fel erőt az anyagból. 

Ez a három tehát így észlel, mindegyik a természetének megfelelően. 

És a kiegyenlítő igazságosság rábizonyítói [emlékeztetők] utasítást adnak a szolgáiknak az emberek kísérésére, hogy tanúi legyenek az emberek minden bűnének és meghatározzák, hogyan büntessék meg őket az ítéleteknél. 

És az ellenzékszellem felfigyel erre, észrevesz minden bűnt és rosszat, amit a nagy sorserők archonjai a lélek számára elrendeltek, és mindezzel bántalmazza a lelket. 

És a belső erő a lelket a világosság helyeinek és a mindenség Istenének a keresésére unszolja. 

Az ellenzékszellem meg arra csábítja a lelket, hogy minden helytelen tettét, minden szenvedélyét és minden bűnét állandóan cselekedje; ez a szellem állandó ellenségként van a lélekhez kapcsolva, hogy szüntelenül ösztönözze a lelket a bűn ésa gonoszság cselekvésére; és arra buzdítja a megtorlás szolgáit, hogy tanúi legyenek a bűnöknek, amiket a lélekkel tétet. Sőt, ha éjjel vagy nappal a lélek pihenni szeretne, akkor álmokkal és világi vágyakkal zaklatja, és arra ösztönzi, hogy a világ dolgaira vágyjon. Szóval a lelket abba hajszolja, amit az archonok parancsoltak neki, és a lélek ellensége lesz, mert azt téteti vele, ami a léleknek nem tetszik. 

("Vedd el a kísértéseket, és senki sem fog megmenekülni." ( Remete Szent Antal )

A kísértések rendkívül fontosak, olyasmi mint az idő, amire sok időt szánsz az fontos neked, amiért hajlandó vagy sokat szenvedni az értékes számodra, az irigység legyőzése is hasonlóképp működik, miközben "harcolsz" ellene megtudod ki vagy, s ha legyőzöd új, egy másik emberként fogsz kikerülni a küzdelemből.

"Ó szerencsés vétek, mely ilyen és ily nagy Megváltót érdemelt." ( Exultet )

( https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/170-ev-harag.html ))

Nos, Mária, ez valóban ellensége a léleknek, és ez kényszeríti a lelket, míg el nem követett minden bűnt. 

Ha aztán ennek az embernek az ideje beteljesedett, akkor először a sors jön elő, és az embert elvezeti a halálhoz az archonok és azok kötelei szerint, amelyekkel a sorserőkhöz van kötve. 

 Ezután az igazságosság rábizonyítói [emlékeztetők] jönnek, és a lelket kivezetik a testből. 

Ezek a bizonyítók vagy átvevők ezután három napot töltenek azzal, hogy ezzel a lélekkel minden területen keringjenek és a világ minden eonjához elküldjék. 

Az ellenzékszellem ( κατήγορος ) és a sors ( μοίρα ) követi a lelket, míg az erő visszatér a világosság Szüzéhez.

  Három nap után aztán az emlékeztetők [átvevők] ezt a lelket levezetik a káosz Amentijéhez. Amikor pedig leviszik a káoszhoz, átadják a megbüntetőknek. 

Az emlékeztetők [átvevők, kézbesítők] aztán visszatérnek az ő területeikre, az archonoknak a lélek kilépésével kapcsolatos feladatának megfelelően. 

És az ellenzékszellem a lélek ellen fog tanúskodni és továbbvezeti őt az általa [a lélek által] elkövetett, holott az ellenzékszellem által kezdeményezett bűnöknek megfelelő megtorlás szerint. 

És az ellenzékszellem nagy ellensége a léleknek. 

Ha pedig a lélek maga mögött hagyta az elkövetett bűnök szerinti büntetést a káoszban, akkor az ellenzékszellem kivezeti őt a káoszból, mert őhozzá kapcsolódik, és elvezeti mindenhová, ahol a bűnöket rábizonyítja, és kivezeti őt az archonok középső útján. 

Ha pedig a lélek az archonokhoz jut, akkor azok megkérdezik tőle a sors rejtélyeit. 

Ha ő ezeket nem találta meg, akkor megkérdezik az ő sorsát. 

És az archonok megbüntetik a lelket az általa elkövetett bűnök szerint. A büntetéseket majd a mindenség magyarázatánál mondom meg nektek. 

Ha e lélek megbüntetése a közép archonjainak törvényszékeinél befejeződött, akkor az ellenzékszellem a lelket kivezeti a közép archonjainak minden területéről, és a Nap világossága elé viszi az első ember, Jeu parancsa szerint, a bírónő elé, a világosság Szüze elé viszi. 

Ő megvizsgálja ezt a lelket, és bűnös léleknek találja: és ekkor beletaszítja világosságerejét, hogy a testét és a tudat részvételét helyreállítsa; erről is a mindenség magyarázatánál beszélek majd veletek. 

És a világosság Szüze lepecsételi ezt a lelket és átadja egyik továbbvezetőjének, és olyan testbe nyomatja, amely megfelel elkövetett bűneinek. 

És bizony el nem engedik ezt a lelket a testek váltakozásából, míg be nem fejezte az utolsó fordulatát, ahogyan megérdemelte. 

Mindezeknek a dolgoknak a mibenlétét és a testek fajtáját, amelyekbe taszítják őket, minden lélek bűnének megfelelően, megmondom majd nektek, amikor a mindenség kibontakozását [keletkezését] magyarázom." ( Pistis Sophia, 111. fejezet ) 

 

 II. Jó "lélek":

 

"Jézus újra folytatta, és így szólt: 

- Ha ellenben olyan lélekről van szó, mely nem hallgatott az ellenzékszellemre ennek fondorlatoskodása idején, nem engedett neki, hanem jó lélek lett, és megkapta a világosság rejtélyeit, melyek a második térbenvagy a harmadik, belső térben vannak, és eljön a lélek testből való kilépésének ideje, akkor az ellenzékszellem és a sors követi ezt a lelket felfelé vezető útján. 

Mielőtt pedig felemelkedik, kimondja minden megpecsételéstől és az ellenszellem minden kötelétől (amellyel ezt az archonok kötötték a lélekhez) feloldó rejtélyt, és az ellenszellem nem mehet már be a lélekbe, a lelket szabadon ereszti a parancsok szerint, amelyeket a nagy sorserők archonjai adtak neki, azt mondván: 

Ne engedd el ezt a lelket, mielőtt meg nem mondja neked a minden pecséttől való feloldozás rejtélyét, amellyel téged a lélekhez kötöttünk. 

Ha aztán a lélek kimondta a minden pecséttől és az ellenzékszellem kötelékeitől feloldó rejtélyét, és ez a szellem már nem megy be a lélekbe és nincs hozzákötve, akkor a lélek ebben a pillanatban egy rejtélyt mond ki és elbocsátja a sorsot az ő helyére a középső út archonjaihoz. 

És a lélek kimondja a rejtélyt és elbocsátja az ellenzékszellemet a sorserők archonjaihoz, arra a helyre, ahol az azokhoz van kötve. 

Ekkor a lélek ragyogó fénváradat lesz, és az emlékeztetők, akik a lelket kivezették a testből, félnek ennek a léleknek a világosságától és leborulnak előtte. 

Ekkor a lélek nagy fényáradat, sőt szárnyas világosság lesz, és áthatol az archonok minden területén és a világosság minden rendszerén, míg el nem jut az ő saját birodalmához, ahová (ameddig a fokig) megkapta a rejtélyeket. 

Ha olyan lélekről van szó, aki az első, külső tér rejtélyeit kapta, ezeket be is töltötte, ám visszaesett, és a rejtélyek teljesítése után újra bűnöket követett el, és eljön a testből való kilépésének ideje, akkor jönnek a kiegyenlítő igazságosság elvezetői [emlékeztetők] és a lelket kivezetik a testből. 

És a sors és az ellenzékszellem követi ezt a lelket az útjain, mert az ellenzékszellem az archonok köteleivel és pecsétjeivel van e lélekhez kötve.

A lélek kimondja minden köteléknek és pecsétnek a feloldozó rejtélyét, amelyekkel az archonok az ellenszellemet kötötték a lélekhez. 

És amikor a lélek ezt a feloldozó rejtélyt kimondja, azonnal feloldódnak a pecsétek kötelékei, amelyekkel az ellenzékszellem kötötte meg a lelket. 

És az ellenzékszellem azonnal megválik tőle, és nincs többé a lélekhez fűzve. 

Ebben a pillanatban a lélek kimond egy rejtélyt és legyőzi az ellenzékszellemet és a sorsot, és megszabadítja magát üldözőitől. 

De még nincs minden az ő hatalmában, hanem még alá van rendelve a Hatalmaknak. Ekkor jönnek ennek a léleknek az átvevői (emlékeztetői) a rejtélyekkel, melyeket kapott, és elveszik ezt a lelket az előző emlékeztetőktől, akik visszatérnek az archonok feladatához, hogy folytassák a feladatukat a lelkeknek a testből való kivezetésénél. 

És ennek a léleknek az emlékeztetői, akik a világossághoz tartoznak, fényszárnyakat és fényruhát képeznek a lélek számára és nem vezetik a káoszhoz, mert nem lenne helyes egy olyan lelket a káoszhoz vezetni, amely megkapta a rejtélyeket; hanem a közép archonjainak útjára vezetik. 

Amikor pedig a közép archonjaihoz megérkezik, akkor ezek az archonok eléje jönnek félelemmel és nagy tűzzel és különböző arcokat vágván, szóval rettegve. 

Ebben a pillanatban a lélek kimondja az archonok apológiájának rejtélyét. 

És az archonok nagyon félnek és arcra borulnak, mert félnek a kimondott rejtélytől és az apológiától. 

És ez a lélek eloldozza magát a sorsától, mondván: „Vegyétek a sorsotokat! Mostantól nem jövök a ti területeitekhez. Örökre elidegenedtem tőletek, mert elmegyek örökölt helyemre"!  

Ha a lélek ezt kimondta, akkor a világosság átvevői [emlékeztetői] a magasba repülnek vele és a sorserők eonjaiba vezetik őt, mialatt ő minden helynek megmondja az apológiáját [védőbeszédét] és megadja a pecsétjét, amelyeket megmondok majd nektek a rejtélyek magyarázatánál. 

És átadja az archonoknak az ellenzékszellemet, kimondja nekik a köteleket megoldó rejtélyt, melyekkel az archonok őhozzá kötötték az ellenzékszellemet, és azt mondja nekik:

 „Itt van az ellenszellemetek! Mostantól nem jövök a ti helyeitekre. Elidegenedtem tőletek örökre." 

És mindegyiknek megadja a pecsétjét és az apológiáját. 

Ha a lélek ezt tette, akkor a világosságtól származó átvevők [emlékeztetők] a magasba repülnek vele, kivezetik a sorserők eonjaiból, és elvezetik a magasság minden eonjához, mialatt minden helynek megadja a védőbeszédét és mindenütt ad védőbeszédet [megindoklást] és pecsétet Adámász ldrály zsarnokainak. 

 És megadja az apológiát minden bal oldali terület archonjainak, amelyeknek minden apológiáját és pecsétjét megmondom nektek egyszer, amikor a rejtélyek magyarázatait adom. 

Aztán az átvevők ezt a lelket a világosság Szüzéhez vezetik. 

És a lélek a világosság Szüzének odaadja a pecséteket és himnuszokkal dicséri. 

És a világosság Szüze és a világosság hét másik Szüze megvizsgálja ezt a lelket, és megtalál minden jelet rajta, és megtalálja a pecsétéit és keresztelőit és felkenését. 

És a világosság Szüze lepecsételi ezt a lelket, és a világosság átvevői megkeresztelik és megadják neki a szellemi kenetet; és a világosság minden Szüze lepecsételi őt az ő pecsétjeivel. 

Ezenkívül a világosság átvevői átadják őt a nagy Szabaóthnak, a jónak, akit az élet kapujánál, a jobb oldaliak területén, Atyának neveznek. 

És a lélek megadja neki himnuszaival a dicséretet és a pecsétéit és az apológiáját. 

És Szabaóth, a nagy és jó, lepecsételi őt a pecsétjeivel. 

És a lélek kifejezi ismeretét és dicséretét himnuszokkal, és a pecséteket is megadja a jobb oldaliak egész területének. 

Mind lepecsételik őt a pecsétjeikkel. 

És Melkhisédek, a világosság nagy átvevője jobb oldaliak területén, lepecsételi ezt a lelket. 

És Melkhisédek minden átvevője lepecsételi ezt a lelket és elvezetik a fénykincshez. 

És ő [a lélek] megadja a tiszteletet és dicsőséget és dicshimnuszokat és minden pecsétet a világosság minden területének.  

És a fénykincs területén mindenki lepecsételi őt a pecsétjével, és ő bemegy öröksége helyére." ( Pistis Sophia, 112. fejezet. )

 

171 év harag

"Vedd el a kísértéseket, és senki sem fog megmenekülni." (  Remete Szent Antal )

 

 

Létezik egy legenda, erről kamasz koromban szereztem tudomást, amikor sörrel akartam koccintani Morvai Péter haverommal, aki ezt kategorikusan visszautasította. 

"Magyar ember sörrel nem koccint", - mondta. 

 Sőt.., elmesélte, egyszer majdnem megverték őket egy prágai sörözőben.

Joghallgatóként gyakran jártak fel Szegedről Prágába egy kis sörözésre. Egyik nap egy szintén fiatal csehekből álló csoport telepedett le az asztalukhoz, - koccintásra nógatva őket. 

Ők azonban visszautasították..., ekkor majdnem verekedés tört ki, sajnos itt a "vasfüggönyön" innen nem tanultunk meg oroszul..., de angolul sem tudott még akkor senki sem, így hát hosszas mutogatás után végre sikerült megértetniük magukat.

Ekkor azonnal szent lett a béke! Sőt ölelték-csókolták a magyarokat..., lehet nekik sincsenek pusztán szép emlékeik az osztrák barátságról.

 

Egy HVG cikk ezt így meséli: "A hagyományt mindenki jól ismeri: hosszú évtizedek óta a magyarok tisztelegnek az aradi vértanúk emléke előtt, akiknek a kivégzése után a megtorlásokat irányító Haynau és társai sörrel koccintottak az osztrák győzelemre. 

Ugyan a fogadalom az egyik ismert verzió szerint százötven évre szólt – azaz a tilalom 1999. október 6-án lejárt -, a Marketing Centrum közvélemény-kutató 2005-ös felmérése szerint a sörivók fele még ma is betartja azt." 

Durva, 171 éve tart a harag, s mérgezi az osztrák-magyar viszonyt azóta is, csak mert a császár nem fogadott szót a cári tanácsnak és nem gyakorolt közkegyelmet..., hanem ránk szabadította a félkegyelmű Haynaut. 

Nem érdemes a szeretet és a testvériség parancsával szemben cselekedni.

 

"A bűn bűnt szül; az azonos cselekedetek ismétlése víciumot gerjeszt. A víciumból perverz hajlamok fakadnak, melyek elhomályosítják a lelkiismeretet és megrontják a jó és rossz konkrét értékelését. Így a bűn sokasodni és erősödni akar, de az erkölcsi érzéket nem tudja gyökeréig lerombolni." ( Katolikus Egyház Katekizmusa )

Nem lehetne ezt egyszerűen..., egyszerűbben?

Nem.

Erre a legszebb választ maga a kísértéseitől nagyon sokat szenvedett Remete Szent Antal mondja: 

"Vedd el a kísértéseket, és senki sem fog megmenekülni." 

A kísértések rendkívül fontosak, olyasmi mint az idő, amire sok időt szánsz az fontos neked, amiért hajlandó vagy sokat szenvedni az értékes számodra, az irigység legyőzése is hasonlóképp működik, miközben "harcolsz" ellene megtudod ki vagy, s ha legyőzöd új, egy másik emberként fogsz kikerülni a küzdelemből.

"Ó szerencsés vétek, mely ilyen és ily nagy Megváltót érdemelt." ( Exsultet )

 

Lényegében Krisztust imitálva meg kellene tudnunk váltani magunkat és egymást is. Tudom elég eretnekül hangzik, de hát mi más értelme lehet a példájának, ha nem ez?

Egy Test vagyunk!

"Krisztus kimondhatatlan kegyelme értékesebb javakat adott nékünk azoknál, amelyeket az ördög irigysége elvett tőlünk." ( Nagy Szent Leó )

Vagy:

"A Törvény és a kegyelem rendje megszabadítja az emberek szívét a kapzsiságtól és az irigységtől; az ember szívét beavatja a Legfőbb Jó utáni vágyba; fölébreszti a Szentlélek utáni vágyakat, aki beteljesíti az ember szívét." ( Katolikus Egyház Katekizmusa )

 

Addig maradnak az Igazság helyett a parancsok...

"A tizedik parancsolat megkívánja, hogy száműzzük az irigységet az emberi szívből. Amikor Nátán próféta Dávid királyban bűnbánatot akart ébreszteni, elmondott neki egy példázatot a szegény emberről, akinek nem volt semmije, csak egy leányaként szeretett báránykája, és a gazdagról, akinek számos nyája volt, mégis elvette a szegénytől a báránykáját. Az irigység a leggonoszabb tettekre is vezethet." ( Katolikus Egyház Katekizmusa )

És  klasszikus Jézusi intés, ha nem ügyeltek, meghaltok, s meghalnak azok is akiket szerettek, mert közösség átható szeretet és összetartozás- és céltudat nélkül nem maradhat fenn, amelyik ország meghasonlik önmagával, nem maradhat fenn:

"Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég." ( Jn15,1-6 )

Ez a "Második Halál".

 

 

 

2019. 10. 08.