Kooperatív tanulás
Létezik..., lényegében már az idők kezdete óta egy nagyon "gonosz" játék, már az ősi Kínában is játszották, erre bizonyíték is van.
A képen látható minta alapján vágjunk szét négyzeteket, tegyük borítékba, majd osszuk szét hat személynek, akik egy asztal körül ülnek, nem túl nagy távolságban egymástól azzal a meghagyással, hogy rakjon ki mindenki egy négyzetet, de úgy, hogy nem beszélhetnek közben.
Fiatal tanárként gyakran próbálkoztam ezzel a gyakorlattal..., eddig egy csoportom jött rá megoldásra. Majd elmondom, a többiek miért nem..., s akik igen, azok miért.
Nagyon népszerű egy Antoine de Saint-Exupéry idézet:
"Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét."
Hazugság volna? Nem..., csak féligazság. ( Ami persze hazugságszámba megy, hiszen félrevezeti a tanítványt. )
Igen, mindenkinek a saját "négyzetét" kell kiraknia, a saját "csillagát" kell követnie- megtalálnia. De ez a többiek nélkül képtelenség.
A "szent" fogalmának kétféle meghatározása létezik:
1. Mindennapi használatból kivont. Ami szent arról nem lehet csak úgy beszélni..., gondolj arra, mit éreznél, ha valaki a szerelmedről..., "csak úgy" beszélne. S még a szándékos "sárba rántásról" nem is esett szó.
2. Valami ami közös, ami összeköt, tehát nagyon is mindennapi, sőt reményünk szerint mindennapos fogalom.
Ahogy a "kooperatív tanulásban":
"A kooperatív tanulás során a tanulók együtt dolgoznak a közös cél elérése érdekében. A tanulók között pozitív kölcsönös függés alakul ki; akkor és csak akkor érhetik el céljukat, ha a kiscsoport minden tagja eléri célját." ( Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona: Pedagógiai jelenségek vizsgálata, Együtt könnyebb )
Ugyanerről beszél a Katolikus Egyház Katekizmusa:
"A szeretet közössége: a szentek közösségében "egyikünk sem él, s egyikünk sem hal meg önmagának" (Róm 14,7). "Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, vele örvend valamennyi. Ti Krisztus teste vagytok, s egyenként tagjai" (1Kor 12,26--27). "
A szeretet nem keresi a magáét" (1Kor 13,5). [512] A legkisebb, szeretetből végzett cselekedetünk is mindenki javára szolgál. Ez történik a minden élő és elhunyt emberrel való szolidaritásban, ami a szentek közösségére alapszik. Minden bűn árt ennek a közösségnek.
Sőt..., Ficino "matemetikailag" is bizonyítja ez "egy halál, két újjáéledés", "tisztára" megéri....
Ez a játék megoldásához a kulcs is..., van egy közös cél, ami először egyedinek tűnik, majd rájövünk, mindenkinek ugyanaz a cél..., még ha más-más is az a "kocka"..., s hogy nem tudod kirakni egyedül.
Így "kénytelen leszel" megbecsülni minden embertársad maradék "papírkáit" is..., mert hátha pont ez kell a tiédhez..., vagy valaki máséhoz! ( S a saját "maradék" "talentumaidat" is... )
"Mindenük közös volt" (ApCsel 4,32): "Egy igazi keresztény semmit nem birtokol úgy, hogy ne tekintené közjónak is. (...) A keresztény az Úr javainak intézője." ( Katolikus Egyház Katekizmusa )
Különbözőek vagyunk hát.., különböző "borítékokkal" és "papírlapokkal", mi vagyunk a "karizmák közössége":
"A karizmák közössége. Az Egyház közösségében a Szentlélek "sajátos kegyelmeket is szétoszt minden rendű és rangú hívőnek" az Egyház építésére. [509] "A Lélek ajándékait pedig ki-ki azért kapja, hogy használjon vele" (1Kor 12,7)." ( Katolikus Egyház Katekizmusa )
Pilinszky így fogalmazza meg ugyanezt:
"Épp mivel meghívatásunk egyetemes, a megszentelődésnek legfőbb és legbiztosabb, mindannyiunkra kötelező útját az egyház is egyetemes érvénnyel: állapotunk, adott élethelyzetünk szeretettel való vállalásában látja. Kinek-kinek a maga életútján kell elmélyítenie a keresztény erények gyakorlatát, Isten és a felebarát szeretetében és szolgálatában. Ez minden megszentelt élet alaptörvénye." ( Pilinszky János: Hivatottságunk a szentségre, Földi állapotunk megszentelése )
Ebben a szövegben számomra két problematikus kifejezés van, az "élethelyzet" és a "maga életútját"..., a következő bejegyzésben majd erről próbálunk elmélkedni.
A cél tehát a "pozitív kölcsönös függés", amit ha nincs meg senkinek sem "jön ki" a kockája, még "B"-nek sem, hiába ül csukott szemmel "önelégülten", miközben a a többiek az "őrület határára" sodródnak.
" a) Pozitív kölcsönös függés. A tanulóknak érezniük kell, hogy "egy hajóban eveznek". Ezt el lehet érni a közös cél kialakításával, a munka megosztásával, az anyagi vagy információforrás megosztásával és a közös jutalom kilátásba helyezésével." ( Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona: Pedagógiai jelenségek vizsgálata, Együtt könnyebb )
Nem könnyű munka ez..., közös célt találni, motiválni az embereket, hogy "NÉZZENEK FEL", legalább egymásra..., s meglássák egymás képességeit.
"Harminc év után valóban látszik, hogy mit érünk, mert megérkeznek a legfiatalabbak. Harmincadik évünkig a régiekkel viaskodunk és várakozás kényelmesebb. Bírók és hóhérok vagyunk a hit ellenállhatatlan ereje nevében, amelynek szintén napra van szüksége, hogy virágozzék." ( G. Papini )
Ehhez először TANÍTVÁNYNAK, majd ha tetszik, ha nem "BÍRÓNAK ÉS HÓHÉRNAK", szebb szavakkal tanítónak, mesternek kell lennünk.
Ezt senki sem kerüli el..., ez minden ember "küldetése".
2019. 09. 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése