Jobb ember lettem vón egész életemben, ha tudom, hogy ilyen is van a világon!

 Az élő fa ( IV. )

"a meleg megőrzését a szívben, (...)"

 

 

"Mikor Platón megkérdezte a tanítványaitól, mi a három legfőbb dolog, amely az élethez szükséges, Kalimonasz ezt válaszolta: 

- Az élelem, a fegyver és a szeretet. 

- Ha valamelyiktől meg kéne válnod, melyiket hagynád el? - kérdezte tőle Platón. 

- A fegyvereket. 

- És ha még egyről le kéne mondanod, melyiket hagynád el? 

- Az élelmet - válaszolta Kalimonasz. - Fegyver nélkül az ellenség a halálba kerget, élelem nélkül éhen pusztulunk; de ha meggondolod, a halál évezredek óta az élet velejárója. Fegyverrel megvédhetjük és élelemmel fenntarthatjuk az életünket, de vajon mit kezdenénk egy olyan élettel, amelyből hiányzik a szeretet?" ( Kalimonasz bölcsessége )

 

Ám Platón szerelemről szólván egy magányos érzést, azt a szeretetet teszi az első helyre amit olykor magunkban érzünk..., intenzív belső sugárzó melegséget, ami ezt súgja: "Mennyire tudnék szeretni!"

 Platón ezt azért szereti, mert még tiszta, nem szennyezték be a "lehetettvolnák", "kellettvolnák".

"(...) hanem ügyelj önmagadra, vagyis a lelkedre!" ( Nagy Szent Baszileiosz: Homília arról, hogy "Ügyelj önmagadra!" )

De ez a szeretet kifelé irányul..., az egész teremtett világra.

Nagy Szent Vazult a szakirodalom a következő címmel tiszteli meg: St. Basil, the Great Visionary of Creation ~ Nagy Szent Vazul a teremtés nagy látnoka. 

Hogyan ügyeljünk lelkünkre?

"Ha pontosan figyelsz önmagadra, ez teljesen elegendő ahhoz, hogy elvezessen Isten fogalmához is. (...)" ( Nagy Szent Baszileiosz: Homília arról, hogy "Ügyelj önmagadra!" )

S még a köztudomásúan ateista Sartre is ezt meséli gyerekkorából:

"1917-ben egyik reggel, La Rochelle-ben a pajtásaimat vártam, hogy együtt menjünk a gimnáziumba. Nem jöttek, s hamarosan nem tudtam már mit kitalálni, amivel foglalkozhattam volna, elhatároztam hát, hogy a Mindenhatóra gondolok. A Mindenható abban a pillanatban lebukfencezett a kékségbe, s minden magyarázat nélkül eltűnt. Szóval nem létezik— állapítottam meg udvarias megdöbbenéssel, s úgy véltem, az ügy ezzel lezárult. Bizonyos értelemben valóban le is zárult, mert azóta soha a legkisebb kísértést sem éreztem, hogy feltámasszam. Hanem a Másik, a Láthatatlan, a Szentlélek, az, aki kezeskedett megbízatásomért, és ismeretlen, szent nagy erőkkel egész életemet igazgatta, az megmaradt.” ( Jean-Paul Sartre)

 A potencialitás ( Aquinói Szent Tamás ) és energeia ( Arisztotelész ) fogalma ez már megint. Ez az energia lehetőség, lehetőség jónak lenni.

S jónak lenni kötelesség, lelkünk parancsa.

Sartre küzd ezzel a problémával..., hogy szeressen másokat, hogy váljon eggyé a másikkal?

Saját életszentségemet úgy szolgálni, hogy ne vesszen oda másoké sem..., sőt! 

"A kereszténység eszménye a karthauzi szerzeteséhez hasonlít, aki Krisztusért elhagyja apját, anyját és testvéreit, és lemond róla, hogy családot alapítson, hogy hogy férj, hogy apa legyen." ( Miguel de Unamuno: A kereszténység agóniája )

Miért nem elég élvezni ezt a "hőséget", amit Platón érez, Pascal "tüzét"?

"Mert ez a szeretet természetéhez tartozik: " (...) isteni jel s rend, hogy minden tünemény keveredjék valamivel - Mért ne veled én?" ( P. B. Shelley: A szerelem filozófiája )

Vagy pl. ahogy József Attila írja: "Mintha kezed kezed volna.' / "Mintha szívem szíved volna."

 

"Egyre várlak. Harmatos a gyep, 

Nagy fák is várnak büszke terebéllyel. 

Rideg vagyok és reszketeg is néha, 

Egyedül olyan borzongós az éjjel. 

Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét 

És csend volna. Nagy csend. 

De hallanánk titkos éjjeli zenét, 

A szívünk muzsikálna ajkainkon  

És beolvadnánk lassan, pirosan, 

Illatos oltáron égve A végtelenségbe." 

( József Attila: Várlak )

 

"(...) és csodáld meg, (...) " ( Nagy Szent Baszileiosz: Homília arról, hogy "Ügyelj önmagadra!" )

Hidd el, lehetséges...

" - Dicsértessék! - szólalt meg a gazda. - Jobb ember lettem vón egész életemben, ha tudom, hogy ilyen is van a világon!" ( C. S Lewis: A varázsló unokaöccse )

" - Ott vagyok - felelte Aslan. De másként hívnak. Azon a néven kell majd megismernetek. Azért kerültetek ide, Narniába, azért ismerhettetek meg, hogy otthon könnyebben rám találjatok." ( C. S. Lewis: A Hajnalvándor útja )

C. S. Lewis Aslanja megmutatja a kiutat a "paradoxonból".

 

" - Ott vagyok ( ~ εγω ειμι )- felelte Aslan."

 

2019. 08. 21.