Mágikus imádság ( θεουργία ) I.

"A nevek, (...) Az Eónban véget érnek." II.

 

 A nevek nem számítanak..., a nevek számítanak.

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-xxviii-nag-hammadi.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-xliv-i-xix-liao-iao.html

Feltétlenül beszélnünk kell a θεουργία kérdéséről, hisz a szavaknak ugyan nincs saját természetük, "illuzórikusak" - mondhatnánk, mégis ölnek.

 "Nehéz küzdelem" ez..., mondhatnánk Origenésszel.

Miközben ezt fogjuk kutatni, igyekszünk majd neki, mármint Origenésznek is igazságot szolgáltatni.

 

Plotinosz, aki hitt a "mágikus imádságban", így beszél:

"Ami felette áll az életnek, az az élet oka. Mert az élet megnyilvánulása, vagyis a mindenség nem az első, hanem mintha előtörne egy forrásból. 

Gondolj el egy forrást, amelynek nincsen egyéb kezdete, átadja magát az összes folyónak, de a folyók nem merítik ki, hanem szép nyugodtan megmarad önmagában, a belőle előtörő folyók pedig, mielőtt mindegyik más irányban kezdene folyni, először még együtt vannak, de már mindegyik mintha csak tudná, merre tart majd a folyása. 

Vagy tekintsd egy hatalmas fa életét, amely az egész növényt átjárja, de a kezdete nyugalomban marad, és nem szóródik szét mindenhová, mert a gyökérben van a székhelye, ő. adja a növénynek az egész sokszínű életet, ő maga azonban megmarad olyannak, amilyen: nem sok, hanem a sokaság kezdete. 

Nincsen ebben semmi csodálatos. Vagyis hát csodálatos, hogyan születik az élet sokasága abból, ami nem sokaság, és nem is létezne a sokaság anélkül, ami a sokaság előtt van, anélkül, ami nem sokaság. A kezdet ugyanis nem oszlik el a mindenségben. Ha részekre oszlana, elveszejtené a mindenséget is, és ez nem is jöhetne többé létre, ha nem maradna meg az önmagában nyugvó kezdet, amely más, mint minden más. Ezért is kell mindent egyre visszavezetni. Minden egyes dolog esetében van egyvalami, amire visszavezetheted.

 Ezt a mindenséget visszavezetheted az őt megelőző egyre; amely még nem egyszerűen az Egy, amíg csak el nem jutunk ahhoz, ami egyszerűen az Egy. Ezt viszont már nem lehet másra visszavezetni.

 Amikor megragadjuk azt, ami a növényben vagy az állatban, vagy a lélekben, vagy a
mindenségben egy, vagyis változatlan kezdetüket, mindenben azt ragadjuk meg, ami a
leghatalmasabb benne és ami az értékét adja. 

Amikor pedig azt ragadjuk meg, ami a valóságosan létezőkben egy, kezdetüket, forrásukat és lehetőségüket, kezdjünk el talán kételkedni, és feltételezzük, hogy ez semmi? 

Valóban semmi sem azok közül, amiknek a kezdete, semmit sem lehet állítani róla, sem azt, hogy van, sem azt, hogy lényeg, sem azt, hogy élet, mert fölötte áll a dolgok minden tulajdonságának. Ha viszont úgy ragadod meg, hogy elvonatkoztatsz a létezéstől, csodát fogsz látni. Ha ráveted a tekinteted és eléred őt és megpihensz a birodalmában, őt magát inkább abból fogd fel, amit ebben a szempillantásban megértettél, nagyságát pedig az őutána és őáltala létezőkben lásd meg. Még csak ennyit: a szellem mint egyfajta nézés, mégpedig látó nézés, nem egyéb, mint megvalósuló lehetőség. Elkülöníthető tehát benne anyag és forma ugyanúgy, ahogyan a megvalósult látásban, anyaga azonban szellemi anyag: A megvalósult látásban is megvan ez a kettősség, legalábbis mielőtt látott volna, egy volt. Tehát az egy kettővé lett, és a kettő eggyé. A látás számára azonban a beteljesedés és mondhatni tökéletessé válás az érzékelhető világból adódik, a szellemi nézést viszont a Jó teljesíti be. Hiszen ha ő maga volna a Jó, mi szüksége volna arra, hogy lásson, vagy egyáltalán, hogy tevékenykedjék? Minden más a jó körül és a Jó miatt tevékenykedik, a Jónak viszont semmire sincsen szüksége. Ezért nincs is semmije önmagán kívül. Amikor tehát kimondod, hogy Jó, ne gondolj hozzá semmi többet. Ha hozzáteszel valamit, hiányossá tetted azt, amihez bármit is hozzátettél. Ezért a megismerést sem szabad hozzátenned, mert akkor valami mással társítod, és kettő lesz belőle, szellem és Jó. A szellemnek szüksége van a Jóra, a Jónak viszont nincsen szüksége a szellemre. Ennélfogva, ha eléri a Jót, hasonlatossá lesz hozzá és be is teljesedik tőle; mivel a rávetülő forma a Jótól érkezik hozzá, e forma által olyan lesz, mint a Jó. 

És amilyen a Jónak a szellemben látható nyoma, olyannak kell elgondolni az eredetit, a lenyomat ősképét is. A szellemre vetülő nyomából alkothatunk fogalmat őróla. Azt adta tehát a Jó a szellemnek, hogy a látásban övé lehessen a Jó rávetülő lenyomata. Így tehát a szellemben vágyakozás lakik, örökké vágyakozik, és örökké el is éri, amire vágyakozott. Ott viszont nincs, aki vágyakozzon, hiszen mire is vágyna, és nincs mit elérnie, ha egyszer nem is vágyott semmire. Így hát Ott szellem sincsen. 

Hiszen a szellemben is vágyakozás lakik és önnön formája felé igyekszik. A szellem tehát szép és mindenek között a legszebb, tiszta fényben és tiszta ragyogásban lakozik, magába foglalja a létezők mindenségét, és a mi szép világrendünk az ő árnyképe és hasonmása. Teljes fényben ragyog, mert nincsen benne semmi, ami értelmetlen, semmi, ami sötét, semmi, ami mértéktelen volna, örök boldogságban, él, döbbenet fogja el, aki csak látja, és annak rendje s módja szerint elmerül benne és eggyé lesz vele. 

Ha valaki feltekint az égre, és látja a csillagok ragyogását, az Alkotóra gondol, és azt kérdezi, ki lehet az. Ugyanígy, ha valaki bepillantott a szellemi világba és megszemlélte és megcsodálta, annak is fel kell tennie a kérdést, ki alkothatta ezt, ki az, aki mindezt létrehozta, hol van és milyen lehet, aki ilyen gyermeket nemzett, mint a szellem, a gyönyörű teljesség, a tőle született fiú. ő maga egyáltalán nem szellem és nem is teljesség, hanem előbbi a szellemnél és a teljességnél. 

A szellem és a teljesség őutána következik, és nekik szükségük van arra, hogy elteljenek vele és megismerjék őt. Ott vannak közvetlenül amellett, ami nem lát szükséget semmiben, és nincs szüksége rá, hogy bármit is megismerjen. Teljességük igazi teljesség és tudásuk igazi tudás, mert eredendően az övék. Ami viszont mindezeket megelőzi, annak nincs is szüksége semmire és nincs is semmije. Különben nem lehetne a Jó." ( Plotinosz,  Ami felette áll az életnek, az az élet oka... )

Vagy ahogy  Dionüsziosz Areopagitész írta:

https://boatswain69.blogspot.com/2021/04/a-kereszteny-sziv-szutra-fakitermelesi.html

"Azt mondjuk tehát, hogy mindennek az oka, ami minden fölött áll, sem a lényegnek, sem az életnek, sem az értelemnek, sem a szellemnek nincs híjával, s nem is test, sem formája, sem alakja, sem minősége, sem mennyisége, sem terjedelme nincs. Nem foglal el helyet, nem látható, nincs érzékelő tapintása, se nem érzékel, se nem érzékelhető. Rendezetlenség és zavar nincs benne, anyagi szenvedélyek sem nyugtalanítják, nem is erőtlen, érzékelhető események nem akadályozzák. A fénynek nincsen szűkében, változást nem ismer, sem romlást, sem felosztást, sem hiányt, sem lefolyást, s az érzékelhető dolgok semmilyen más sajátságával nem azonos, s nem is birtokol ilyet.

Ismét felfelé haladva azt mondjuk, hogy nem is lélek, nem is szellem. Sem képzelete, sem vélekedése, sem értelme, sem gondolkozása nincsen. Nem is értelem vagy gondolkodás, de nem is mondható ki, és nem is gondolható el. Nem is szám, nem is rend, nem is nagyság, nem is kicsiség, egyenlőség vagy különbözőség, hasonlóság vagy eltérés. Se nem áll, se nem mozog, se nyugalomban nincs, hatalommal nem rendelkezik, se maga nem hatalom. Nem is fény, nem is él, nem is élet, nem is lényeg, nem is örökkévalóság, nem is idő. Gondolkodással nem érhető el, nem tudás, nem is igazság, nem is uralom, nem is bölcsesség, nem is egy, nem is egység nem is istenség, nem is jóság, nem is szellem - ahogyan mi a szellemet megismerjük -, nem is fiúság, nem is atyaság, nem is valami más azok közül a dolgok közül, melyek számunkra vagy bármely más létező számára megismerhetők. Nem a nem létező dolgok közül való, nem is a létezők közül és sem a létezők nem ismerik meg Őt úgy, amint van, sem Ő nem ismeri meg a létezőket úgy, amint vannak. Sem értelme nincs, sem neve sem megismerése. Nem sötétség, és nem is fény. Nem tévedés, és nem igazság. Nincs rávonatkozó állítás sem tagadás; amikor az utána következőkről állítunk vagy tagadunk valamit, akkor őt nem állítjuk és nem is tagadjuk, mert minden állításon felül áll, mint minden dolog tökéletes és egyetlen oka, s minden tagadáson fölül áll, mint a mindentől teljesen függetlennek a meghaladása és mindenen túli." 

( Dionüsziosz Areopagitész: Misztikus teológia, II-III., 263-265 )

 

"Vagy tekintsd egy hatalmas fa életét, amely az egész növényt átjárja, de a kezdete nyugalomban marad, (...)" ( Plotinosz )