Léteznek bizonyos lelkes sztélére vésett betűk... I. ( 15. zsoltár ) ~ Στηλογραφἱα

 Στηλογραφἱα τῷ Δαυιδ

 "Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom országának belsejében, és emlékoszlopa lesz az Úrnak a határhoz közel." ( Iz 19,19 )

 

 

Gyakran mondjuk, ha valami megváltoztatható, hogy "nincs kőbe vésve". Következésképp, ami kőbe van, az megváltoztathatatlan...

Vannak törvények, melyek nem változtathatók meg..., ezek tárgyalásának szenteltük ezt az egész blogot, s annak, hogy ezek milyen viszonyban vannak egyéni és egyetemes boldogságunkkal.

Nem kis dologról van hát szó.

Isteni törvényekről, melyeknek nem csak mi, de Isten sem állhat ellen.

Például:

"Egyáltalán nem fordulhat elő Istennel, hogy nem halhatatlan." ( Origenész, Zsoltárhomíliák, Első homília a tizenötödik zsoltárhoz, 9, 40 )

 

Még kiskunhalasi tanár koromban olvastam először Origenészről a Református templom felé sétáltomban a Polgármesteri hivatal melletti kisebb tér Kecel felé mutató járdáján baktatva. Nem volt tananyag a teológián, a tanárképző főiskolán meg végképp nem, de már akkor izgatta a fantáziámat, rokon lelket véltem felfedezni benne.

S zavart, ahogy bántak vele, mintha megsejtettem volna későbbi hozzá hasonló sorsomat.

Teltek az évek..., Hölderlin "daimónom" bejelentkezése után eljött az idő vele is tüzetesebben megismerkednem... 

Ahogy Hölderlin Hüperionját teljesen magaménak érzem, nem hiába "ejtették le az asztalról szerzőjével együtt"; ugyanígy vagyok Origenész sokat támadott zsoltárhomíliáival..., mintha én írtam volna. Én nem találok benne semmi kivetnivalót.

"Bárki, bármit is cselekszik, a saját sztéléjét készíti." ( Origenész, Zsoltárhomíliák, Első homília a tizenötödik zsoltárhoz, 1, 24 )

Similis simili gaudet!

Ahogy a "proli" a "prolinak" a lelki ember a lelkinek..., rokon lélek a rokon léleknek.

S hogy például a nagyon tisztelt "Szent" Jeromos eleinte rajongott értük, majd "javítgatta" végül "őrült allegóriagyártó"-nak titulálta..., ez legyen a szentként tisztelt Jeromos problémája, ez nem ér fel Origenész nagyságához, legyen ez Jeromos és az egyház problémája, amely még mindig nem avatta szentté Origenészt, ahogy mint korábban írtuk Chestertont sem.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/bitang-aki-ezt-parancsot-nem-ismeri.html

"Te magad vagy..." - idéztük Horvát Sándor versét, ez ugyanaz, mint Tamás evangéliumáé:

 "23. Jézus mondta: Kiválasztalak majd titeket, ezerből egyet és tízezerből kettőt. S egymagatokban fogtok ott állni." ( Tamás evangélium, Apokrifek )

 https://boatswain69.blogspot.com/2022/11/gnosztikus-irodalom-xii-nag-hammadi.html?spref=tw

 

Mint kősziklák két világ határán, a Pokolén és a Mennyországén..., figyelmeztetőül és útmutatóul.

"Az Üdvözítőnek két örökrésze van, az egyik fönt, a másik lent. A fönti az Isten, (...), a lenti örökrésze pedig az ő szentjei, (...)" (  Origenész, Zsoltárhomíliák, Első homília a tizenötödik zsoltárhoz, 8, 36 )

Mert kétféle örökségünk van hát..., a mennyei és eme kősziklá(n)k felirata.

"Léteznek bizonyos lelkes sztélére vésett betűk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, és nem kőtáblára, (...) Ezek a betűk a finom és az író irányában engedelmes szívbe íródnak, mégis azért hústesti szívbe." ( Origenész, Zsoltárhomíliák, Első homília a tizenötödik zsoltárhoz, 1, 23 )

 

No, ők Isten szentjei, a kősziklák, a sztélék..., amikről most szó van. valahol két világ határán. A Pokol tornácán..., de most felfelé / kifelé nézve.

 Ha valaki keresné és nem találná, nem véletlenül van ez így, a "Στηλογραφἱα τῷ Δαυιδ" csak a "Septuaginta"-ban szerepel, a Vulgata szerinti szövegekben nincs..., ott csak így "tituli inscriptio ipsi David" szerepel. Lehet, nem véletlen..., gondoljunk csak az írásunk elejére. 

Mennyivel határozottabban, mondhatni "kegyetlenebbül" hangzik a "στηλογραφἱα" az "inscriptio"-hoz viszonyítva.

Nem szereti ez a világ az ilyet - "kemény beszéd ez..., ki hallgathatja" ( ~ Jn 6,60 ). Inkább "ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a fülüket." ( 2Tim 4,3 )

 

Στηλογραφἱα