Starbuck vagy Ahab? I.
"Mit szóltok, emberek, összefogtok-e ehhez? Úgy vélem, derék legények vagytok.
- Igen, igen! - kiáltották a szigonyosok és matrózok, és közelebb futottak az izgatott öregemberhez; éles szemmel várjuk a Fehér Bálnát; éles lándzsával várjuk Moby Dicket.
- Isten áldjon meg benneteket! Ahab félig zokogott, félig kiáltott. (...) De mért vágsz olyan
megnyúlt képet, Starbuck? Nem akarsz vadászni a Fehér Bálnára? Nem szállsz szembe Moby Dickkel?
- Szembeszállok én azzal a ferde állkapcsával, szembe a Halál állkapcsával is, kapitány, ha rendjén utunkba kerül munka közben; de én bálnavadászni jöttem ide, nem a parancsnokom bosszúját követni. Hány hordót szerez néked a bosszúd, ha megállod is, Ahab kapitány? Bosszú egy néma állaton, mely csak vad ösztönből támadt rád? Őrültség! Dühöngeni egy néma állatra, Ahab kapitány, istenkáromlásnak hangzik.
- A legénység, ember, a legénység! Nem egyek-é mindnyájan velem a bálna dolgában? Nézd Stubbot, nevet! Nézd azt a chileit felhorkan, ha rá gondol. Az általános orkánban nem tud megállni a te egyetlen hajlongó facsemetéd, Starbuck! És miről van szó?
- Gondolj utána! Segítesz eltalálni egy uszonyt, nem valami csodálatos hőstett ez Starbucknek. Hisz ennyi az egész. Erről az egy nyomorúságos vadászatról csak nem marad el Nantucket legjobb lándzsása, mikor a tengerészek valamennyien fenőkövet fognak? Beszélj hát, beszélj! Igen, igen, a hallgatásod beszél helyetted. - Félre: Valami kilövellt tág orrlyukaimon, s ő beszívta a tüdejébe, Starbuck már az enyém; nem szállhat szembe velem, csak lázadással.
Valami kilövellt tág orrlyukaimon, s ő beszívta a tüdejébe |
- Isten segéljen engem, segéljen mindnyájunkat! - mormogta Starbuck halkan.
- Az áldomást! Az áldomást! - kiáltotta Ahab."( Herman Melville, Moby Dick, 100-101 )
Csak a "Πνεῡματιϰόι" szóljanak hozzá..., a többiek úgysem tudnának dönteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése