Λογος ~ What is Love? VII. / szubordinacionizmus V. / God is Communication II. ( υιος ) ~ Χριστὸν θεοῦ δύναμιν καὶ θεοῦ σοφίαν.

 "Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége."

 

 

"Úgy vélem, helyénvaló megvizsgálnunk, miért van az, hogy ha valaki újjászületik Isten által, szüksége van az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre is, s az üdvösséget csakis a teljes Háromság által nyerheti el, s hogy senki sem részesedhetik az Atyában vagy a Fiúban a Szentlélek nélkül. 

Ezt tárgyalva elkerülhetetlen, hogy külön-külön taglaljuk a Szentlélek, az Atya és Fiú sajátos működését. 

Értelmezésem szerint az Atya és a Fiú működése a szentekre irányul és a bűnösökre, az értelemmel rendelkező emberekre és a beszélni nem tudó állatokra, sőt az élettelen létezőkre is, azaz mindenre, ami egyáltalán létezik; ám a Szentlélek nem működik sem a lélek nélkül, sem a lelkes, de beszélni nem tudó lényekben, sem azokban, akik értelmesek bár, de megátalkodtak a rosszban, s egyáltalán nem javultak meg. 

Úgy gondolom, a Szentlélek csakis azokban munkálkodik, akik immár jó útra térnek, és Jézus Krisztus útján haladnak, azaz akik jócselekedetben élnek és megmaradnak Istenben." ( Origenész, De Principii, I. III., 5. , 107 )

"Minden ami egyáltalán létezik" mind-mind   a Fiúhoz tartozik. Akik közülük hallgatnak Lelkük szavára..., útra keltek, csak Jézus útján haladhatnak, más út nincs. 

„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam." ( Jn 14,6 )

( Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή · οὐδεὶς ἔρχεται πρὸς τὸν πατέρα εἰ μὴ δι’ ἐμοῦ. )

 De ez nem elég..., Ő a bölcsesség és az erő is. Mi kell még egy jó utazáshoz?

 

 Nézzük a De Principii másik ariánusok által gyakran citált részét:

"Elsőszülöttnek is neveztetik, ahogyan Pál apostol mondja: "Ő minden teremtmény elsőszülöttje" (Kol1,15). Nem más pedig az Elsőszülött természete szerint, mint a Bölcsesség, hanem azonos vele. Végül Pál apostol ezt is mondja: "Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége" (1Kor 1,24).

2. De senki se gondolja azt, hogy amikor Krisztust Isten Bölcsességének nevezzük, önálló lét nélkülinek tartjuk, azaz például nem bölcs lénynek fogjuk fel, hanem valami dolognak, mely bölccsé tesz azzal, hogy átadja magát és behatol azok lelkébe, akik be tudják fogadni erejét és értelmét. Ha pedig egyszer elfogadtuk, hogy Isten Egyszülött fia azonos az Ő Bölcsességével, amely szubsztanciálisan létezik, ezzel elménk meg is szabadult az olyan képtelen föltevésektől, hogy az ő hypostasisa, vagyis subsistentiája bármi testi jellegűt tartalmazhat. Hiszen mindent, ami testi, alakja, színe és nagysága jellemez, és ép ésszel vajon ki keresne a Bölcsességben mint olyanban alakot, színt vagy mérhető nagyságot? Hogyan gondolhatja, vagy hiheti valaki is, aki valamennyire megtanult jámbor módon gondolkodni és vélekedni Istenről, hogy Isten, az Atya valaha vagy egy bizonyos pillanatig úgy létezett volna, hogy nem nemzi folyamatosan a Bölcsességet? Hiszen így vagy azt kellene mondania, hogy az Isten, mielőtt nemzette a Bölcsességet, nem volt erre képes, s így ezelőtt nem létezőt nemzett, hogy létezzék - vagy pedig azt, hogy az Isten ugyan képes volt, de nem akarta nemzeni, ezt mondani viszont ugyanúgy káromkodás. Így hát nyilvánvaló,
mindkét feltevés képtelenség és istentelenség, tehát az is, hogy az Isten képtelen volt, majd képes lett a Bölcsesség nemzésére, s az is, hogy bár képes volt rá, de nem kívánta és későbbre halasztotta. 

Ezért az Istent egyszülött Fia mindenkori Atyjaként ismerjük, aki belőle született és tőle kapja létét, de bármiféle kezdet nélkül: Nem csak olyan kezdete nincs, amelyet bizonyos időszakokkal meg lehet határozni, hanem olyan sincs, melyet a puszta elme önmagában szokott szemlélni, s hogy úgy mondjam, meztelen értelemmel és gondolkodással fölfogni.

 Hinnünk kell tehát, hogy a Bölcsesség nemzése minden kimondható vagy felfogható kezdet nélkül való. Se bölcsesség létében az előrelátás hatalmával előre megformálva és elrendezve benne volt a leendő teremt és minden ereje és alakulása, az elsődlegeseké éppúgy, mint a másodlagos és esetleges létezőké. Éppen ezekre a teremtményekre való tekintettel, amelyek mintegy ábrázolva és előre megformálva benne voltak magában a Bölcsességben, mondja a Bölcsesség Salamon könyveben, hogy Isten őt útjai kezdetének teremtette, ugyanis magába foglalja az egész teremtés kezdeteit, elveit és fajait." ( Origenész, De Principii, I. II., 1-2. , 91-92 )

 Nagyon gnosztikus ízű Origenész minden megnyilvánulása..., de ahelyett, hogy folyton-folyvást azt próbálnánk bizonyítani, Origenész nem volt gnosztikus, ideje volna a gnosztikusokat rehabilitálni..., a nyugati egyház jelen válságában némi szellemi "vérfrissítésre" volna szükség.

Bátran fordulhatnánk a keleti egyházak máig élő "gnosztikus" hagyományához.

Talán az egységnek is jót tenne, javítaná a a keresztények testvéri összetartozását, háborút is nehezebb volna kezdeni közöttük, s jobban tudnának külső támadások ellen is védekezni.

Talán a Fiú is adna hozzá erőt és bölcsességet. A Szentlélek pedig befogadókészséget.