Gnosztikus irodalom LXII. / Πίστις Σοφία XIX. ~ 15./1. könyörgés ( Πίστις Σοφία - Te jöttél mentésemre, ó, Világosság, a te Gnózisod szerint. )

 "Mivel pedig hitt az igaz fénykincshez tartozó világosságban, fel is fogják vezetni őt a káoszból."

 

 

 Jézus folytatta beszédét, és azt mondta tanítványainak: 

- Amikor Pistis Sophia kifejezte hetedik esdeklését a káoszban, az Első Rejtély még nem parancsolta meg nekem az ő megmentését és felvezetését a káoszból. De irgalomból, magamtól, parancs nélkül a káosznak egy valamivel nyíltabb helyére vezettem őt. Amikor pedig Authádész anyagi teremtményei észrevették, hogy valamivel nyíltabb helyre került a káoszban, egy kicsit csökkentették az üldözését abban a hiedelemben, hogy most egészen kivezetik a káoszból.  

Ekkor PISTIS SOPHIA nem ismerte fel, hogy én voltam a segítője. Engem egyáltalán nem ismert fel, hanem továbbra is dicsérte a fénykincs világosságát, melyet egykor látott, s amelyben hitt. Azt hitte, hogy ez a világosság az ő segítője, melyet azzal a meggyőződéssel dicsért, hogy az az egyetlen igaz világosság. Mivel pedig hitt az igaz fénykincshez tartozó világosságban, fel is fogják vezetni őt a káoszból, és bűnbánatát elfogadják. 

Az Első Rejtély parancsa azonban még nem lett teljesítve, hogy elfogadhassák a bűnbánatát.

 Hallgassatok azonban tovább, hogy kihirdessek nektek mindent, ami PISTIS SOPHIÁVAL történt: 

Amikor valamivel nyíltabb helyre vittem őt a káoszban, Authádész teremtményei egészen abbahagyták a zaklatását, mert azt hitték, hogy most kivezetik őt a káoszból. Amikor azonban észrevették, hogy mégsem viszik ki, azonnal újra felé fordultak, hogy erősen megtámadják. Emiatt a nyolcadik esdeklésének adott kifejezést, mivel azok nem hagyták abba a zaklatását, hanem ellene fordultak, hogy a legválasztékosabban szorongassák. Azt mondta tehát:

1. Benned reménykedtem, ó, Világosság! Ne hagyj a káoszban! Válts meg és szabadíts meg a Gnózisod szerint! 

2. Őrizz meg és szabadíts meg! Légy a megváltóm, ó, Világosság! Igen, szabadíts meg, és vezess el a te világosságodhoz! 

3. Mert te vagy a megváltóm, és tehozzád fogsz engem vezetni. A te neved Rejtélye miatt vezess, és ajándékozz meg a te kegyelmeddel! 

4. Meg fogsz szabadítani az oroszlánarcú erőtől, melyet csapdának állítottak fel nekem; mert te vagy a megváltóm. 

5. És a te kezeidbe teszem világosságom megtisztított részét. Te jöttél mentésemre, ó, Világosság, a te Gnózisod szerint. 

6. Haragudtál azokra, akik ellenőriznek engem, és mégsem tudnak engem teljesen legyőzni. Én pedig a világosságban bíztam. 

7. Örvendeni fogok és boldognak nevezem magamat, hogy irgalmaztál nekem, szükségemre felfigyeltél és kiszabadítottál. Igen, az én erőmet is ki fogod hozni a káoszból. 

8. Nem hagytál ott engem az oroszlánarcú hatalomnak, hanem valamivel védettebb helyre vittél." ( Pistis Sophia, 47. fejezet )

 

"Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat." ( Zsolt 146,8 )