„Itt van az ellenszellemetek!
Mostantól nem jövök a ti helyeitekre. Elidegenedtem tőletek örökre."
Meséltem már érdekes beszélgetésemről Beöthy Tamás atyával.
"Beszélgessünk valami fontosabbról!" - zárta le a vitát, mielőtt elkezdhettük volna.
Valamint Nemeshegyi Péter fájós térdéról is esett már szó.
Miért nem érdekelt őket a kérdés..., engedtek vagy épp nem engedtek κατήγορος-uknak vagy μοίρα-juknak?
Izgalmas probléma.
"Amikor Jézus ezeket mondta, Mária vetette magát a lábai elé, megcsókolta azokat, és folytatta, azt mondván:
- Uram, még valamit akarok megkérdezni. Nyilvánítsd meg nekünk, és ne titkold el előlünk. És Jézus válaszolt, azt felelvén:
- Kérdezz amit akarsz, és én nyíltan megmondom nektek példázatok nélkül.
Mária felelt, és így szólt:
- Uram, nem azért hoztad-e a rejtélyeket a világba, mert ezen a világon szegénység és gazdagság, gyengeség és erő van, van fogyatékos és egészséges test? Szóval azért, hogy ha az emberekhez megyünk az országban, és nem hisznek nekünk és nem hallgatnak ránk, mi pedig ezt a rejtélyt elvégezzük az ő helységeikben, akkor megtudják, hogy mi a mindenség Istenének igéjét hirdetjük?
A Megváltó felelt, és így szólt Máriához a tanítványok előtt:
- Ezt a rejtélyt már korábban megadtam nektek.
De megismétlem:
Nos, Mária, nemcsak ti, hanem mindenki, aki véghezviszi a halottakból való feltámasztás rejtélyét, mely kigyógyít a démonokból, éppígy meggyógyít minden betegséget, meggyógyítja a vakokat és a bénákat és a csonkákat és a némákat és a süketeket, aki ezt a rejtélyt - amelyet már odaadtam nektek - megkapja és elvégzi, azután bármit kér, szegénységben vagy gazdagságban, gyengeségben vagy erőben, fogyatékos vagy egészséges testben, bármiféle testi gyógyulást kér, vagy halottak feltámasztását, vagy vakok, bénák, süketek vagy némák meggyógyítását, betegségek vagy fájdalmak megszüntetését, vagyis a rejtélyek elvégzője bármit is kér ezekből, az hamar meg is történik neki.
Amikor a Megváltó ezt mondta, a tanítványok mind előléptek és együtt mondták:
- Ó, te Megváltó, nagyon megindítottál minket az üdvös tettekkel, amelyeket megneveztél. Mivel pedig lelkeinknek te viselted gondját, nagyon akarnak kimenni tehozzád. Mert mi tőled származunk! Most tehát lelkeink nagy izgalomban vannak az üdvös, gyógyító tettek miatt, amelyeket felsoroltál nekünk; és erősen unszolnak, mert ki akarnak menni belőlünk fel a magasba, a te birodalmadba." ( Pistis Sophia, 110. fejezet )
A démonok világában démonoknak parancsolni a legnagyobb teljesítmény. A "limbótól" távolodva lefelé egyre inkább a felső régiók erejére van szükség. Ezért volt nagy szám a gadarai megszállott és Mária Magdolna megszabadítása.
Tudták ezt a tanítványok is..., s próbálták. Nem sikerült.
Miért?
Benne van a szövegben:
- Ó, te Megváltó, nagyon megindítottál minket az üdvös tettekkel, amelyeket megneveztél. Mivel pedig lelkeinknek te viselted gondját, nagyon akarnak kimenni tehozzád. Mert mi tőled származunk! Most tehát lelkeink nagy izgalomban vannak az üdvös, gyógyító tettek miatt, amelyeket felsoroltál nekünk; és erősen unszolnak, mert ki akarnak menni belőlünk fel a magasba, a te birodalmadba." ( Pistis Sophia, 110. fejezet )
Mert amíg nem indít a jótetted a hozzá való közeledésre, nem jó volt a megközelítés. Ha saját érdemednek tekintenéd.., nem is fog sikerülni. ( Már megint egy paradoxon. )
14Amikor visszaértek a néphez, odalépett hozzá egy ember, térdre hullott előtte, 15s kérte: „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. 16Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.” 17Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!” 18Jézus ráparancsolt, s az ördög kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult. 19Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” 20Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen. 21Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.”( Mt 17 14-21 )
( Καὶ ἐλθόντων πρὸς τὸν ὄχλον προσῆλθεν αὐτῷ ἄνθρωπος γονυπετῶν αὐτὸν
Szóval..., ha nem megy azért nem megy, mert "egóból" történik..., tehát nem is szabad, hogy sikerüljön. Ha meg sikerül "spontán" kell legyen..., "nem én voltam".
Tehát nem AMDG, de sokkal inkább Soli Deo Gloria.
A bűn zsoldja halál, mondja Pál: "Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." ( Róm 6,23 )
De mi van azokkal akik "megszállottak" κατήγορος και μοίρα irányítás alatt. Anzelm szerint meghalnak, a κατήγορος majd "beköpi" őket.
Gnosztikusok elnézőbbek..., kapnak még pár esélyt, hogy μοίρα-juknak megfeleljenek és visszaadhassák a κατήγορος-t.
I. Rossz "lélek":
"Ezután a Megváltó folytatta, és azt mondta nekik:
- Ha elmentek a városokba, vagy birodalmakba vagy országokba, akkor először azt hirdessétek nekik:
„Kutassatok szüntelenül és lankadatlanul, míg meg nem találjátok a világosság rejtélyeit, melyek elvezetnek benneteket a világosságbirodalomba!"
Mondjátok nekik:
„Őrizkedjetek a tévtanoktól! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják, hogy Én vagyok, holott nem Én vagyok; és sokakat félrevezetnek majd".
Akik azonban hozzátok jönnek, bennetek hisznek és meghallgatnak titeket, valamint a fényrejtélyekhez méltóan cselekednek, azoknak adjátok át a világosság rejtélyeit és ne rejtsétek el előlük. Akik a magasabb rejtélyekre méltók, azoknak azokat adjátok. Akik az alacsonyabb rejtélyekre méltók, azoknak azokat adjátok. És semmit se rejtegessetek előlük.
A halottakból való feltámasztást és a betegek gyógyítását azonban ne adjátok senkinek sem, se ne oktassatok senkit se azokra; mert ez a rejtély és ennek minden felhívása az archonoké.
Ezért senkinek se adjátok azt, míg meg nem erősítettétek a hitet az egész világon.
Hogy amikor a városokba vagy országokba mentek, és nem fogadnak be titeket, vagy nem hisznek nektek és nem hallgatnak rátok, akkor azokon a helyeken felélesszétek a halottakat és meggyógyítsátok a bénákat, a vakokat és sok betegséget ott. És ezek miatt aztán hiszik nektek, hogy a mindenség Istenét hirdetitek, és elhiszik nektek amit mondotok.
Ezért adtam hát nektek ezt a rejtélyt: hogy a hitet megalapozzátok az egész világon. Amikor a Megváltó ezt mondta, folytatta beszédét, és azt mondta Máriának:
- Hallgass ide, Mária, azt kérdezted, ki kényszeríti az embert vétkezni;
hallgasd tehát:
Amikor egy gyerek megszületik, akkor az ereje kevés
, a lélek is gyenge őbenne
, és az ellenségszellem [ellenzékszellem, vádoló] is gyenge őbenne.
Szóval ez a három gyenge, anélkül, hogy valamelyikőjük csak valamit is tudatosan észlelne [képviselne, megértene], jót vagy rosszat, a feledés nyomasztó terhe miatt, mely nagyon nehéz.
Továbbá a test is gyenge, és a gyerek az archonok világának anyagával táplálkozik. Az ő ereje az ezekben a táplálékokban lévő erőket vonja magához, lelke az ezekben a táplálékokban lévő lelkesülést, és az ellenzék-szellem az ezekben a táplálékokban lévő vágyakat és rosszat, vagyis mindegyik a maga részét vonja magához.
A test azt az anyagot veszi fel, amely a táplálékokban öntudatlan.
A sors viszont semmit sem vesz magához ezekből a táplálékokból, mert azokkal nincsen elkeveredve, hanem úgy megy ki a világból, ahogyan bejött.
És lassan növekszik az erő, a lélek és az ellenzékszellem.
És mindegyikőjük észlel a természetének megfelelően.
Az erő észlelőképessége a világosságot keresi a magasságban.
A léleknek ellenben az az észlelőképessége, hogy az igazságosság területét keresse, amely azonban el van keveredve, mert a keveredés helye.
Az ellenzékszellem pedig mindenre törekszik [azt keresi], ami gonoszság, vágy és bűn.
A test nem tud észlelni, ha nem vesz fel erőt az anyagból.
Ez a három tehát így észlel, mindegyik a természetének megfelelően.
És a kiegyenlítő igazságosság rábizonyítói [emlékeztetők] utasítást adnak a szolgáiknak az emberek kísérésére, hogy tanúi legyenek az emberek minden bűnének és meghatározzák, hogyan büntessék meg őket az ítéleteknél.
És az ellenzékszellem felfigyel erre, észrevesz minden bűnt és rosszat, amit a nagy sorserők archonjai a lélek számára elrendeltek, és mindezzel bántalmazza a lelket.
És a belső erő a lelket a világosság helyeinek és a mindenség Istenének a keresésére unszolja.
Az ellenzékszellem meg arra csábítja a lelket, hogy minden helytelen tettét, minden szenvedélyét és minden bűnét állandóan cselekedje; ez a szellem állandó ellenségként van a lélekhez kapcsolva, hogy szüntelenül ösztönözze a lelket a bűn ésa gonoszság cselekvésére; és arra buzdítja a megtorlás szolgáit, hogy tanúi legyenek a bűnöknek, amiket a lélekkel tétet. Sőt, ha éjjel vagy nappal a lélek pihenni szeretne, akkor álmokkal és világi vágyakkal zaklatja, és arra ösztönzi, hogy a világ dolgaira vágyjon. Szóval a lelket abba hajszolja, amit az archonok parancsoltak neki, és a lélek ellensége lesz, mert azt téteti vele, ami a léleknek nem tetszik.
("Vedd el a kísértéseket, és senki sem fog
megmenekülni." ( Remete Szent Antal )
A kísértések rendkívül fontosak, olyasmi mint az idő, amire sok időt szánsz az fontos neked, amiért hajlandó vagy sokat szenvedni az értékes számodra, az irigység legyőzése is hasonlóképp működik, miközben "harcolsz" ellene megtudod ki vagy, s ha legyőzöd új, egy másik emberként fogsz kikerülni a küzdelemből.
"Ó szerencsés vétek, mely ilyen és ily nagy Megváltót érdemelt." ( Exultet )
( https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/170-ev-harag.html ))
Nos, Mária, ez valóban ellensége a léleknek, és ez kényszeríti a lelket, míg el nem követett minden bűnt.
Ha aztán ennek az embernek az ideje beteljesedett, akkor először a sors jön elő, és az embert elvezeti a halálhoz az archonok és azok kötelei szerint, amelyekkel a sorserőkhöz van kötve.
Ezután az igazságosság rábizonyítói [emlékeztetők] jönnek, és a lelket kivezetik a testből.
Ezek a bizonyítók vagy átvevők ezután három napot töltenek azzal, hogy ezzel a lélekkel minden területen keringjenek és a világ minden eonjához elküldjék.
Az ellenzékszellem ( κατήγορος ) és a sors ( μοίρα ) követi a lelket, míg az erő visszatér a világosság Szüzéhez.
Három nap után aztán az emlékeztetők [átvevők] ezt a lelket levezetik a káosz Amentijéhez. Amikor pedig leviszik a káoszhoz, átadják a megbüntetőknek.
Az emlékeztetők [átvevők, kézbesítők] aztán visszatérnek az ő területeikre, az archonoknak a lélek kilépésével kapcsolatos feladatának megfelelően.
És az ellenzékszellem a lélek ellen fog tanúskodni és továbbvezeti őt az általa [a lélek által] elkövetett, holott az ellenzékszellem által kezdeményezett bűnöknek megfelelő megtorlás szerint.
És az ellenzékszellem nagy ellensége a léleknek.
Ha pedig a lélek maga mögött hagyta az elkövetett bűnök szerinti büntetést a káoszban, akkor az ellenzékszellem kivezeti őt a káoszból, mert őhozzá kapcsolódik, és elvezeti mindenhová, ahol a bűnöket rábizonyítja, és kivezeti őt az archonok középső útján.
Ha pedig a lélek az archonokhoz jut, akkor azok megkérdezik tőle a sors rejtélyeit.
Ha ő ezeket nem találta meg, akkor megkérdezik az ő sorsát.
És az archonok megbüntetik a lelket az általa elkövetett bűnök szerint. A büntetéseket majd a mindenség magyarázatánál mondom meg nektek.
Ha e lélek megbüntetése a közép archonjainak törvényszékeinél befejeződött, akkor az ellenzékszellem a lelket kivezeti a közép archonjainak minden területéről, és a Nap világossága elé viszi az első ember, Jeu parancsa szerint, a bírónő elé, a világosság Szüze elé viszi.
Ő megvizsgálja ezt a lelket, és bűnös léleknek találja: és ekkor beletaszítja világosságerejét, hogy a testét és a tudat részvételét helyreállítsa; erről is a mindenség magyarázatánál beszélek majd veletek.
És a világosság Szüze lepecsételi ezt a lelket és átadja egyik továbbvezetőjének, és olyan testbe nyomatja, amely megfelel elkövetett bűneinek.
És bizony el nem engedik ezt a lelket a testek váltakozásából, míg be nem fejezte az utolsó fordulatát, ahogyan megérdemelte.
Mindezeknek a dolgoknak a mibenlétét és a testek fajtáját, amelyekbe taszítják őket, minden lélek bűnének megfelelően, megmondom majd nektek, amikor a mindenség kibontakozását [keletkezését] magyarázom." ( Pistis Sophia, 111. fejezet )
II. Jó "lélek":
"Jézus újra folytatta, és így szólt:
- Ha ellenben olyan lélekről van szó, mely nem hallgatott az ellenzékszellemre ennek fondorlatoskodása idején, nem engedett neki, hanem jó lélek lett, és megkapta a világosság rejtélyeit, melyek a második térbenvagy a harmadik, belső térben vannak, és eljön a lélek testből való kilépésének ideje, akkor az ellenzékszellem és a sors követi ezt a lelket felfelé vezető útján.
Mielőtt pedig felemelkedik, kimondja minden megpecsételéstől és az ellenszellem minden kötelétől (amellyel ezt az archonok kötötték a lélekhez) feloldó rejtélyt, és az ellenszellem nem mehet már be a lélekbe, a lelket szabadon ereszti a parancsok szerint, amelyeket a nagy sorserők archonjai adtak neki, azt mondván:
Ne engedd el ezt a lelket, mielőtt meg nem mondja neked a minden pecséttől való feloldozás rejtélyét, amellyel téged a lélekhez kötöttünk.
Ha aztán a lélek kimondta a minden pecséttől és az ellenzékszellem kötelékeitől feloldó rejtélyét, és ez a szellem már nem megy be a lélekbe és nincs hozzákötve, akkor a lélek ebben a pillanatban egy rejtélyt mond ki és elbocsátja a sorsot az ő helyére a középső út archonjaihoz.
És a lélek kimondja a rejtélyt és elbocsátja az ellenzékszellemet a sorserők archonjaihoz, arra a helyre, ahol az azokhoz van kötve.
Ekkor a lélek ragyogó fénváradat lesz, és az emlékeztetők, akik a lelket kivezették a testből, félnek ennek a léleknek a világosságától és leborulnak előtte.
Ekkor a lélek nagy fényáradat, sőt szárnyas világosság lesz, és áthatol az archonok minden területén és a világosság minden rendszerén, míg el nem jut az ő saját birodalmához, ahová (ameddig a fokig) megkapta a rejtélyeket.
Ha olyan lélekről van szó, aki az első, külső tér rejtélyeit kapta, ezeket be is töltötte, ám visszaesett, és a rejtélyek teljesítése után újra bűnöket követett el, és eljön a testből való kilépésének ideje, akkor jönnek a kiegyenlítő igazságosság elvezetői [emlékeztetők] és a lelket kivezetik a testből.
És a sors és az ellenzékszellem követi ezt a lelket az útjain, mert az ellenzékszellem az archonok köteleivel és pecsétjeivel van e lélekhez kötve.
A lélek kimondja minden köteléknek és pecsétnek a feloldozó rejtélyét, amelyekkel az archonok az ellenszellemet kötötték a lélekhez.
És amikor a lélek ezt a feloldozó rejtélyt kimondja, azonnal feloldódnak a pecsétek kötelékei, amelyekkel az ellenzékszellem kötötte meg a lelket.
És az ellenzékszellem azonnal megválik tőle, és nincs többé a lélekhez fűzve.
Ebben a pillanatban a lélek kimond egy rejtélyt és legyőzi az ellenzékszellemet és a sorsot, és megszabadítja magát üldözőitől.
De még nincs minden az ő hatalmában, hanem még alá van rendelve a Hatalmaknak. Ekkor jönnek ennek a léleknek az átvevői (emlékeztetői) a rejtélyekkel, melyeket kapott, és elveszik ezt a lelket az előző emlékeztetőktől, akik visszatérnek az archonok feladatához, hogy folytassák a feladatukat a lelkeknek a testből való kivezetésénél.
És ennek a léleknek az emlékeztetői, akik a világossághoz tartoznak, fényszárnyakat és fényruhát képeznek a lélek számára és nem vezetik a káoszhoz, mert nem lenne helyes egy olyan lelket a káoszhoz vezetni, amely megkapta a rejtélyeket; hanem a közép archonjainak útjára vezetik.
Amikor pedig a közép archonjaihoz megérkezik, akkor ezek az archonok eléje jönnek félelemmel és nagy tűzzel és különböző arcokat vágván, szóval rettegve.
Ebben a pillanatban a lélek kimondja az archonok apológiájának rejtélyét.
És az archonok nagyon félnek és arcra borulnak, mert félnek a kimondott rejtélytől és az apológiától.
És ez a lélek eloldozza magát a sorsától, mondván: „Vegyétek a sorsotokat! Mostantól nem jövök a ti területeitekhez. Örökre elidegenedtem tőletek, mert elmegyek örökölt helyemre"!
Ha a lélek ezt kimondta, akkor a világosság átvevői [emlékeztetői] a magasba repülnek vele és a sorserők eonjaiba vezetik őt, mialatt ő minden helynek megmondja az apológiáját [védőbeszédét] és megadja a pecsétjét, amelyeket megmondok majd nektek a rejtélyek magyarázatánál.
És átadja az archonoknak az ellenzékszellemet, kimondja nekik a köteleket megoldó rejtélyt, melyekkel az archonok őhozzá kötötték az ellenzékszellemet, és azt mondja nekik:
„Itt van az ellenszellemetek! Mostantól nem jövök a ti helyeitekre. Elidegenedtem tőletek örökre."
És mindegyiknek megadja a pecsétjét és az apológiáját.
Ha a lélek ezt tette, akkor a világosságtól származó átvevők [emlékeztetők] a magasba repülnek vele, kivezetik a sorserők eonjaiból, és elvezetik a magasság minden eonjához, mialatt minden helynek megadja a védőbeszédét és mindenütt ad védőbeszédet [megindoklást] és pecsétet Adámász ldrály zsarnokainak.
És megadja az apológiát minden bal oldali terület archonjainak, amelyeknek minden apológiáját és pecsétjét megmondom nektek egyszer, amikor a rejtélyek magyarázatait adom.
Aztán az átvevők ezt a lelket a világosság Szüzéhez vezetik.
És a lélek a világosság Szüzének odaadja a pecséteket és himnuszokkal dicséri.
És a világosság Szüze és a világosság hét másik Szüze megvizsgálja ezt a lelket, és megtalál minden jelet rajta, és megtalálja a pecsétéit és keresztelőit és felkenését.
És a világosság Szüze lepecsételi ezt a lelket, és a világosság átvevői megkeresztelik és megadják neki a szellemi kenetet; és a világosság minden Szüze lepecsételi őt az ő pecsétjeivel.
Ezenkívül a világosság átvevői átadják őt a nagy Szabaóthnak, a jónak, akit az élet kapujánál, a jobb oldaliak területén, Atyának neveznek.
És a lélek megadja neki himnuszaival a dicséretet és a pecsétéit és az apológiáját.
És Szabaóth, a nagy és jó, lepecsételi őt a pecsétjeivel.
És a lélek kifejezi ismeretét és dicséretét himnuszokkal, és a pecséteket is megadja a jobb oldaliak egész területének.
Mind lepecsételik őt a pecsétjeikkel.
És Melkhisédek, a világosság nagy átvevője jobb oldaliak területén, lepecsételi ezt a lelket.
És Melkhisédek minden átvevője lepecsételi ezt a lelket és elvezetik a fénykincshez.
És ő [a lélek] megadja a tiszteletet és dicsőséget és dicshimnuszokat és minden pecsétet a világosság minden területének.
És a fénykincs területén mindenki lepecsételi őt a pecsétjével, és ő
bemegy
öröksége helyére." ( Pistis Sophia, 112. fejezet. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése