Gnosztikus irodalom LXIII. / Πίστις Σοφία XX. ~ 15./2. könyörgés ( Πίστις Σοφία - „Káosszá lett" )

 „raboljuk el tőle egész belső világosságát"

 

 

  Miután Jézus ezt mondta tanítványainak, így folytatta: 

- Amikor az oroszlánarcú erő észrevette, hogy PISTIS SOPHIÁT mégsem vezették fel a káoszból, újra eljött Authádész minden más anyagi teremtményével, és rátámadtak PlSTIS SOPHIÁRA. Amikor pedig így zaklatták, a következő esdeklő énekkel kiáltott fel:

9. Irgalmazz nekem, ó, Világosság, mert újra támadnak engem! A te törvényed szerint lett az én belső világosságom, az erőm és az eszem elsötétítve. 

10. Erőm fogyni kezdett ebben a szorongattatásban. És időm száma fogyatkozik, amíg a káoszban vagyok. Világosságom megcsappant; mert elrabolták az erőmet, és minden erő megrendült bennem. 

 

"Világosságom megcsappant; mert elrabolták az erőmet, és minden erő megrendült bennem."

 11. Az eonok archonjaival szemben, akik gyűlölnek engem, tehetetlen vagyok és erőtlen a huszonnégy kisugárzás mellett, amelyeknek a helyein tartózkodtam. Testvérem, pártársam pedig nem mer segíteni nekem, azok miatt, amikbe kerültem. 

12. És a magasság minden archonja mulandó anyagnak tartott engem, amelyben nincsen világosság. Olyan lettem, mint egy anyagi erő, mely az archonok hulladéka. 

13. És az eonok minden lakója azt mondta: „Káosszá lett", erre pedig azonnal körülvettek engem a kegyetlen erők, azt mondván, hogy elveszik tőlem a maradék belső világosságomat is. 

14. Mégis bíztam benned, vártam rád, ó, Világosság, és azt mondtam: „Te vagy a megváltóm." 

15. Sorsom, melyet rendeltél nekem, a te kezedben van. Szabadíts meg Authádész teremtményeinek a markából, mert kergetnek és kínoznak engem. 

16. Küldjed a te világosságodat énreám; mert orcád előtt semmi vagyok, és ments meg engem a te nagy irgalmasságod szerint! 

17. Ne hagyj megszégyenülni, mert téged dicsértelek, ó, Világosság! Authádész teremtményeit takarja be a káosz és vezettessenek le a sötétségbe. 

18. Záruljon le azoknak a szája, akik ravaszul el akarnak nyelni engem, és mondják: „raboljuk el tőle egész belső világosságát", holott én semmi rosszat sem tettem velük." ( Pistis Sophia, 48. fejezet )

 

"(...) az erőm és az eszem elsötétítve.