Starbuck vagy Ahab? II.
"Nekem ne szálljon olyan ember a csónakomba - mondta Starbuck -, aki nem fél a bálnától!" Ezzel mintha nemcsak azt akarta volna mondani, hogy az a legmegbízhatóbb és a leghasznosabb bátorság, ami a várható veszedelem okos felméréséből származik, hanem azt is, hogy a teljesen félelem nélküli ember sokkal veszélyesebb társ a gyávánál. "Az ám mondta Stubb, a második tiszt, ez a Starbuck olyan vigyázatos ember, amilyet keveset találtok a halászok között." Starbuck nem volt s veszélyekre vágyó keresztes vitéz; neki a bátorság nem érzelmet jelentett, hanem valamit, ami egyszerűen hasznos s mindig kéznél van a halálosan gyakorlati alkalmaknál. És talán azt gondolta, hogy ebben a bálnavadászszakmában a bátorság hozzátartozik a hajó nagy, állandó készleteihez, mint a hús a kenyér, s nem szabad ostobán elpazarolni. Ezért nem rajongott a napszállta utáni bálnavadászatokért; sem azért, hogy nyakasan harcoljon olyan hallal, amely túlságosan nyakasan harcolt ővele. "Mert - gondolta Starbuck - én azért vagyok ezen a vészes tengeren, hogy a megélhetésemért bálnákat öljek, nem azért, hogy megölessem magam az ő megélhetésükért"- és Starbuck jól tudta, hogy sok százan haltak meg így. Mi volt az apja sorsa? Hol találhatja meg a feneketlen mélységekben fivére tépett tagjait?" ( Herman Melville, Moby Dick, 75-76 )
"Starbuck, újabban furcsa vonzódást éreztem irántad; de a bálna dolgában olyan nekem az arcod, mint a tenyerem... ajak nélküli, kifejezéstelen üresség. Ahab mindörökre Ahab marad, ember. Ez az egész megváltoztathatatlanul elrendeltetett. Te meg én végigjátszottuk már billió évvel azelőtt, hogy ez az óceán hömpölyögni kezdett. Bolond ! Én a Végzet hadnagya vagyok: parancsra cselekszem. Gondom lesz rá, szolga, hogy az enyémeknek engedelmeskedj. Álljatok körém, emberek! Egy elgörbült lándzsára nehezedő, csonkig lemetszett fél lábára támaszkodó öregembert láttok. Ez Ahab... Ahab teste; de Ahab lelke százlábú, száz lábon fut. Úgy érzem, feszülök, foszladozom, mint a kötelek, amelyek árbóctalan fregattokat vontatnak szélviharban; és talán ilyennek is látszom. De mielőtt elszakadnék, hallani fogjátok a ropogást; amíg azt nem halljátok, tudnotok kell, hogy Ahab horgonykötele még vontatja Ahab szándékát. Hisztek, ti emberek, abban, amit rossz előjelnek hívnak? Akkor nevessetek és kiáltsátok: "Hogy volt!" Mert az elmerülő dolgok, mielőtt elmerülnének, kétszer a felszínre bukkannak; azután még egyszer felemelkednek, hogy mindörökre elsüllyedjenek. Ez történik Moby Dickkel... két napig a felszínen lebegett... holnap lesz a harmadik nap. Igen, emberek, még egyszer felemelkedik, de csak azért, hogy utolsót fújjon. Bátrak vagytok-e, ó, bátor emberek?
- Mint a rettenthetetlen tűz! - kiáltotta Stubb.
- És éppoly gépiesek - mormogta Ahab." ( Herman Melville, Moby Dick, 353-354 )
 |
| "Mert az indulat nem hétköznapi volt." ( https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/numinozum-i-violent-ferment-i-simoni.html ) |
S mint látható..., máig tart...; "Ez az egész megváltoztathatatlanul elrendeltetett. Te meg én végigjátszottuk már billió évvel azelőtt, hogy ez az óceán hömpölyögni kezdett. Bolond !"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése