Le akartak szállni a káoszba. Maradjanak tehát a káoszban! II.
András lépett elő, így szólván:
- Uram és Megváltóm, a PISTIS SOPHIA által hirdetett bűnbánathoz hasonlóan prófétált Dávid a te világosságerőd ösztönzésére a 109. zsoltárban:
1. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2. Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyílt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek ellenem.
3. És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4. Szeretetemért hálaként megrágalmaznak; én pedig csupa ima vagyok.
5. Rosszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
6. Állíts föléjük gonoszt, és vádló álljon az ő jobb kezük felől.
7. Mikor törvénykeznek, mint gonosz jöjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
8. Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el!
9. Fiai legyenek árvákká, és a felesége özveggyé!
10. És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeken csavarogjanak!
11. Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el a szerzeményét!
12. Senki se mutasson kegyelmet iránta, és ne legyen, aki könyörüljön az ő árváin!
13. Vesszen ki az ő magva, és nemzedékének neve töröltessék el!
14. Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyáinak bűne el ne töröltessék!
15. Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezete is vesszen ki e földről.
16. Mert nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon, és a szegény és nyomorult embert és a megkeseredett szívűt halálra üldözte.
17. Az átkot szerette - jöjjön el reá! Nem volt kedve az áldáshoz - maradjon az távol őtőle!
18. Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
19. Legyen az néki palástul, amelybe beburkolódzik, és övül, mellyel mindenkor övezze magát.
20. Ez legyen jutalmuk az Úrtól az én vádolóimnak, és akik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21. De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy' jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22. Mert szegény és nyomorult vagyok én, és a szívem is megsebesíttetett énbennem.
23. Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24. Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott az olaj miatt.
25. Sőt gyalázatossá lettem előttük; ha látnak engem, fejüket csóválják.
26. Segíts meg engem, Uram Istenem; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27. Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! Ez tehát a tizenkettedik esdeklő ének megoldása, amelyet PlSTlS SOPHIA a káoszban hangoztatott." ( Pistis Sophia, 56. fejezet )
 |
| Legyen az néki palástul, amelybe beburkolódzik, és övül, mellyel mindenkor övezze magát. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése