"Hirdetik-e a koporsókban a te nevedet?"
"Jaj, csak nehogy késő legyen "megjavulni!" ( F. H. Burnett )
"Amikor Jézus ezt mondta tanítványainak, így szólt:
- Akinek van füle, az hallja. És akiben a szellem felbuzdul, az lépjen elő, és adja meg PISTIS SOPHIA ötödik esdeklése gondolatának magyarázatát.
Jézusnak ezen szavai után Fülöp sietett elő, és letette a kezében tartott könyvet - mert ő volt Jézus minden szavának feljegyzője - és így szólalt meg:
- Uram, engem bíztál-e meg egyedül azzal, hogy a világról gondoskodjak, és mindent felírjak amit mondunk és teszünk? Nem adtál alkalmat nekem PISTIS SOPHIA esdeklése rejtélyeinek a magyarázatára. Mert a szellem gyakran buzgólkodott bennem, szabad lett és erősen ösztönzött engem az előlépésre, és a PISTIS SOPHIA bűnbánatának magyarázására. De nem tudok előlépni, ha én vagyok minden beszédnek a feljegyzője.
Amikor Jézus meghallgatta Fülöpöt, így szólt hozzá:
- Halljad, Fülöp, te áldott, hogy beszélhessek veled. Veled együtt Tamást és Mátét bízta meg az Első Rejtély minden beszédem és tettem feljegyzésével, minden dolognak a felírásával, amit láttok majd. Ami téged illet, az általad felírandó beszédek száma még nem telt be. Ha betelik, akkor lépj elő, és hirdesd amit akarsz. Mostantól kezdve mindhárman írjátok a beszédeimet és tetteimet, és mindent, amit láttok majd, hogy tanúbizonyságot tegyetek a mennyei birodalom dolgairól.
E szavak után Jézus így szólt a tanítványokhoz:
- Akinek van füle, az hallja.
Ekkor újra Mária lépett elő, középre állt Fülöp mellé, és így szólt Jézushoz:
- Uram, az én fényben-lakómnak van füle, és az én erőmmel kész vagyok hallani. Megértettem, amit mondtál. Meghallgatsz-e engem, hogy magyarázatot adjak azokkal kapcsolatban, amiket mondtál nekünk? Azt mondtad, hogy „akinek van füle, az hallja". Fülöpnek azt mondtad: „Te, Tamás és Máté, hárman vagytok, akiket az Első Rejtély megbízott a világosságországról szóló beszédek feljegyzésével, hogy azokról tanúskodj." Halld, hogy kihirdessem e szavak jelentését: Az ez, amiről világosságerőd Mózes által prófétált: „Két vagy három tanú rögzítsen le mindent." A három tanú Fülöp, Tamás és Máté.
Ezek hallatán Jézus azt mondta:
- Kitűnő, Mária, ez az ige magyarázata. Most azonban te lépj elő, Fülöp, és hirdesd ki PISTIS SOPHIA ötödik esdeklésének magyarázatát. Azután ülj le, és jegyezd fel minden beszédemet, míg be nem telik a részed száma mindazon szavakból, amelyeket a világosságbirodalomról fel kell írnod. Aztán előléphetsz, és megmondhatod, amit a szellemed megért. Most pedig hirdesd ki PISTIS SOPHIA ötödik esdeklő énekének a megoldását.
Fülöp válaszolt, és így szólt Jézushoz:
- Uram, hallgasd meg magyarázatomat az ő bűnbánatával kapcsolatban. Ezt illetően a te erőd Dávid által prófétált a 88. zsoltárban:
1. Uram, szabadításomnak Istene, éjjel-nappal kiáltok neked.
2. Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
3. Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seholig [halottak birodalmáig] jutott.
4. Hasonlatossá lettem a sírbaszállóhoz; olyan vagyok mint az erejevesztett ember, akinek nincsen segítője.
5. A szabadok a holtak között olyanok, mint a megöltek, akik odadobva, sírokban alszanak, akikre többé nem emlékezel, mert elszakaszttattak a te kezedtől.
6. Mély sírba vetettek engem, a halál sötétségeibe és árnyai közé.
7. A te haragod reám nehezedett, és minden vajúdásoddal nyomtál engem. Fel!
8. Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél előttük engem. Nem én hagytam el őket, hanem ők engem.
9. Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged, Uram, mindennap, hozzád terjengetem kezeimet.
 |
| Hirdetik-e a koporsókban a te nevedet? |
10. Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajon az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
11. Hirdetik-e a koporsókban a te nevedet?
12. Vagy megtudhatják-e a te igazságodat olyan földön, amelyről megfeledkeztél?
13. De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel eledbe jut az én imádságom.
14. Ne fordítsd hát el az orcádat éntőlem.
15. Mert nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; ha felemelkedtem, megaláztattam.
16. Viselem a te rettentéseidet, roskadozom. Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17. Körülvettek engem, mint a vizek, egész nap.
18. Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerősöm: a sötétség.
Ez tehát PISTIS SOPHIA ötödik esdeklése Rejtélyének a magyarázata, amikor a káoszban szorongattatott.
Amikor Jézus ezt hallotta Fülöptől, így szólt:
- Nagyon jó, szeretett Fülöp. Jer azonban, ülj le újra, és írd fel a te részedet minden beszédemből és mindenből, amit engem tenni látsz. Fülöp pedig azonnal leült és írni kezdett." ( Pistis Sophia, 42-44. fejezet )
A 88. zsoltár így ebben a formában inkább kérdéssornak tűnik...
 |
| „Már oly régóta veletek vagyok – felelte Jézus –, és nem ismersz, Fülöp?
Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg
nekünk az Atyát?" ( Jn 14,9 ) |
λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς · Τοσούτῳ χρόνῳ ⸃ μεθ’ ὑμῶν εἰμι καὶ οὐκ ἔγνωκάς με, Φίλιππε; ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακεν τὸν πατέρα · πῶς σὺ λέγεις · Δεῖξον ἡμῖν τὸν πατέρα;
 |
| Minden "megfagy" az időben..., Google nélkül is. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése