Gnosztikus irodalom CII. / Πίστις Σοφία LXI. ~ daimon 5. / "és a világosságba vezeti őket."

 "Ez az a típus, amelyet a világi anyagtestbe kell helyeznetek. 

 

 

 

 "Amikor azonban a Megváltó ezeket mondta, Salomé sietett előre, és így szólt: 

- Uram, ha szüleink az archonok, miért van Mózes törvényében, hogy aki elhagyja apját és anyját, bizony meghal. Nem megmondta-e tehát a törvény? 

Amikor Salomé ezeket mondta, felbuzdult a fényerő Mária Magdalénában, és Mária így szólt a Megváltóhoz: 

- Uram, parancsold meg, hogy testvéremnek, Saloménak megmagyarázzam a szavakat, amiket mondott. 

Az történt, hogy amikor a Megváltó ezt hallotta Máriától, áldottnak nevezte őt, felelt Máriának, és azt mondta: 

- Megparancsolom, Mária, add meg Saloménak e szavak magyarázatát. 

Amikor a Megváltó ezt mondta, Mária Saloméhoz sietett, üdvözölte, és így szólt hozzá: 

- Testvérem, Salomé, ami szavaidat illeti: az áll Mózes törvényében, hogy „aki atyját és anyját elhagyja, az bizony meghal"; nos, testvérem Salomé, a törvény ezt nem a lélekkel, sem a testtel, sem az ellenzékszellemmel kapcsolatban nem mondta, mert ezek az archonok fiai és azokból jönnek elő. 

Hanem a törvény ezt az erőnek mondta, mely a Megváltóból jött, s ami ma a fényember bennünk. 

A törvény továbbá azt mondta: 

Aki a Megváltón és az ő rejtélyein [a szülein] kívül marad, az nemcsak meghal, hanem a pusztulásnál tönkre is megy Amikor Mária ezt mondta, Salomé hozzá fordult, szintén üdvözölte, és így szólt Máriához: 

- A Megváltónak megvan az ereje ahhoz, hogy engem is olyan értelmessé tegyen, mint amilyen te vagy. 

Amikor a Megváltó Mária szavait hallotta, dicsérte őt és boldognak mondta, majd felelt, és így szólt a tanítványok körében: 

- Halljad tehát, Mária, ki az, aki az embereket vétkezni kényszeríti. 

Az archonok tehát összepecsételik az ellenzékszellemet [ellenfelét, ellenlábasát] a lélekkel, nehogy a lelket állandóan megingassa, amikor mindenféle bűnöket és helytelenségeket követtet el vele. 

Ezen kívül megparancsolják az ellenfélszellemnek, hogy: 

Amikor a lélek a testet elhagyja, ne rázkódtasd meg, mivel hozzá tartozol; és minden törvényszéken megvádolod a hely szerint, amelyen bűnöket követtettél el vele, hogy minden törvényszéken megbüntessék, és így lehetetlen legyen neki a magasságba a világossághoz menni, hanem vissza kelljen térnie a testek váltogatásához. 

Szóval megparancsolják az ellenzékszellemnek: 

Egyetlen órára se rendítsd meg a lelket, nehogy kimondja a rejtélyeket, és feloldjon minden pecsétet és köteléket, amellyel téged hozzákötöttünk. 

Ha viszont a rejtélyeket kimondja, és minden pecsétet és köteléket felold, és ismeri a hely apológiáját, és megérkezik, akkor hagyd őt [a lelket] kimenni, mivel hogy a magasságban a világosságból valókhoz tartozik, számunkra és számodra idegen lett. 

Ettől az órától kezdve nem fogod tudni megragadni. 

(...)

Az ellenzékszellem a lélek külseje, az erőkeverék pedig a belseje, míg a lélek maga mindkettőben van; de az erő az, mely mindkettőt támogatja, hogy helytállhassanak. És az archonok parancsot adnak a szolgáknak, azt mondván: 

Ez az a típus, amelyet a világi anyagtestbe kell helyeznetek. 

Azt mondják nekik: 

Helyezzétek az erőkeveréket, a lélek esszenciáját mindegyiken belülre, hogy helytállhassanak, mert ez tartja egyenesen őket; és tegyétek a lélek köré az ellenzékszellemet. így parancsolják meg szolgáiknak, úgy hogy a lelket belefektetik az ellentípus testébe. 

És ezen minta szerint viszik az archonok szolgái az erőt, a lelket és az ellenzékszellemet le a világba és öntik ki a középső archonok világába. 

A közép archonjai felülvizsgálják az ellenzékszellemet és a sorsot is. Ez az úgynevezett moira vezeti az embert, míg meg nem öleti a számára elrendelt halállal, a végzettel, amelyet a nagy sorshatalom archonjai kötöttek a lélekhez 

És a szféra szolgái összekötik a lelket és az erőt és az ellenzékszellemet és a sorsot.

(...)

Negyven nap után még harminc napot töltenek azzal, hogy felépítsék a tagokat az emberi test mintájára; mindegyik épít egy tagot [részt]. Meg fogom nevezni nektek a dékánokat, amelyek a testet építik. Megmondom majd nektek a mindenség feltárásánál. Ha aztán a szolgák a testet a tagjaival [részeivel] hetven nap alatt elkészítették, akkor az így megépült testbe a szolgák először az ellenzékszellemet hívják be. 

Ezután a lelket hívják be, mely aztán belül van. És ezután behívják az erőkeveréket a lélekbe. És a sorsot mindezek köré terítik, mert a sors ezekkel nem lesz összekeverve, hanem kíséri és követi őket. Ezután pedig a szolgák az archonoktól kapott minden pecséttel egymáshoz pecsételik őket. És lepecsételik azt a napot, amelyen beköltöztek az asszony testébe - ezt a plazma [alkotás, képződmény] bal kezébe pecsételik. 

És azt a napot, amikor a testet befejezték, a jobb kézbe pecsételik. És a napot, amelyen az archonok ezt átadták nekik, a plazma [alkotás] teste koponyájának közepén pecsételik le. És a napot, amelyen a lélek előjött az archonokból, lepecsételik a plazma [képződmény] koponyájának bal felében. És a napot, amelyen a tagjait [részeit] képezték ki és a lélek számára beosztották, a plazma koponyájának jobb felébe pecsételik. És a napot, amelyen az ellenzékszellemet a lélekhez kötötték, a plazma tarkójába pecsételik. És a napot, amelyen az archonok az erőt fújták bele a testbe, a plazma agyába, a fej közepébe és a képződmény szívébe [legbelsejébe] pecsételik.És az évek számát, melyet a lélek a testben fog eltölteni, a teremtmény homlokára pecsételik, így pecsételnek minden pecsétet a teremtményre [plazmára]. Mindezeknek a pecséteknek a nevét a mindenség megnyilvánításakor megmondom nektek; és a mindenség megmagyarázása után megmondom, hogy mindez miért történt. 

És ha meg tudjátok érteni: Én vagyok a rejtély így készítik el tehát a szolgák az egész embert. És amivé a testet lepecsételték, mindazoknak a pecséteknek a tulajdonságait magukkal viszik az emlékeztetők archonjaihoz, akik minden büntető törvényszék fölött állnak. Ezek pedig ezt átadják az ő emlékeztetőiknek [átvevőiknek, küldötteknek], hogy a lelket vezessék ki a testből. Átadják nekik a pecsétek jellemzőit, hogy tudják az időt, amikor a lelket ki kell vezetniük a testből, s azt az időt, amikor a testet meg kell születtetniük. Ezzel elküldik a szolgáikat, hogy odalépjenek - a szolgák és az ellenzékszellem -, és a lelket elkísérjék és minden bűnének tanúi legyenek, amit el fog követni, hogy hogyan kelljen majd a lelket megbüntetni a büntetőítéletekben. Ha pedig a szolgák a pecsétek tulajdonságait átadták az emlékeztetők (kiegyenlítő igazságosság) archonjainak, visszavonulnak a hivatalukhoz és feladatukhoz, amit a nagy sorshatalom archonjai rendeltek el számukra. 

Amikor a hónapok száma betelt, a gyermek megszületik. Kicsiny őbenne az erőkeverék, és kicsiny a lélek, és kicsiny benne az ellenzékszellem, de nagy a sors, mivel ez nincsen a testtel elkeverve, hogy uralkodjon rajta, hanem kíséri a lelket és a testet és az ellenzékszellemet addig az időpontig, amikor a lélek majd elhagyja a testet, a halál módja miatt, amivel azt meg fogja ölni, aszerint, hogy milyen halált rendeltek el neki a nagy sorshatalom archonjai. Ha egy állatnak kell megölnie őt, akkor a sors oda vezeti hozzá ezt az állatot, hogy az megölje. Vagy ha kígyó által kell meghalnia, vagy balesetnél valami gödörbe esik, vagy fel kell akasztania magát, vagy vízbe kell fulladnia, vagy más halálnemmel kell meghalnia, a fentieknél még rosszabbal, vagy könnyebbel, szóval a sors az, mely őhozzá kényszeríti az ő halálát. Ez a sors feladata; más feladata nincsen. És a sors elkíséri az embert a halála napjáig." ( Pistis Sophia 132. fejezet ) 

 

Hieronymus Bosch, A világ teremtése