Αποκατάστασις πάντων III. ~ final exclusion from communion with God / οὐκ ἔστιν ὁ θεὸς ⸃ νεκρῶν ἀλλὰ ζώντων.

  Hell / Isten nem a halottak Istene...

 

 

"Eszerint a tökéletessé lett lélekben jelen van az Atya és Krisztus is, aki együtt uralkodik vele, amint néhány sorral feljebb már idéztük is: ,,Hozzá megyünk és lakást veszünk nála" (Jn 14,23). Véleményem szeint Isten országán a lélek kormányzó részének boldogságát, vagyis a bölcs gondolatok rendezettségét kell értenünk Krisztus királyságán pedig a hallgatóság füléhez eljutó üdvözítő igéket, valamint az igazságosság és a többi erény cselkedeteinek gyakorlását, hiszen az Isten Fia a nem más, mint Ige és Igazság." ( Origenész, Az imádságról, XXV., 1, 107. )

"Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké..." ( Mt 22,32 )

"Ha pedig valakit megzavar az "imádás" kifejezés, s azt gondolva, hogy Krisztushoz magához kell imádkozni, idézi nekünk, hogy "Imádja ot Isten minden angyala" (MTörv 32,43; vö. Zsid 1,6)." ( Origenész, Az imádságról, XV., 3, 82. )

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/blog-post.html 

Igen, ahogy már nagyon régen beszéltünk róla..., rossz felé fordult a figyelmünk, mintha reklámot akarnánk csinálni a bűnnek, s ellenreklámot "πνευματική αριστοκρατία"-nak.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/a-gep-berozsdalt.html

Az "igazság egységfrontja"..., mondhatnánk újra, rögtön hozzátehetjük, azok hangoztatják rendszerint az Igazságot, akiknek "gőzük sincs" róla. 

Ők a "ψῦχικόι", akik épp az Igazságban való bizonytalanságukról híresek.

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/xi-violent-ferment-viii-markion-es.html

Isten is imádkozik..., mestélte egyik reggeli imádságban egy rabbi. Valahogy így: "Add hogy szeretetem erősebb legyen igazságomnál."

Ez az αποκατάστασις πάντων alapja is..., hogy újra "Isten legyen minden mindenben" ( 1Kor 15,28 ).( ἵνα ᾖ ὁ θεὸς πάντα ἐν πᾶσιν.)

Ki szabad-e zárni ebből bárkit is?

Ahogy Origenész írta, az isteni törvényeknek még Isten is alá van vetve. Mi tettük hozzá, például nem tud nem szeretni.  

Igaz kell legyen.

S ha így van óriási hiba ilyesmit gondoni is, de leírni és kinyomtatni méginkább:

 

 "A pokol üzenete átalakító hatással van életünkre; azt komolyságot és drámaiságot hoz történelmi felelősségünkbe, különösen nem számíthatunk előre a megbékélésre és a engesztelésre mindenki és mindenre, amit elkövettünk vagy kihagytunk." ( Catholic Cathecism for Adults, The work of Holy Spirit, , In the wold to come, 346 )

Áldott hiány..., a "debitum", az élet egy halálosan komoly játék, de csak játék, s ha Istennek tartozunk, "csak Isten adhat, mi csak csereberélünk", hadd döntse el Ő, kinek engedi el, és kinek nem, illetve kinek mikor tekinti törlesztettnek és kinek meddig nem!

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/benit-soi-le-main-qui-dons.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/11/numquid-et-tu-ii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/csakis-isten-adhat-mi-csak-csereberelunk.html

Marcion nem véletlenül volt ideges..., én is az vagyok, de inkább bosszús, az új korszak Istene a szereteté kellene hogy legyen..., nem a "törvényé és az igazságé".

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/xi-violent-ferment-viii-markion-es.html

A szeretetből fakadó szabadság kellene hogy legyen a "módszer", mely úgyis Istenre mutat előbb vagy utóbb úgyis minden visszatér "nyugvópontjába" ( αποκατάστασις πάντων )

"De a Logosznak magának kellett megjelennie és segítenie. Művének oly bonyolultnak kellett lennie, mint amilyen az igény: Egyeseknek valóban meg kellett mutatnia a halálon és a démonokon aratott győzelmet, "istenemberként" áldozatot kellett hoznia, amely a bűn kiengesztelését ábrázolja, váltságdijat kellett fizetnie, amely véget vetett az ördög uralmának - röviden: ,,tényekben megmutatkozó, érthető megváltást kellett hoznia (a pogányegyházban Origenész rendelkezik először kiengesztelési és jóvátételi elmélettel; de vegyük figyelembe, milyen korban írt). Mások Számára viszont isteni tanítóként és hierurgoszként a megismerés mélységeit kellett feltárnia s ezzel új életelvet hoznia nekik, hogy immár részesüljenek az ő életében, és összefonódva az isteni lényeggel, maguk is Istenivé váljanak." ( Adolf von Harnack, Dogmatörténet, 24.§ Origenész, 94. )

De hogy a kárhozat végleges volna, ez képtelenségnek tűnik fel számomra. Origenész is úgy vélekedik, még a démonok is megtérhetnek és megjavulhatnak.

"The essence of hell is final exclusion from communion with God because of one's own fault." 

Az ilyesfajta mondat gondolat feltételezi, hogy a teremtmény hibája uralkodhat teremtője felett sőt hibája végérvényesen felülírhatja Isten egyetemes szeretetét. 

"Micsoda ferde gondolkodás ez! Vajon szembeszállhat-e az agyag a fazekassal? És mondhatja-e a mű alkotójának: „Nem te csináltál!” Vagy a fazék a fazekasnak: „Nincsen eszed!”?" ( Iz 29,16 )

 Képtelenség..., a Szeretetnél nincs nagyobb erő, csak a "démonok" és gyermekeik itt e pokollá tett földi létben hiszik, hogy erőszakkal és egymás felfalásával megmenekülhetnek. Csak a szeretet éltet, minden más magány és halál.

A szabadulás tehát a felemelkedésben van, s istennek semmi sem parancsol.., talán csak a Jézusban mondott ima, de ezek az Ő szavai akkor már.

"Many people find the Christian conviction about hell problematic. They think that this life is hell enough. They say, hell is all the others (Sartre). Of course, it is more often ourselves. People speak of the hell of war, of Auschwitz and Vietnam, of the inferno of Hiroshima and Nagasaki, of the first circle of Stalin's hell (Solzhenitsyn). But the real question is whether one can conceive of a good God who mercilessly wills eternal torments in hell. How can one reconcile hellfire-and-brimstone sermons, which cause such anxiety, with the good and liberating news of the gospel? Does not the conviction of eternal punishments in hell nean giving up our Christian solidarity with all men? Our first answer must be that no amount of subtle interpretation hide the fact that not only the Old Testament but Jesus himself and New Testament place the possibility of rejection before the eyes of the evil the godless, and serious sinners (Mt 5:29-30, 10,28, 23:15, 33, among others). We read of eternal fire (Mt 3:12, 25:41, among others), of eternal punishment (Mt 25:40), of darkness (Mt 8:12, among others), and of wailing and the grinding of teeth (Mt 13:42, 50).
The Church's teaching, which has explicitly detended the eternity of the punishments of hell, stands on solid biblical foundations. The Church has condemned the doctrine, attributed to Origen (third century) and repeated since, that there will be a restoration (apocatastasis) of all creation, including sinners, the damned, and demons, toa state of pertect beatitude at the end of time (DS 76, 411, 801, 1002; NR 916, 891, 905; LG 48). How would human freedom and dignity be preserved if God were to bring all men home into his Kingdom at the end, even those who have firmly rejected him? The message of hell has a transforming etfect on our lives; it brings earnestness and drama into our historical responsibility, especially it we cannot count in advance on reconciliation and expiation for all and tor everything that we have committed or omitted. We must, of course, understand the scriptural declarations about the eternity of hell correctly. These are not useless hortatory discourses; they are admonitions that challenge a man to make a decision. The consequences of a sinner's actions are held before his eyes not so that he may be punished, but so that he will change his life to find his way to
eternal life. For that reason, neither Holy Scripture nor the Church's Tradition of faith asserts with certainty of any man that he is actually in hell. Hell is always held betore our eyes as a real possibility, one connected with the offer of conversion and life. So understood, hell should remind can us powerfully of the earnestness and dignity of human freedom, which has to choose between lite and death. God respects man's freedom. He
does not torce beatitying communion on any man against his will. Neither does Holy Scripture leave any doubt that there are sins that exclude one from the Kingdom of God (1 Cor 6:9-10; Gal 5:20-21, Eph 5:5; Rev 21:8). We face a decision between life and death. Holy Scripture does not tell us, of course, whether any man has ever actually decided against God with ultimate finality and thus radically missed the meaning ot his existence. Holy Scripture teaches us the essence of hell in images. When it speaks of the fire of hell, it is not to be understood in a grossly realistic sense. Much less should we think of sadistic tortures. But neither does a purely spiritual understanding do justice to the declarations in Scripture. The image expresses a reality of a much deeper nature. God in his holiness is a consuming fire for evil, deceit, hate, and violence (Is 10:17). Just as heaven is God himself, won for ever, so hell is God himself as eternally lost. The essence of hell is final exclusion from communion with God because of one's own fault. Because God alone is the fulfillment of man's meaning, the loss of God in hell brings the experience and the
pain of ultimate meaninglessness and despair." ( Catholic Cathecism for Adults, The work of Holy Spirit, , In the wold to coma, 345-347 )

,,Hozzá megyünk és lakást veszünk nála" (Jn 14,23). ( Origenész ábrázolása André Thevét Les Vrais Portraits Et Vies Des Hommes Illustres"című művéből )

 Az eredeti görög szöveg nem is beszél "lakásról"..., csak imádságról..., hozzá megyünk és imádkozunk hozzá:

"ἀπεκρίθη Ἰησοῦς καὶ εἶπεν αὐτῷ · Ἐάν τις ἀγαπᾷ με τὸν λόγον μου τηρήσει, καὶ ὁ πατήρ μου ἀγαπήσει αὐτόν, καὶ πρὸς αὐτὸν ἐλευσόμεθα καὶ μονὴν παρ’ αὐτῷ ποιησόμεθα."