Halálének II. ~ "Kell-e kegyelem? S a lélek cirkuszi boldoggá avatása?"

ARANYPATKÓ

(A jövendő mártírjainak)

„Nálunk politikailag előfordul
a bűnbakkeresés." ( Huszár István )

Bűnbakot az keres,
aki nem akar bűnöst találni.
S lám a sorskovácsok
téged szemeltek ki
(vétlenek közt legvédtelenebbet)
e mindig hálátlan szerepre

Hol akasztottakat
akaszthatókkal rehabilitálnak
a bitóhoz vezető út
jó szándékkal van kikövezve
hogy másik dimenzióban vezekelhess
bíráid nem évülő bűneiért

Kell-e kegyelem?
S a lélek cirkuszi boldoggá avatása?
Verjen aranypatkót Isten
e lóvá tett döglődő világra."  ( Sárándi József, Aranypatkó ( a jövendő mártírjainak ) )

https://boatswain69.blogspot.com/2024/06/boldog-vagyok-mert-lemondtam_19.html

 

"Verjen aranypatkót Isten
e lóvá tett döglődő világra."

 

abyss ( I./3. ) "Félj tőlem!" ~ Hódolj be! ajánlatot, önpusztításra... ( Mérgező személyiségek ~ ördögök )

 II. Hódolj be!

 

 

Mit tudnak Ők nekünk ajánlani?

Egy ajánlatot, önpusztításra..., s mi gyakran boldogan elfogadjuk, mert mi is ördögök vagyunk. 

S ettől kezdve közös Pokolban szolgálunk vezetőnk szenvedélyének kritikátlan kibontakoztatásának érdekében. 

Egy atya mesélt a Covid osztályon szerzett  tapasztalatairól a rádióban, elmondta, a haldoklók egyik legnyomasztóbb s leggyakoribb panasza, hogy úgy érzik nem a saját életüket élték, valaki elrabolta az életüket..., de hogy rabolhatta el bárki is, ha ők nem egyeznek bele?

( Szolzsenyicin viccelődik a "kis bajuszos" és a "nagy bajuszos" közti lényegében elenyésző különbségen. Ugyanaz az ördög, ugyanaz a szenvedély. S ugyanez a szenvedély a szolgáikban is. )

Miért tesszük? Mert összekapcsoljuk saját ördögeinkkel, vagy hiúsággal, vagy a kapzsisággal, vagy az élvhajhászással.

" (...) jól mondottad, szabad származásotok ellenére akkora szolgaságba és igába hajtottátok fejeteket, hogy már nem is csak a bűnnek, egyenesen undok bálványoknak vagyis jobban mondva démonoknak lettetek rabszolgái." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Ágota nagyvértanúnő vértanúsága, 134 )

S szeretnék, mi is szeressük saját istentelenségeinket..., vagy gyűlöljük azt, ami ugyanaz. Akkor hatalmuk lesz felettünk..., s nekik is felettünk.

 

 

Ne legyünk naívak sem. Legyünk résen!

 

"Ne állj a kegyosztók köré!

Mind gyanús ki naív
vagy túl biztos magában

Játékszerei játékszereknek

Létezz mint a krisztusi áldás
lelkifurdalásként
a krisztustalanoknak." ( Sárándi József: A Sátán mosolya )

Az ördög mindig is szép volt.

Miért? 

Mert szépnek látjuk saját szenvedélyeinket is. Pedig csak megérteni kéne...

 

Szeretjük ezt a 3 szenvedélyt amiről Szent Maximosz írt:  

" (...) -, továbbá hiúságból - mint a megdicsért személy a dicsérőt -, azután kapzsiságból - mint ahogyan a gazdagot szokás szeretni a tőle kapott ajándékért -, végül pedig élvhajhászásból - mint ahogyan valakinek a hasára van gondja, meg a gyomra alatti igényeire." ( Szent Maximosz hitvalló, Isten a szeretet, 43 )

Ha nem leszel ördög, mint ők, önkéntelenül is kisiklasz a kezei közül..., ekkor fogják könyörgőre ( korábban már beszéltünk róla ) vagy fenyegetőre.

 

De mi Juliusszal feleljük:

"Sem a Sátán pénze, sem ravasz rábeszélésed nem tud engem elszakítani az Úrtól." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Julius mártír aktája, 203 )

Ekkor jöhet a csalás...

"Létezz mint a krisztusi áldás, lelkifurdalásként a krisztustalanoknak." / "Jobb a bűnt elszenvedni, mint elkövetni!"

A Sátán mosolya

 

 

Az emberiség célja tehát rejtve marad mindvégig, a cél természetéből is kifolyólag. Azért cél, mert ott még nem jártunk, ha jártunk volna ott, már megszűnt volna cél lenni.

Küldetésünk azokhoz szól, akik velünk majdnem azonos vagy alacsonyabb szinten vannak, őket értjük is, s tudunk nekik mit mondani, ők viszont mivel felettük állunk minket aligha, legfeljebb sejthetik...; nekik mi vagyunk-lehetünk a rövidtávú cél. ( A pedagógia is így dolgozik, kicsit "fölé lövünk" a diák éppen aktuális szellemi képességének, kénytelen legyen "ágaskodni" egy kicsit..., ettől fejlődik; s ez a szakmában a művészet is, minél gyorsabban megállapítani, mennyi a "kicsit", s mennyire képesek "ágaskodni". )

Hogyan lehet megállítani, lassítani ezt a folyamatot? Mit tennék én, ha Sátán lennék?

 

1. Megzavarnám a hierarchiát, a mester-tanítvány / gondozó-gondozott viszonyt tenném tönkre. ( ego és relativizáció )

Elmélkedtem rajta, honnan datálódik "bensőséges" viszonyom a filozófiával... Az akkori nevén I. István Gimnáziumban 4 évig volt magyar tanárom Terney Dezső, Ő nem volt az a tipikus tanár típus, Szolnoki tanár úr hasonlatával élve inkább "művésztanárnak" nevezném. Gyakran vetett fel nekünk félig viccesen, enyhén kicsavarva, filozófiai tartalmú kérdéseket. Az egyik visszatérő kifejezése volt a "vagy-vagy" ( Soren Kierkegaard ), s ő mesélte először nekünk a könyvben található történetecskét is:

"Egy színházban történt, hogy tűz ütött ki a kulisszák mögött. Kijött a mókamester, hogy ezt a publikummal közölje. Tréfának tartották és tapsolni kezdtek: a mókamester megismételte; az emberek még jobban hahotáztak. Azt hiszem, a világ is így fog elpusztulni, okos emberek nagy hahotája közepette, akik azt fogják hinni, hogy mindez csak vicc." ( Kierkegaard )

Nem sokkal rá megtaláltam ennek a könyvnek egy példányát a Hunyadi János Középiskolai Fiúkollégium házi könyvtárában..., nem sokat értettem belőle annak idején, de az elején található kis sztorikon jókat derültem.

Ha nem hagyom, hogy Terney tanár úr azt mesélje, amit jónak lát, mert "vagyok én olyan okos, hogy tudjam, mi jó nekem"..., hisz "egyenrangúak vagyunk s a tanítási óra ugyanúgy az enyém is, mint az övé", ezen kívül biztos "vannak nála jobbak is, miért pont ő lenne az aki megmondja a "tutit"; lehet soha sem hallok, hallom meg, hogy létezett valaha egy Kierkegaard, aki jó barátom lehetne, s a könyv sem tűnt volna fel soha. ( Nem tudok eléggé hálát adni a sorsnak, hogy én még olyan korban születtem, hogy ezek a gondolatok meg sem fordultak a fejemben..., lehetővé téve, hogy tanítható legyek. )

-

Heller Ágnes mesélte ennek egy negatív, de nagyon plasztikus változatát a kölni szilveszterkor a nőket ért erőszak után. Lényegében azt állítja, mindenki megérthető a saját szempontjából, s mivel mindenki egyformán értékes, nincsen rangsor ami alapján megállapítható lenne, kit ért nagyobb sérelem, a nőkre kiéhezett kevés pénzű bevándorlót, akit visszatartottak a gonosz rendőrök vágyai beteljesítésétől, már akit...; vagy a gyengén, moszlim szemmel "kissé" provokatívan öltözött nőket, akik akár "meg is érdemelhették", ahogy sok sajtó orgánum írta is utána. Így az elkövetett cselekmény relativizálódik. Mindenki bűnös és áldozat egy személyben! ( https://www.youtube.com/watch?v=_kGCDZSsU-w ) 

Nincs felelős, nincs gazda és gondozott, nincs tanár, s nincs tanuló, tehát nincs haladás sem..., nincs mihez alkalmazkodnia, nincs kitől tanulnia senkinek, hiszen bárki taníthat bárkit!

 "Valami baj van a gondolkodással, amelynek logikája lehetővé teszi, hogy a hóhér ugyanabban a padban kérjen magának helyet, ahová az áldozatokat ültetik." ( Maróti Lajos: Az utolsó utáni éjszaka )

 

2. Olyan hibájukra "játszanék", amit nem képesek kijavítani, hisz természetük integráns és lényegi alkotója, tehát bármikor rendelkezésre áll törekvéseik elgáncsolására. ( reflexió )

Korábban beszélgettünk az érett személyiség ismérveiről ( Maslow ), az emberek többsége nem az. Nincs meg bennük az "óceánikus érzés", s az ehhez igazított gondolkodás. Így általában önbizalomhiánnyal küzdenek.

Van köztük "nyúl":

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szerzetes. Ez a szerzetes egy falu határában az út mellett építette fel szerény kunyhóját. Azzal töltötte az idejét, hogy imádkozott és szalma papucsokat font, majd a kész papucsokat kiakasztotta az út melletti bokrokra, vegyen belőle bárki szabadon, akinek csak szüksége van rá.

Egy napon meglátogatta a barátja, aki szomorúan állapította meg, nagyon rossz bőrben van. Épp hogy csak "hálni jár belé a lélek".

Javasolta hát neki, tegyen a papucsok mellé egy kis tálat, s egy táblát is függesszen ki azok árával. Rögtön lesz pénze a mindennapi betevőjére.

"Mindenki, annyit ad, amennyit jónak lát, ki mennyire értékeli a munkámat." - felelte s továbbra sem kért fizetséget a papucsokért.

S "lássatok csudát", éhen is halt a szerzetes.

De "tiszta lelkiismerettel", Ő nem kényszerített rá senkire semmi, ő ártatlan a halálában!

 Tényleg? Nem..., hagyta, hogy a többiek elvegyék az életterét, hogy rájuk foghassa, Ti vagytok a gonoszak..., hagyta őket gonosznak lenni. Erre semmiképp sem lehet büszke!

 

"Létezz mint a krisztusi áldás / lelkifurdalásként / a krisztustalanoknak." ( Sárándi József: A Sátán mosolya )

S vannak a "farkasok", akik rosszul értelmezik a Pál apostoli idézetet, "akár alkalmas, akár alkalmatlan"..., nem a másiknak..., nekem! Úton útfélen rád esnek, parancsolgatnak neked, betörnek a magánéleti szférádba..., volt olyan főnököm, aki mikor megtudta, van egy olyan számom, amit csak a családon belül használunk, rögtön rám parancsolt, azonnal adjam meg neki is.

Könnyen elbizonytalanodunk, aztán visszahúzódunk "csigaházainkba", vagy túlbecsüljük magunkat, azt hisszük, mi vagyunk a világ közepe, sőt, mint Isten, ahol mi nem vagyunk ott nincs is senki.

De jó volna reflexiók nélkül élni!

"Élni reflexiók nélkül, / csak egy délelőttön át! / Csak amíg a madár felröppen, / csak míg a levél lerezzen - / reflexiók nélkül / ha bármit megélnék!" ( Rákos Sándor: Meddő kívánság )

S ha már nem tudunk, az emberi lét kizárja. Használjuk jól.

"Ne állj a kegyosztók köré! / Mind gyanús ki naív / vagy túl biztos magában // Játékszerei játékszereknek." ( Sárándi József: A Sátán mosolya )

Bízz meg a többiekben, kérj, kérdezz..., s ami nehezebb lehet, fogadj el, köszönd meg. Nem kis dolognak tűnik, de az "ördög a részletekben búvik meg"...., akarom mondani a részletek hiányában.

A "társteremtői szerep" jelentőségére egy kis példa:

Egy szerzetes egyszer elsétált a társa kis kertje előtt, annak szépsége, gondozottsága láttán önkéntelenül kitört belőle: "De szép ez a kert, látszik, az Úr munkálkodik benne!" 

"Láttad volna, amikor még csak ő gondozta." -felelte a másik.

 

Ne félj hát metsző ollót fogni, kaszát-kapát venni kezedbe..., ha kertet kaptál értesz is hozzá..., vagy érteni fogsz!

Bízz magadban.

"Élt egyszer egy ember, akinek aranyból volt a köldöke. De ami másnak a büszkeségére szolgált volna, neki csak bosszúságot okozott, mert valahányszor zuhanyozott vagy úszott, a barátai heccelődéseinek céltáblájává vált. Ezért aztán egyre imádkozott, hogy bárcsak vennék el a köldökét. Egyik éjjel azt álmodta, hogy egy angyal szállt le az égből, kicsavarta a köldökét, de aztán visszatért az égbe. Reggel, amikor felébredt, első dolga az volt, hogy megnézze, igaz volt-e az álom. Igaz volt. Az asztalon ott feküdt fényesen csillogva a kicsavarozott köldök. Az ember örömében kiugrott az ágyból - és a feneke a lábaival együtt leesett." ( Anthony de Mello )

 

Minden szakértő egyet ért, a legjobb módszer a "bábáskodás" , Szókratész remek "kommunikátor" lehetett, de akkor miért beszél ellenmondásosan?

"Jobb a bűnt elszenvedni, mint elkövetni!" (Szókratész ) ( "nyúl")

"Tövis leszek a sarkatokban!" ( Szókratész ) ("farkas")

Páltól már idéztük..., "mindenkinek mindene lettem", erről van szó, eljátszom én a "farkast" és a "nyulat" is, ha kell. Ha neked ez kell, hogy "kutya" lehess.

 

"Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat. Az én véremet ugyanis nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét." ( 2Tim 4,1-8 )

 

Pál jól mondja: "Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat."

Ebből én ennyit emelnék ki: "maradj mindenben meggondolt".

"- Atya, megbotránkoztam - fordult a novícius a mesteréhez. - Pambosz atya azt mondta, nincs semmilyen elképzelése Istenről. Az öreg így válaszolt: - Inkább ne legyen semmilyen elképzelésünk, minthogy téves Isten-képünk legyen." ( A sivatagi atyák humora, 62. )

 

Vagy ahogy első éves hittanár hallgatóként ( akkor még valláspedagógia szak volt beírva az indexünkbe ) az első görög óránkon hallottuk Benyik György tanár úrtól:

"Ne hozzatok szégyent a Főnökötökre!"

"Önt megmérgezték!"

 2019. 06. 23.