Gnosztikus irodalom LIX. / Πίστις Σοφία XVI. ~ 11. könyörgés ( Πίστις Σοφία / Mivel elhagytam a helyemet és lementem a káoszhoz. )

  "Elhagyta a helyét és lement a sötétséghez."

 

 

"Jézus folytatta beszédét, és így szólt a tanítványaihoz: 

 - Ekkor PISTIS SOPHIA könyörgött a világossághoz. És a világosság megbocsátotta a bűnét, hogy elhagyta a helyét és lement a sötétséghez. Kifejezte tehát hatodik esdeklését: 

1. Téged dicsértelek, ó Világosság, a legmélységesebb sötétségben. 

2. Hallgassd meg a bűnbánatomat, és hagyd, hogy világosságod figyeljen fel könyörgő hangomra! 

3. Ha megemlékezel a bűnömről, ó, Világosság, akkor nem állom meg a helyemet előtted, és elhagysz. 

4. Mert te vagy a megmentőm, ó, Világosság, a te világító nevedért hittem benned. 

5. Az én erőm hitt a te Rejtélyedben. Erőm mindig bízott a világosságban, akkor, amikor a magasságban lévőkben volt, meg akkor is, amikor a káoszban volt. 

6. A világosságban bízzon bennem minden erő, amikor a legmélységesebb sötétségben vagyok; és akkor is bízzanak abban, ha a magasság helyeire jutnak. 

7. Mert a világosság irgalmas, és megvált minket. A világosságban egy nagy, mentő Rejtély van. 

8. És minden erőket kiment majd a káoszból az én kihágásom miatt. Mivel elhagytam a helyemet és lementem a káoszhoz. Nos, akinek az értelme ránemesedett, az értse meg." ( Pistis Sophia, 44. fejezet )

 Az árulásnak, még ha megtévesztésen is alapul..., következményei vannak. Büntetést kell, hogy vonjon maga után.

"Akkor ellene hívom minden hegyemen a kardot – mondja az Úr Isten –, mindenki kardja a társa ellen fordul majd." ( Ez 34,21 )

 Ezt szolgálni még tévedésből is szörnyűség..., van egy egykori gimnáziumi osztálytársam, aki a "Chaos" szolgálatába állt. És jó pár értelmiségit látok hasonló megtévesztett szerepben...