drill, avagy közösségi célú aszkézis

Társadalmi karakter és/vagy erkölcsjellem ( II./1. )

"Jellemükben képesek a szabadságra" / „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” ( Jn 5,17 )

Mi a "drill" célja ebben az esetben? ( "közösségi célú aszkézis" )

 

 

I. A legénység

"Az egyén általában többre képes, mint amennyit a társadalom elvár tőle." ( David Riesman: A magányos tömeg, Beilleszkedés vagy autonómia, 331. )

A nép szava Isten szava, de nép-e egy anomiásokból álló csoport?

 

"Autonómnak azokat nevezem, akik képesek arra, hogy teljesítsék társadalmuk viselkedési normáit - az anómiások általában nem rendelkeznek ezzel a képességgel -, de szabadon választhatnak, hogy teljesítik azokat, vagy sem." ( David Riesman: A magányos tömeg, Beilleszkedés vagy autonómia, 332. )

Van egy sejtésem arról, hogy én mi minden vagyok, s még mi minden lehetek..., nem "Hamletesen" értve...; ez a tudás cselekvésre késztet. 

Ahogy a tengerészek mondják: "Navigare necesse est!" 

Vagy a hegymászók ( Edmund Hillary )...: "Mert ott van."

 

Ám mennyi erőfeszítés, koncentrált gyakorlatozás kell ezeknek a feladatoknak a megvalósításához! Rengeteg.

"Ha a kívülről irányított ember rájönne arra, hogy sok felesleges munkát végez, ha felismerné, hogy saját élete és gondolatvilága éppen annyira érdekes, mint másoké, hogy semmivel  sem csökkenti jobban magányát azzal, ha elvegyül a kortársak tömegébe, mint amikor valaki a szomját a tenger vizével akarja oltani, akkor számíthatunk arra, hogy figyelmet fordítanak majd saját érzelmeinkre és törekvéseinkre." ( David Riesman: Magányos tömeg, Autonómia és utópia, 403. o. )

 

Három lehetőséged van:

, vagy (1.) anómiás leszel, a gyeplőt a lovak közé dobod és azt teszed ami épp a fejedbe "pattan" ( Elszakadsz a közösségtől és normáitól, "eldobod az evezőt". Már nem érdekel mi történik a hajóval és a legénységgel..., a "hobbijaidnak élsz". )

, vagy ahhoz (2.) alkalmazkodsz ami épp "trendi". ( Beolvadsz a közösségbe, s lehet, össze-vissza hajókáztok, ahogy a szél éppen fúj, csak "szép legyen". )

(3.), vagy valamiféle megmagyarázhatatlan és elvontnak tűnő szépség és jóság eszményhez igazodsz, s ha kell szembeszegülsz ( autonóm ) a többiek anómiás és megalkuvó akaratával, persze kockáztatva a legsötétebb véget is..., ami persze csak az ő perspektívájukból sötét, de ezt egyelőre hagyjuk. ( Ha jó hajón ülsz becsülni fognak, de lehet, kidobnak a fedélzetről. Ám addig is legalább lesz valaki, aki emlékezteti a többieket, "nem jó felé megy a hajó". )

"Így felszabadulhat a mindenképpeni alkalmazkodás kényszere vagy csábítása alól, felismerheti azt, hogy nem kell mindenképpen anómiába zuhannia, ha nem képes alkalmazkodni. Az az eszme, hogy az ember szabadnak és egyenlőnek született, egyszerre igaz és félrevezető: minden ember másnak született s éppen akkor veszíti el társadalmi szabadságát és autonómiáját, amikor arra törekszik, hogy másokhoz hasonlóvá váljék." ( David Riesman: Magányos tömeg )

 

Mert a szépet is mindenki másképp látja, de attól még a szép EGY marad. 

Volt egy bipoláris kolléganőm még jó pár évvel ezelőtt..., egyszer a szemünkre hányta, "ti folyton változtatjátok a hangulatotokat".

Kezdő tanárként a rendszerváltás kezdetén demokratikus tanári stílusommal újdonságnak és könnyednek számítottam, most ebben a liberális korban túl merevnek. 

A világ panaszkodhatna: "Gyula, hozzád nem lehet alkalmazkodni, folyton változtatod a véleményedet." 

Pedig ő változik, s ahogy mellőztetést és elbocsátást kellett elviselnem demokratikus világképem miatt az elején, ugyanezt élem meg most a végén is.

De sebaj, "navigare necesse est", hol hátszélben , hol szembeszélben..., csak az irányt tudjuk.

Mindenkinek legyen meg a vezérlő csillaga.

 

II. A fegyelem és gyakorlat

A hajózáshoz fegyelem és összeszokott legénység kell, akik egy cél érdekében összehangoltan működnek, nem zárva ki a kreatív megoldásokat sem. Ez az autonómia..., aki vállveregetést, egy matróz csomó elkészítése után s pár nap gyakorlat után kapitányi címet a neve mögé, annak aligha van sejtése a valódi hajózásról.

 

Kaptam a mobilomra a Duolingótól egy értesítést, tudós címet kaphatok, ha megtanulok 50 szót és ha lesz 100 pontom bölccsé válok... 

"Kitüntetés, tudós, korona,fejedelem,bölcs"..., a kapitányi rangot is így osztják?

 

 

Nem ez a "drill", az igazi drill valódi gyakorlás, valódi "mélyfúrás", s semmi köze ehhez a modern kényeskedéshez; ennek a vallási formája az úgynevezett "instant vallásosság", gyorsan "zsebre tenni Istent". 

Ahhoz hogy valóban hasznos eszközzé váljunk Isten kezében általában alázat és rengeteg gyakorlás kell. ( Van, hogy nem kell..., ez egy érdekes helyzet, még kitérünk rá. )

Az igazi rutin, mikor nem tudja az egyik kéz mit tesz a másik. "Te úgy adj (...), hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb." ( Mt 6,3 ) 

S megy minden, mint a "karikacsapás"!

 

Ehhez ott kell lennie az összhangnak a különböző értékű és fejlettségű részek közt.

"Még ha a láb azt mondaná is: "Nem vagyok kéz, nem tartozom tehát a testhez", mégis a testhez tartozik. Ha pedig a fül mondaná: "Nem vagyok szem, nem tartozom tehát a testhez", mégis a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol maradna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag föladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Ám sok a tag, de a test csak egy. Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábnak: "Nincs rád szükségem." Ellenkezőleg, a gyöngébbeknek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak viszont nincs erre szükségük. De Isten azért szerkesztette meg a testet és azért részesítette az alacsonyabbrendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, vele örvend valamennyi. Ti Krisztus teste vagytok s egyenként tagjai" ( 1Kor 12,15-27 )

A gyenge tagokat tehát gyengédséggel vesszük körül, de nem azért, hogy gyengék is maradjanak, hanem hogy erősödjenek a többiek szolgálatára..., s az egész test javára.

 

Amivé válnunk Kell, azzá válni is tudunk..., van hozzá késztetés, s van hozzá "fuvallat" is.

Így van ezzel mindenki aki Szentlélektől van, hallja a zúgását - érzi a hatását, még ha nem is tudja honnan jön és hová megy.

 
"A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” ( Jn 3,8 )

( Csak megjegyzésül, kitekintve a buddhista kultúrára: A buddhizmus szerint nem azért szenvedünk, mert bármi eredendő baj van velünk, hanem egyszerűen azért, mert félreértjük a valóság természetét. )

"A nedves, zöld, még nem kellően kiszáradt fa csak vesződséggel gyújtható meg, ám ha a fuvallat is segít, az ágak zavaros, gomolygó füstfelhő kíséretében végül tüzet fognak. Kisvártatva a lángok szétterjednek, körülfogják a fát, amelynek ellenállása, hangos ropogása csendesül, míg végül a fa természete átlényegülve a tűz képére formálódik. Felizzik, és immár láng, lobogás és füst nélkül tisztán, csendesen ég. Az elmélkedést a lángok és a füstfelhő küzdelme, a tűnődés (speculatio) átmenetiségét a lángok szétterjedése ábrázolja, míg az elcsendesedett tiszta tűz a szemlélődés allegóriája. „Az elmélkedésben — írja — az erőszakosan feltörő testi szenvedélyek keltette vihar felhőt borít a tiszta áhítattól lángra kapott szellemre. A tűnődésben egy nem várt újdonság látványa a lelket csodálkozásra készteti, a szemlélődésben a csodálatos édesség ízlelése mindent kedvessé és örömtelivé változtat át.”" ( Szeiler Zsolt: A bölcsesség előterében, Szentviktori Hugo, In Ecclesiasten homiliae 118. )

 

2020. 02. 23.