A pedagógia nyomora..., és gyönyörűsége. ( I. )
"Ó, szent növényvilág!" ( Hölderlin, Hüperion, 217 )
"De jó volna kis könnyű verset dúdolgatni nagy fák alatt, hogy megszületett az a gyermek, aki helyettünk megszakad." ( Bertók László: Karácsony előtt 6. vsz. )
A nagy vallásalapítók nem tanítottak gyerekeket, illetve nem tudni, hogy tanítottak volna, nincs róla feljegyzés. Tanításaikat a felnőtteknek szánták.
Jézus is, amikor pl. így beszél, "aki nem lesz olyan, mint ez a gyermek, nem megy be az Isten Országába", ezt nem a gyereknek mondja, hanem a körülötte álló felnőtt sokaságnak. ( Már beszéltünk róla, a történetben szereplő gyerek nagyon kicsi kell, hogy legyen... )
Miért nem könnyű gyerekeket tanítani?
Mert nem tisztázottak az felelősségi viszonyok és a célok sem.
A gyerek felelősség szempontjából a szülőhöz tartozik, amikor a szülő átadja a tanárnak, ezt a felelősséget is átadja vele. Ha nem adja át teljesen, nem bízik meg a mesterben, jobb odébb vinnie, olyan tanítóhoz, akinek teljesen át tudja adni, tiszta szívvel. ( A keleti hagyományban semmi harag, ha egy mestertől elköszön egy tanítvány, hiszen nem minden tanítói stílus jó mindenkinek, s nem is kísérhet végig a célig egyetlen mester sem. )
Nem tisztázottak a célok, a szülő a gyereket céllal adja oda, amit sem ő sem a gyerek nem ismer még, maximum sejthet. Nehéz úgy elindulni egy versenyen, ha nem tudjuk, mi a verseny célja, különösképp, ha még azt sem, milyen sportágban is versenyzünk.
Fiatal felnőttekkel már könnyebb a helyzet, ott a "kettős kötés" okoz problémát, "Légy spontán!"..., ez belső ellentmondás, elvileg kivitelezhetetlen..., egy esetben mégis működik, ha jobban bízom a mesterben, mint magamban, s a tanítói tanács belső paranccsá válik. Ehhez alázat kell, ez most a legszorgalmasabb diákjaimnál is a 10-es skálán csak 4 pont. Tehát marad a kettős kötés, s a saját célok kiválasztása is csak max 4 pont táján van, tehát nincs vízió sem.
Így nehéz "szerződni".
Jézus is ezt kérdezi: "Mit akarsz, mit tegyek veled?" Ha te sem tudod, mi a bajod, mit szeretnél elérni, akkor hogy segítsenek rajtad?
( Ennél százszor jobb egyik 11.a-s diákom szomorkás kijelentése: "Nekem egész vízilótemetőm van már." ( Egy kis műanyag vízilovat vittem be nekik egy ideig, hogy motiváljam őket! ) Ez sokkal jobb, legalább keresett, ha nem is talált..., s van humorérzéke is, - csak így tovább. )
Ha tudja a célt, van "víziója" (vízilova), még lehet pár probléma, az eredendő természete.
Sok tanító a saját képére és hasonlatosságára próbálja gyúrni a tanítványát, ez persze részben elkerülhetetlen, a tanár is a személyiségével tanít, az meg "ragadós" lehet. De ne lepődjön meg, ha sárkány bújik ki a tojásból. ( Arisztotelész is Nagy Sándort nevelt, nem kis Arisztotelészeket. )
"A skorpió át akar jutni a tó túloldalára, de mivel nem tud úszni, megkéri a békát, hogy vigye át a hátán. – Dehogy viszlek! – ripakodik rá a béka. – Nem vehetlek a hátamra, hisz tudod! Te skorpió vagy! Megcsípsz, és én meghalok. – Ugyan, ugyan, dehogy csíplek! Nem lesz bántódásod, megígérem. Csak vigyél át a tavon, kérlek szépen! – könyörög a skorpió. – Nem, nem és nem! – így a béka – Olyan erős a mérged, hogy azonnal meghalnék tőle. Nem tehetem, ne haragudj! A skorpió azonban nem adja fel ilyen könnyen. Tovább erősködik: – Gondold csak végig a dolgot! Én nem tudok úszni, azért kértelek meg téged. Ha megcsíplek és meghalsz, én is vízbe fulladok veled együtt. Hát hülyének nézel te engem? – és így folytatja a kunyerálást egész áldott nap, míg a béka beadja a derekát, és beleegyezik végre: – Jól van! Pattanj fel a hátamra! Átviszlek, csak már legyen vége! A skorpió nagy boldogan felmászik a béka hátára, az pedig úszni kezd szaporán, hogy minél hamarabb átérjenek a túlsó oldalra. Félúton vannak már, amikor a skorpió, minden fogadkozása ellenére, mégiscsak belecsíp a békába. Pillanatok alatt elgyengül a béka. Az erős méregtől és az elképedéstől bénultan, haláltusájában zihálva, alig jön már ki hang a torkán: – De Skorpió! Miért? Hiszen most meghalunk mindketten! – Nem tehetek róla, ilyen a természetem." ( Kínai tanmese )
Itt nem a skorpió volt a hibás, a béka. Tudta-tudhatta előre, mi lesz a vége.
Egyszer Tomi fiammal így iskola után beszélgettünk erről:
"Én: Nehéz az embereket megváltoztatni...! ( sóhaj )
Tomi fiam 5 évesen: Kutyává? Macskává?" ( 2016. 01. 15. )
Igaza van, a tanár is gyakran elvétheti ezt, kitalálja a gyereket valaminek, kialakít magának / neki egy sémát, majd próbálja beletuszkolni. De a skorpió attól még skorpió marad, ha béka-keretben van is, s nem fogja jól érezni magát..., meg is marhat. S igaza is lesz, más kérdés, a skorpió járjon-e béka iskolába?
S tényleg jól van így Yeats önéletírásában olvastam, sokáig gyakorolt, hogy megtalálja stílusát, ami magától talált rá. Yeats, ha hagyják "yeatsesen ír"! (viccesen hangzik)
"A stílus csaknem öntudatlan." ( Yeats )
Ez ellen küzdeni olyasmi, mintha egyfajta Isteni parancs ellen hadakoznánk.
Száraz György remek drámájában is ez okozza az egyik problémát, nem elég, hogy Béla "idegennek" érzi magát, s tépelődésre hajlamos karakter, de a felesége sem támogatja..., neki jobban tetszik a testvére, Géza:
"Csak azt akartad, hogy Béla Géza legyen." ( Száraz György: III. Béla )
Ez lehetetlenség!
Van egy másik probléma is..., eddig a "most"-ról beszéltünk, beszéljünk a "folyamatról..., a jövőről" is.
Van egy elég népszerű versike Hajnal Anna tollából:
"Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki. Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki, akit kedvelsz, nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek, akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni..." ( Hajnal Anna: Nem szerethet mindenki )
Ez minimum "csúsztatás"..., ugyanis a szilva nem gyümölcs, ahogy a banán sem az, hanem egy teljes növény, teljes élettörténettel, programmal, aminek a végén, ha minden jól megy, majd lesz gyümölcs is, szilva termés, banán termés. A szilvafa szilvát szeretne teremni, a banán banánt. Semmi közük egymáshoz. Nincsenek közös céljaik, ha csak az nem, mindenki gyümölcsöt szeretne teremni, "élni és élni hagyni!
Mi dolgunk lehet segíteni őket, hogy beteljesítsék saját sorsukat, céljukat, hogy saját termést hozzanak!
Ne tanítsuk meg hát a gyerekeknek az összehasonlítást, "bezzeg a testvéred", "bezzeg a Józsika milyen szépen ül", stb. Ahogy Bélából nem lehet Géza, az emberek nem "csereszabatosak".
Ugyanilyen nehéz pedagógia feladat akkor már a hasonlatnál maradva, rájönni, ki milyen fa. A szilvát nem kell metszeni, "önkoronaalakító", a birset meg lehetetlen, teljesen kiszámíthatatlan és öntörvényű, viszont a barack, az alma és a körte metszésre szorul.
Nem könnyű eldönteni, melyik diák melyik "fa", hogyan kell nevelni saját célja felé.
 |
| "Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki." |
2019. 07. 07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése