Gnosztikus irodalom LXXXIV. / Πίστις Σοφία XLIV. / Hálaadó imádság II. ~ ἐκτινάξατε τὸν κονιορτὸν τῶν ποδῶν ὑμῶν.

 "(...) ἐκτινάξατε τὸν κονιορτὸν τῶν ποδῶν ὑμῶν." / „A ti lelketek olyan legyen, mint a házatok pora".

 

 Ez a megjegyzés "gonoszabb" mint a fegnyegetés Szodomával és Gomorrával..., mert ez azt fejezi ki - semmi közöm hozzátok".

Talán ilyen nem is létezhet, hisz az "Első Rejtélyhez" mindig lehet "fellebbezni"..., épp az előbb olvastuk.

"Amikor a Megváltó ezeket mondta, újra János beszélt, és így szólt: 

- Uram, viselj el engem és ne neheztelj rám, ha megkérdezlek; de mindent megkérdezek pontosan és határozottan, hogy tudjuk, hogyan hirdessük az embereknek. 

És a Megváltó felelt és azt mondta Jánosnak: 

- Kérdezz csak mindent, amit tudni akarsz, és én nyíltan megjelentetem azt neked, példázatok nélkül és pontosan. János pedig felelt, és azt mondta:  

- Uram, ha kimegyünk hírt adni, s egy városba vagy faluba érünk, és az emberek ott kijönnek hozzánk, és mi nem vesszük észre, hogy nagyon álnokul és színlelve fogadnak be a házukba, mert a fénybirodalom rejtélyeit ki akarják próbálni; és ha velünk szemben alázatosnak tettetik magukat, és mi úgy véljük, hogy Istenre vágynak, és odaadjuk nekik a fénybirodalom rejtélyeit: és ha aztán észrevesszük, hogy nem azt teszik, ami a rejtélyekhez méltó, és tudjuk, hogy csak tettették magukat és ravaszok voltak, és a rejtélyeket mindenütt a gúny tárgyává tették, mivel minket is próbára tettek, meg a rejtélyeinket is - mi lesz az ilyen emberekkel? 

És a Megváltó felelt, és azt mondta Jánosnak: 

- Ha egy városba vagy egy faluba érkeztek, és betértek a házba, ahol befogadnak titeket, akkor adjatok nekik egy rejtélyt. Ha méltók, akkor megnyeritek a lelküket, és ők öröklik a világosság birodalmát. Ha azonban nem érdemelték meg, és fondorlatosok voltak veletek szemben, sőt a rejtélyeket is kigúnyolták, mialatt titeket a rejtélyekkel együtt próbára tettek, akkor hívjátok fel az Első Rejtély első rejtélyét, mely mindenkit megszán, és mondjátok a következőt: 

„Te, rejtély, akit ezeknek az istentelen és gonosztevő lelkeknek adtunk, akik a te rejtélyeddel szemben nem viselkednek méltón, hanem nevetségessé tettek minket, a rejtélyt fordítsd vissza hozzánk, idegenítsd el őket a te birodalmad rejtélyétől örökre."

  És verjétek le a port a sarutokról ellenük szóló tanúságként, azt mondván nekik: 

„A ti lelketek olyan legyen, mint a házatok pora".

 És bizony mondom nektek: abban az órában visszatér hozzátok minden rejtély, amit adtatok nekik, és annak a területnek, ameddig a formát [alakot] kapták, minden rejtélye el lesz véve tőlük. 

Ilyen emberekre mondtam nektek egykor példabeszédben: 

„Valamely házba bementek, és befogadnak titeket, először ezt mondjátok: Békesség nektek! És ha méltók arra, akkor a ti békességtek azokon marad; ha nem, tireátok száll vissza." 

Ez azt jelenti: ha ezek az emberek a rejtélyt méltatják és ennek megfelelően viselkednek, igazán Istenre vágynak, akkor adjátok meg nekik a világosságbirodalom rejtélyeit. 

Ha azonban előttetek tettetik magukat és álnokok veletek szemben, anélkül, hogy észrevettétek volna, és ha adjátok nekik a fénybirodalom rejtélyeit, azután újra gúnyt űznek azokkal, titeket és a rejtélyeket próbára tévén, akkor végezzétek el az Első Rejtély első rejtélyét, és ez minden rejtélyt visszatérít hozzátok, amit adtatok nekik, és örökre elidegeníti őket a fényrejtélyektől. 

És ettől a pillanattól kezdve az ilyen embereket nem vezetik vissza a világra, hanem bizony mondom nektek: az ő helyük a külső sötétség sárkánytorkában lesz. Ha azonban időben megbánják, lemondanak az egész világról és minden abban lévő anyagról, meg a világ minden bűnéről, és teljesen a világosság rejtélyeinek engedelmeskednek, akkor sem hallgathatja meg őket egyetlen rejtély sem, és nem bocsáthatja meg a bűneiket a Kimondhatatlan rejtélyén kívül, mely mindenkinek megkegyelmez és mindenkinek a bűnét megbocsátja."( Pistis Sophia, 107. fejezet )