"Ti is keressetek magatoknak nyughelyet, nehogy holttá váljatok és megegyenek titeket."
Aki "holttestet" talált..., az megismerte a lelket is.
Ha nem "halottakat" látsz..., még nem tiszta a szemed.
"51. Tanítványai ezt mondták neki: Mikor, mely napon jön el a holtak nyugalmának napja és mely napon jön el az új világ? Ő ezt mondta nekik: Amit vártok, eljött, csak ti nem ismertétek föl." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 304 )
"59. Jézus mondta: Míg éltek, az Élőre tekintsetek, nehogy meghaljatok, és arra törekedjetek, hogy őt lássátok és ne láthassátok őt." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 304 )
Mintha Mózest hallanánk, szemtől szemben álltam Istennel és nem haltam meg..., feladata volt még. A holtakat élővé tenni...
"60. Megláttak egy szamaritánust, aki bárányt vitt Júdea felé. Ezt mondta tanítványainak: Mit akar ez a báránnyal? Mire ők ezt mondták neki: Levágni és megenni. Ő azt mondta nekik: Amíg él, nem eszi meg, hanem amikor megöli és holttestté teszi... Ők ezt válaszolták: Nem tehet másként. Ő ezt mondta nekik: Ti is keressetek magatoknak nyughelyet, nehogy holttá váljatok és megegyenek titeket." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 305 )
Kell tehát egy olyan "nyughely"..., olyan nézőpont, melyből élőnek látszik minden.
Ahogy a Logos Isten "kezdeményező szeretete" volt, az Isten Országa ez a "nyughely"? Nagyon emlékeztet ez a megfogalmazás engem a "megvilágosodásra" vagy keresztény szóhasználattal éle a "színelátásra" ( előbb utaltunk Mózesre... ).
Hogyan írt erről Hunyadi László?
"Az Istentől való megszólítottság élményére egész egyéniségével reagál a hívő ember. Ez a reagálás elsősorban érzelmi, de értelmi és erkölcsi vonatkozású is.
(...)
Maga az élmény általában megrendítő, melyet követően megváltozik az ember életvitele: megszabadul a kételyektől, áthatják életét, magatartását azok a tényezők, amelyeket isteni követelményeknek ismer fel." ( Hunyadi László: Az ember vallásai az őskortól napjainkig )
Ebből a nézőpontból nem kevésbé tragikus hangzású a már máshonnan ismert gondolat:
"61. Jézus mondta: Ketten fekszenek egy ágyon, az egyik meg fog halni, a másik élni fog. Szalomé mondta: Te kivagy, ember, mint kinek a fia?... ágyamra telepedtél és ettél asztalomról. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki az egyetlentől származom. Abból adnak nekem, ami az Atyámé. Szalomé ezt mondta: Tanítványod vagyok. Jézus ezt mondta neki: Azért mondom: Ha hasonló lesz, fénnyel telik meg, Ha azonban megosztott lesz, sötétséggel telik meg." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 305 )
Igazi és egészen konkrét figyelmeztetés minden "ψῦχικός" számára! De mint jó pedagógus..., vagy "sebész" módszert is ajánl:
"62. Jézus mondta: Misztériumaimat azoknak mondom el, akik méltók rá. Amit jobbod tesz, ne tudja azt balod." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 305-306 )
..., a spontaneitást. De ezzel már megint a "gyökér-paradoxonig" jutottunk. hogy lehetünk spontánok utasításra?
"91. Ezt mondták neki: Mondd meg nekünk, ki vagy, higgyünk neked? Mire Ő ezt mondta: Az ég és föld arculatát megvizsgáljátok, de azt, ami szemetek előtt van, nem ismeritek fel. Ezt a pillanatot vizsgálni nem tudjátok." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 309 )
A megoldás a pillanatban van elrejtve...
És az állhatatosságban.
"92.
Jézus mondta: Keressetek és találtok. Azt azonban, amiről ama napokban
kérdeztetek engem, nem mondtam meg nektek, most el akartam mondani
nektek és ti nem kérdeztetek utána." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 309 )
"108. Jézus mondta: Aki számból iszik, olyan lesz, mint én. Én leszek ő, és mindaz, ami elrejtett, kinyilatkoztattatik neki." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 309 ) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése