"(...) hogy feloldozza a megölteknek fiait."
Amikor Jézus ezeket mondta, előlépett János, megcsókolta Jézus keblét [imádta Jézus szívét] és így szólt:
- Uram, adj engedélyt nekem PISTIS SOPHIA negyedik esdeklésének megoldására. Jézus így szólt Jánoshoz:
- Megparancsolom és megengedem neked PISTIS SOPHIA esdeklő énekének magyarázatát.
János válaszolt, és így szólt:
- Uram és Megváltóm, PlSTIS SOPHIÁNAK ezt az esdeklését illetően a te Dávidban lévő világosságerőd prófétált a 102. zsoltárban:
1. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson tehozzád!
2. Ne rejtsd el a te orcádat tőlem, mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3. Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4. Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; mert kenyerem megevéséről megfeledkeztem.
5. Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6. Hasonló vagyok a pusztai csókához, olyanná lettem, mint kuvik a romokon.
7. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magányos madár a háztetőn.
8. Minden napon gyaláznak engem az ellenségeim, csúfolóim nevemet szitkozódásnak használják, tisztelőim meg könyörögve buzdítanak.
9. Bizony a hamut eszem kenyér gyanánt, és italom a könnyekkel vegyült.
10. A te felindulásod és búsulásod miatt: mert felemeltél engem, és földhöz vertél engem.
11. Napjaim árnyéka megnyúlt, magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12. De te, Uram, örökké királyi székedben ülsz, és a te neved nemzetségről nemzetségre áll.
13. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14. Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és elfogadják az országukat.
15. És a pogányok félik az Úrnak nevét, és e földnek minden királya is a te dicsőségedet.
16. Mivelhogy az Úr megépíti a Siont, és megláttatja magát az ő dicsőségében.
17. Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem vetette.
18. Ez megírattatik a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19. Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr,
20. hogy meghallja a foglyoknak nyögését, és hogy feloldozza a megölteknek fiait.
21. Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben. Ez a magyarázata, Uram, PlSTIS SOPHIA esdeklésének.
Amikor János ezeket a szavakat intézte Jézushoz, tanítványai között, azt mondta Jézus neki:
- Kitűnő, János, te tiszta [szűzies], aki a világosságban fogsz uralkodni." ( Pistis Sophia, 40-41. fejezet )
"A pap nem sokkal azután vakult meg, hogy meghalt a fia, egy gázkülönítmény vöröskatonája, megölték az északi fronton. A glaukóma, a "sárga víz" hirtelen súlyosbodni kezdett, és a pap elveszítette látását. Más gyerekei is voltak, még két fia és két lánya, de ez a
középső volt a legkedvesebb, szinte az egyetlen. (...) A papné írt a gyerekeinek is, akik már rég felnőttek, saját családjuk volt. A gyerekek válaszoltak neki. Mindegyiknek megvolt a maga gondja, a saját gyerekei de különben nem minden gyereke válaszolt.
A legidősebb fiú már régen, még a húszas években megtagadta az apját. Akkor divat volt megtagadni a szülőket, jó néhány későbbi ismert író ilyesféle nyilatkozattal kezdte irodalmi pályafutását. A legidősebb fiú se költő, se gazember nem volt, egyszerűen félt az élettől, és amikor a hivatalban túlságosan sokat kezdték emlegetni a szociális származását, akkor közzétette a nyilatkozatot az újságban. A nyilatkozatból semmi haszna nem volt, a Káin-bélyeget viszont magán viselte a sírig.
A pap lányai férjhez mentek. Az idősebbik valahol délen élt, pénzt nem adott kezébe a családja, és gyakran írt könnyes levelet, tele bánatával. Az anya megsiratta a lánya leveleit, és a válaszában vigasztalta őt is. Az idősebb lány minden évben csomagot küldött az
anyjának, húsz-harminc kiló szőlőt. Délről sokáig úton volt a csomag, és az anya soha nem írta meg a lányának, hogy a szőlő minden évben megrohadt, mire megérkezett - az egész küldeményből csak néhány szemet tudott kiválogatni magának és a férjének. És minden alkalommal hálásan, alázatosan megköszönte, és röstellt pénzt kérni." ( Varlam Salamov, Kolima, 226-234, részlet ) ~ születésnapomra )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/kereszt.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése