"Úgy tekintette az egészet, mintha csupán valami időtöltő játék vesztese lenne." ( Hölderlin, Hüperion, 226 )
"Azt hiszik, hogy a terror segít rajtuk. Nem, kérem, nem segít, bármilyen terror legyen is az: fehér, vörös vagy akár barna! A terror teljesen megbénítja az agyat." ( Bulgakov, Kutyaszív )
"S a tanár nem lázad fel..."
Korábban már beszélgettünk a "Generation Wuss" unalmas voltáról, mert ahogy mérhetetlenül unalmas a népszerűségért loholó diák..., ugyanilyen unalmas a kegyeikért, s nem szakmai becsületből dolgozó pedagógus. Nem beszélve a "mártír pedagógusokról", ami erősen gyermeteg álláspont, hisz nem csak, hogy nem élvezi a szakmáját, de a felelősséget is folyton hárítaná másokra.
A szakmai becsület, ahogy az emberi méltóság alapja is az a tudat, hogy sokan állnak mögöttem, akik akarták, hogy legyek..., hogy nem mindegy mit és hogyan teszek, minden mozdulatomnak sőt minden egyes lélegzetvételemnek jelentősége van.
Ez a "jellemerő", Fichtével szólva.
A tanári diploma mandátum, egy feladat elvégzésére, ám ehhez a mandátumhoz más tanárok juttattak, akiket a tanár amikor a katedrára lép azonnal és természetszerűleg képvisel. "Ne hozzatok szégyent a Főnökötökre!" - Benyik atya tanácsa itt is útmutató..., még ha most nem is Istenről, "csak" minden tanárunkról van szó, akiket szerettünk, akik szerettek bennünket...
Ezt képviseli egy tanár..., az adja méltóságát..., mandátumának erejét. Ezért nem mindegy, ki hol szerezte a "papírját". ( Mostani iskolámba engem is így vett fel Szabó Zoltán tanár úr. Az első kérdés így szólt: "Hol szerezte a diplomáját?" )
Hogy állnak ugyanezzel a diákjaink?
Jogukban áll úgy viselkedni, ahogy tetszik nekik, mögöttük áll a közhangulat, a szülői "csodálat", ami nem engedi meg, hogy bármiben is hibásnak, kifogásolhatónak tűnjenek, sőt maga a "rendszer is", ami nem veszi jó néven, ha valaki is gyengén teljesít..., gyengítve ezzel az átlagot..., a statisztika az Isten.
"Túl érzékenynek tartja őket, akik képtelenek a dolgokat összefüggésekbe helyezni, túlreagálnak mindent, a passzív-agresszív pozitivizmus jellemzi őket – állítja. A szerző mindezért a Baby Boom, X nemzedékből jövő, saját lázadásuk ellen lázadó szülők túlságosan óvó nevelését hibáztatja. A szülők nem készítik fel gyerekeiket a valóságra, nem mondják el nekik, hogy „az emberek nem fognak benneteket szeretni, lehet; hogy nem viszonozzák érzelmeiteket; a társaitok lehetnek kegyetlenek, nehéz valamiben is kitűnni; az élet tele van kudarccal és csalódással; nem vagytok tehetségesek; az emberek szenvednek, megöregednek, meghalnak” – érvel a szerző. A balfasz nemzedék a hazug nevelésre szentimentalizmussal válaszol, és áldozatnak akarja feltüntetni magát, ahelyett, hogy szembenézne a realitásokkal, és felkészülne arra, hogy a világ lehet ellenséges és közömbös. Ellis szerint a balfasz nemzedék nem viseli el a kritikát. Rengeteg internetes fórumon jelenik meg, és ahogy ma divatos, nemegyszer „szar tartalommal és megfogalmazással”. De aki ezt bírálja, könnyen megkapja a gyűlölködő, kötekedő, troll jelzőt. Az író úgy véli, hogy a millenniumi fiatalok folyton szoronganak. Nem csoda, hiszen a nehéz gazdasági helyzet nem kínál könnyű jövőt számukra. Még egyetemi diplomával sem kapnak fizetett, csak gyakornoki állást. Nem meglepő, hogy a valóság helyett a közösségi hálón élnek, igazgatják Facebook-oldalaikat, azon iparkodnak, hogy szeressék, szeressék és szeressék őket. Nincs negativizmus, csak csodálat. De ha a millenniumi nemzedék álma szerint mindent csak szeretünk, miről fogunk ezentúl beszélgetni? – kérdezi az író. Arról, hogy milyen nagyszerű minden, hányszor nyomták meg a like gombot a Facebookon? És ha ez így megy, mi lesz a konstruktív vitákkal, a kultúrával? Ellis szerint a mai fiatalok inkább kurátorok, mintsem művészek. Nem alkotni akarnak, hanem vagy ellopni a művészetet, vagy maguk akarnak a művészet lenni." ( Bret Easton Ellis - Balla Eszter: Balfasz nemzedék ( Generation Wuss ) )
"Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetőről, hogy széles e bolygón ő a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a legokosabb. - De hiszen te egyedül vagy a bolygódon! - Azért mégiscsak tedd meg! Azért mégiscsak csodálj! - Csodállak - mondta a kis herceg, és egy parányit megvonta a vállát. - Csak azt nem értem, mire jó az neked! És sietve odébbállt." ( Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg )
Sokat töprengek azon, - tényleg, mit kellene tenni, hogy "leessen a kalap"?
Sőt..., elharapózni látszik egy olyan szemlélet is, mely szembeállítja a két oldalt.
Mosoly díjat szavaznak meg a diákok a tanároknak, bemutató órák után értékelik a diákok a tanárjuk munkáját. ( Mi még ép erkölcsi érzékkel az ELTE-n nem töltöttük ki az ilyen lapokat, nem éreztük magunkat méltónak arra, hogy minősítsük a tanárainkat. )
Mi alapján lennének képesek értelmes értékelést nyújtaniuk? Hol a kiforrott értékrendszer, élettapasztalat, a biztos tudás?
S nem csak minket állítanak szembe egymással, de konzekvens értékelési rendszer nélkül a diákokat is egymással. Mert ki védi meg a "halaktól" a "majmokat", akik tényleg szeretnének "fára mászást" tanulni, de a "halak" "terrorja" miatt nincs rá lehetőségük.
Így a "középszer", sőt, a legbutábbak és legtehetségtelenebbek erőszakja uralkodik el a rendszerben úgy, hogy ez az osztályzatokban nem is látszik, - hisz ha így lenne akkor azonnal megcsörrenne a telefon..., ugrana a "mosoly díj", a vállveregetés.
"A terrorizmus célja egyszerűen rettegést és félelmet kelteni. A félelem aláássa a hitet a társadalmi rendben. Belülről gyengíti az ellenséget... dühreakciókat vált ki. A terrorizmus politikai fegyver." ( Dan Brown )
Ez a gyengék és buták terrorja az erősek és okosak ellen.
"Mégis: ha a bukások statisztikája megugrik, azonnal megcsörren a telefon ( ... ) ; mintha nem volna elkerülhetetlen tény az, hogy az emberek képességei különbözők." ( Beke Kata: Jelentés a kontraszelekcióról )
"A döglődő legyek a kenetkészítőnek egész csésze olaját tönkreteszik; csöppnyi balgaság súlyosabban esik a latba, mint a bölcsesség és a dicsőség. A bölcs egyenesen jár, a balga lejtős úton." ( Préd 10 )
"Az igényes, következetes követelményrendszer kimondatlanul is kötelességteljesítésre, fegyelemre, igényességre nevel; (...) Hogy a kvázi bukásmentes iskola, a semmiért is kijáró bizonyítvány, a kis kettesért is kijáró kedvezmények sora, a sehol számba nem vett minőség mire nevel, arról sok szó esett már a könyvben." ( Beke Kata: Jelentés a kontraszelekcióról )
Ahhoz semmiképpen sem fér kétség, hogy a halnak joga van halként viselkedni s majomként a majomnak, ám egy olyan iskolában, ahol fára mászást tanítják, szükséges-e tolerálni a hal nyilvánvaló alkalmatlanságát?
Ha felvonul a hal a "hal büszkeség napján"..., talán még akkor sem. Hisz az is szelekció csak a jobbak rovására, a selejt előnyére.
"(...), mert szelekció hiányában azonnal megterem a kontraszelekció." ( Beke Kata: Jelentés a kontraszelekcióról )
Ugyanígy a jól dolgozó tanár esetében is.
"Pedagógiai kudarc!" - mennydörgött egy másik helyi Hivatal, fegyelmi eljárást rendelve el egy általános iskolai tanár ellen, mert - méltányosan és igazságosan - megbuktatott egy gyereket. hiszen tudjuk: a szentimentális bürokrácia világában nincsen buta, lusta, fegyelmezetlen, elemi kötelességét sem teljesítő gyerek, hanem csak megfegyelmezendő tanár." ( Beke Kata: Jelentés a kontraszelekcióról )
S van, hogy a kétféle folyamat egyszerre van jelen:
A hagyományos:
https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/a-manipulacios-sor-avagy-az-ertelmiseg.html
S az újfajta:
https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/a-megfordult-manipulacios-sor.html
Ekkor van ám csak káosz!
Pedig kellene rendnek lenni..., létfontosságú lenne, hisz ahol kicsit szabad, ott nagyon is lehet.
"A szakember úgy látja, ha a szülők, a pedagógusok csírájában nem fojtják el az agresszív megnyilvánulásokat, a következmények nélküli viselkedés egyre durvábbá válhat." ( https://www.magyarhirlap.hu/belfold/Az_iskolai_eroszak_es_a_lelki_terror )
Vizuálisan is...
Hol van már a régi világ, amikor bizalommal fordultak a tanárhoz a szülők, "tessék embert faragni ebből a gyerekből".
- Állj ide elém, Pista! Odaálltam. - Mi a neved ? - Hát János bácsi nem tudja? - Elsősorban én nem vagyok most János bácsi, hanem „tanító úr". Ismétlem tehát, hogy mondd meg a neved... - Pista - rebegtem, miközben apám otthagyott bennünket. - A teljes neved mondd! - Fekete Pista - keseredtem el. - Fekete István... - Így már jó. Születtél? - Igen... - Úgy értem: mikor születtél? Év, hónap, nap... - 1900. január 25-én reggel fél háromkor. ( Fekete István: Ballagó idő )
Hol vannak már a Fekete Istvánok is....?
De még vannak pl. Trumpok, akik ki merik mondani az igazságot:
"Nemzeti oktatási rendszerünknek soha nem volt célja hogy az írásra, olvasásra, számtanra, történelemre és a természettudományokra korlátozódjon. Célja az volt, hogy olyan
széles látókörű fiatalokat bocsásson ki, akik képesek a boldogulásra a világban. A tananyag elsajátítása mellett a gyerekekről azt is feltételezték, hogy végzéskor bizonyos alapértékek, önfegyelem és életvezetési készségek is lesznek a tarsolyukban. Egy kis józan paraszti ész se válik kárukra. Iskoláink ilyeneket már nem tanítanak nekik. Ehelyett jobban törődünk azzal, hogy a gyerekeknek önérzetük legyen, és jól érezzék magukat, mint azzal, hogy felkészítsük őket a valós életre. A politikai korrektség bajnokai foglalták el iskoláinkat, aminek következtében mi meg cserben hagyjuk gyermekeinket. Az ő kudarcuk viszont Amerika kudarcához fog vezetni, ha nem teszünk ez ellen semmit. A pedagógusok amiatt aggódnak, hogy a gyerekek rosszul fogják magukat érezni ha elhasalnak egy vizsgán. Tudják, mitől érzi jól magát egy gyerek? Ha győz." ( Donald J. Trump, Great Again, Oktatás: Elégtelen, 80-81 )
Pedig mindenki igazából ha lelke mélyén is, de sejti..., a régieknek van igazuk. Például Arisztotetlésznek, amire a Neokohn cikke is utal:
"Ha arra tanítjuk diákjainkat, hogy az arisztotelészi értelemben vett rossz polgárok legyenek – olyan polgárok, akik hazugságokkal lejáratják a poliszt, akik inkább törzsi politizálást folytatnak, mint polgárbarátságot, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az igazságot háttérbe szorítsák az interszekcionális érzékenységek javára -, akkor egy olyan országként fogjuk végezni, amelynek nincs jövője."
( https://neokohn.hu/2021/07/13/ne-engedjuk-at-az-oktatast-a-radikalis-baloldalnak/ )
"Tisztesség és nyíltság - ez volt a törvény. Belénk ivódott, hogy nem hazudunk, nem csalunk, nem lopunk, és nem tűrjük el másoktól sem. (...) Lebutítottuk a tananyagot a legkisebb közös nevezőre; sok iskolában teljesen eltöröltük az osztályozást, és a bizonyítványokat gyakorlatilag látogatási igazolásokká degradáltuk. (...). Ahelyett, hogy magasra tennénk a mércét, és többet követelnénk, mi kevesebbet várunk el. Keményebbnek kell lennünk. Felejtsük el ezt az önbecsülés-dolgot; a gyerekeket kihívások elé kell állítani. Engedni kell, hogy kudarcot valljanak, ha nem dolgoznak keményen. (...) , hogy talpra álljanak, és újra meg újra próbálkozzanak. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy a sikerhez kitartásra van szükség. Az önbecsülésnek a kihívások leküzdéséből, valamint a próbálkozások során elszenvedett kemény ütések megtapasztalásából kell kialakulnia.
Ma mégis vannak olyan tanárok és iskolafelügyelők, akik jobban aggódnak amiatt, nehogy megbántsák a diákok érzéseit, vagy panaszt kapjanak a szülőktől, mert szerintük túl keményen bánnak a gyerekekkel. Ahelyett, hogy egyre versenykepesebbé válnánk, gyakorlatilag éppen azon vagyunk, hogy kiiktassuk a versenyt. Ez hihetetlen- és helytelen." ( Donald J. Trump, Great Again, Oktatás: Elégtelen, 80-81 )
S ami a legviccesebb, a mi szakmánkhoz mindenki ért..., kaptam már egyszer egész listát a szülőktől, mit kellene másként csinálnom.., - szerintük. Ugyanezek ha orvoshoz mennek vagy az autójukat szervizbe viszik nem osztogatnak tanácsot a szerelőnek és az orvosnak...
S a tanár nem lázad fel...
"A tanár nem lázad föl, mert mesterségének természete mélyen etikus, s ez az adott feltételek között inkább önmarcangolásra, mintsem a tárgyilagos önismeretre és ítéletekre teszi hajlamossá. Mert tapasztalatai kizárólag abból a környezetből fakadnak, ahol a természetellenes természetes és a botrányos magától értetődő. (...) És azért sem lázad fel, mert a szolgalelkűség nem csak reflexszerűen működik immár az iskolamesterek sokaságában, nem csak egyszerűbb, de kifizetődőbb is - s egyáltalában nem kifizetődő az ellenkezője." ( Beke Kata: Jelentés a kontraszelekcióról )
S mert egyeseknek közülünk lehet némi sejtése az "ártatlanságról"...
"Igen! isteni lény a gyermek, amíg meg nem merült az ember kaméleon-színében. Teljesen az, ami, és ezért oly szép. A törvény és a sors kényszere nem érinti őt; egyedül a gyermekben él szabadság. Benne béke van. Önmagával még nem hasonlott meg. Gazdagság van benne; nem ismeri még saját szívét s az élet silányságát. Halhatatlan, mert mit sem tud a halálról." ( Hölderlin, Hüperion, 101 )
A legsúlyosabb bűn ennek ideje előtti elvesztése..., hisz visszanyerni oly nehéz. S nélküle élni szinte lehetetlenség. Tartós életre szóló nyomor eme kaméleon természet, tanárnak kell leginkább ez ellen harcolnia.
Aki nem ilyen, nem méltó a katedrára. S gyilkosa lehet ha közvetetten is saját nemzetének.
"Így aztán homályos jogok nevében hasat lyuggató tőrök éjszakáról éjszakára új hullákat termelnek." ( Antoine de saint -Exupery, Citadella, 59 )
2019. 10. 01. ( Frissítve: 2021. 07. 16. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése