" (...), amiben Isten ember kíván lenni." ~ Nem mindegy, ha jól van?

Válasszunk "technikát" ?!

 

 

Mindenki ismeri azt az érzést, amikor mondjuk egy adott tárgy "velünk akar jönni", ő választottuk ki minket, vagy mi őt?

 

Még a Facebookos időkben, volt olyan diákom, aki elkeseredetten kérdezte, miért van az, hogy ha egy zenét "tesz fel", olyan kevesen "lájkolják"? 

Egyszerű a válasz, annyira speciális agyi elektromos mintázatokat produkálunk, s az még folyton-folyvást változik is, hogy szinte képtelenség, hogy két egyforma ember legyen, s ha igen, akkor sem lesznek egyformák ugyanabban a pillanatban.

Amióta eszemet tudom "technikákat tanulok, tanítok"; - Hellinger szerint teljesen feleslegesen. 

Részben a korábbi felismerés miatt, de részben a "végzet" miatt is, mindannyian egy evolúciósan fiatal és primitív, de mutatósan "sziporkázó" aggyal rendelkezünk, s irtó büszkék is vagyunk rá; szemben egy ősi, sokkal bölcsebb testtel, amit irányítania kellene, hál'Istennek kis sikerrel.

S most a kollektív tudattalan személyre szabott elvárásaival nem is foglalkozunk.

 

Igaza van Srí Ramana Maharsi, aki arra biztat, gondolkodjunk kevesebbet, kevesebb lesz a baj, "zavar", "őrület". ( "When there are thoughts, it is distraction." )

A gyakorlásnak tehát egyedinek és az adott pillanathoz szabottnak kell lennie.

 

Ebben a legnagyobb mesterünk a saját testünk lehet..., s a már említett kollektív tudattalan.

A gnosztikusok tanítása a "szóma széma" ( szóma (test) = széma (a lélek sírja) ), sajnos beszivárgott sok vallás tanításába. Az aszkézis eredeti jelentése is elhalványodott, az sportoló felkészülő gyakorlatait, edzését jelentette valamikor a nagy verseny előtt. 

Igen, erre való az aszkézis, nem öncélú testsanyargatás, hanem felkészülés a "próbatétel idejére"!

Így érthető az "ép testben lélek" ( Mens sana in corpore sano. ) is. Edzett test megedzi a lelket, s fordítva.

Ezt azért mindenki tudja, akinek van egy csepp esze:

"Mindenesetre a testünk alapvetően olyasvalami, amiben Isten ember kíván lenni." ( Willigis Jager: Hullámaiban a tenger, 210. o. )

"A test Isten temploma. Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává." ( 1Kor 6,12 )

 

Beöthy Tamás atyával Leányfalun ( 1996. június 30. - július 4. ) végeztem a zárt 4 napos Szent Ignáci lelkigyakorlatot, majd egy másik csoporttal a Mária utcában a 30 hetes nyíltat. 

A Szent Ignáci lelkigyakorlatról tudni illik, vizualizációs és önreflexiókra épül. 

Ám egy hölgy a csoportunkban elpanaszolta, - ahogy ellazul, valami "mélységbe zuhan" és "kék fényt" lát, nem megy neki a vizualizáció, bármennyire is koncentrál. 

Tamás atya szeretettel, de lényegében eltanácsolta, nem neki nem volt való a Szent Ignáci lelkigyakorlat. Valami másra született!

 

S maradt még hátra a klasszikus nagy kérdés: meditáció vagy kontempláció? Melyik a jobb?

Visszakérdeznék..., mit csinál a képen a róka, meditációt vagy kontemplációt?

Nem mindegy, ha jól van?

 

 

2019. 07. 04.