Ενας, δύο, τρεις ό δε δη τέταρτος ήμίν, ω φίλε Τίμαιε... VI. ~ "generation wuss" / "Azért taníttatálak hát, bolondúl, Igazat cáfolni."

"Tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani."

 "Más a divat mostanában, Lydus! / "Miféle isten az a Cseppentettmézűcsók?" II.

 

 

Ki fogja pótolni a kiesett tanítványokat...? Ki lesz képes rá? A maradék kitöltheti-e a helyüket?

https://boatswain69.blogspot.com/2023/08/igaz-es-hamis-relativizacio-es.html

"STREPSIADES (kiszalad a házából)
Jujujj! jujujj!
Rokonim! szomszédim! polgártársaim!
Ne hagyjatok, vernek kegyetlenül!
Ohjaj, szegény fejem! szegény pofám!
Nyomorúlt, apád vered?

PHEIDIPPIDES (utána jő) Az én apám.

STREPSIADES Bevallja, lássátok, hogy üt.

PHEIDIPPIDES Be én.

STREPSIADES Nyomorult, apagyilkos és házfeltörő!

PHEIDIPPIDES
Mondjad még egyszer, és mondj többet is,
A rossz, ha hallom is, gyönyör, tudod.

STREPSIADES Te semmire kellő!...

PHEIDIPPIDES Hints rózsát reám.

STREPSIADES Apádat még vered?

PHEIDIPPIDES Sőt, istenugyse', Bebizonyítom joggal is.

STREPSIADES Gazember, Apád megverni hogy voln' jogszerű?

PHEIDIPPIDES Megmutatom; legyőzlek érveimmel.

STREPSIADES Legyőzsz, te, ebben? 

PHEIDIPPIDES És könnyen pedig.
Melyik beszéddel vitassam? te válassz.

STREPSIADES Minő beszéd?

PHEIDIPPIDES Igazzal vagy hamissal?

STREPSIADES Azért taníttatálak hát, bolondúl,
Igazat cáfolni, hogy most rám vitázd,
Hogy apát fiúnak verni szép s jogos?" ( Arisztophanész, felhők )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/s-tanar-nem-lazad-fel.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/generation-wuss-szamoca-nemzedek-ii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/generation-wuss-szamoca-nemzedek.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/hat-ahhoz-mit-kell-csinalni-hogy-kalap.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/mas-divat-mostanaban-lydus-mifele-isten.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-xxii-nag-hammadi.html

 

"De a daimón sem segít válogatás nélkül mindenkinek." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )

 

 S nagy baj-e ha elfogynak?

"Ne gondoljátok, hogy hivatkozhattok arra: Ábrahám a mi atyánk! – mert mondom nektek: tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak." ( Mt 3,9 )

καὶ μὴ δόξητε λέγειν ἐν ἑαυτοῖς · Πατέρα ἔχομεν τὸν Ἀβραάμ, λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι δύναται ὁ θεὸς ἐκ τῶν λίθων τούτων ἐγεῖραι τέκνα τῷ Ἀβραάμ. 

Ha nem végzed el a feladatot...., majd elvégzi más.  

Δαίμον II. / Πλήρωμα ~ Kolbe 10. ~ Clausura ( "Az Isten emberevő." ) II. ~ "hogyan válhatnának méltóvá e "kegyre".

 "Az igazlelkűség jelei a szerzetben:" II.

 

 

 "Az Isten emberevő."- mondták ki a gnosztikusok... ; megriadunk a szótól, de ez az Igazság.

Kezdjük onnan, hogy mitől rémülünk meg, - attól, hogy felfal minket, megszűnünk "önmagunk lenni". De hát nem épp attól leszünk valakik, mert Benne vagyunk? S ahogy Keresztes Szent János leírta, a tizedik fok a vágyva vágyott szint minden misztikus számára ..., ami már maga a "halál"?

Az "Unio Mystica"-ról nagy hangon szoktak handabandázni az interneten, de akik előadásokat tartanak róla nem épp ezzel árulják el, milyen keveset is tudnak róla? 

"Ha nem szóltál volna bölcs maradtál volna", - idézhetnénk erre a magyar szólást.

A Clausuráról is mindig kívülről készülnek fotók..., vagy ha mégis belülről..., akkor is egy kívülről érkező szemével..., valaki érkezik  a Κένωμα-ból..., s a Πλήρωμα-t a Kenóma logikája szerint próbálja feltérképezni. 

Képtelenség.

Azok a rácsok és szilárd kapuk nem a Pokol kapui, sokkal inkább a Mennyországé.

Azok a rácsok és vasajtók a szerzeteseket és szerzetesnőket tőlünk védik..., mi élünk a démonok között, nem ők.

 

Mi azért küzdünk nehogy felfaljon minket Isten, Ők azért, hogy Igazsággal telve és megtisztulva méltóak lehessenek rá hogy Isten magához vegye őket.

Emlékezzünk vissza C. S. Lewis történetére a fehér lóra..., ott is halállal kezdődik minden.

Halálról beszélünk..., s élet sarjad  belőle ( ~ Bee Gees ), ám akik szépségről és szerelemről ( ~ G. B. Shaw ) csacsognak folyton-folyvás ..., minden elhervad, elpusztul a kezükben. 

 

Nekik nem kell ez a világ..., mégis Ők öröklik. Mi meg ragaszkodunk hozzá, s mégis minden kicsúszik a kezünk közül.

Ahogy tömören Ellis fogalmaz egyik könyvében: "A szelídek öröklik a földet. De  szelídeknek nem kell."

 

Kolbe jól fogalmaz - ezek csak "jelek"..., a dolgok azok maradjanak amik ( a klauzura klauzura, a társalgó pedig társalgó ), hogy csend legyen amikor csendnek kell lennie, s hogy tisztaságnak, ahol annak, ez nem nagy szám..., ez ebből a lelkületből szervesen fejlődik, nem szabály, csak jel. 

Ám egy démonnak ez lehetetlen követelmény..., s mivel nem tudja - ez jele, hogy ő az ami.

Nem lehet egy démontól elvárni, ne ordítson vagy beszéljen amikor hallgatni, s hallgasson, amikor épp beszélnie kellene. Nem parancsolható meg, takarítson maga körül mert ez veszélyes magára, de másokra is, s ne járjon bánatos képpel sőt haraggal a szívében - hisz ilyen a természete. Ő egy a "szétdobálók" közül.

De nem érdekesek, hisz csak halált örökölnek, a "Bölcs Tűz" úgyis végez velük.

( ἀντιστήσεται αὐτοῖς πνεῦμα δυνάμεως καὶ ὡς λαῖλαψ ἐκλικμήσει αὐτούς· ( Bölcs 5,23 ))

 

A Clausura "foglyai" érdekesebbek számunkra.

"Ha embernek születsz, emberi lény lesz aki szeretni fog téged. Ha szellemmé válsz, a szellem lesz az, aki csatlakozik hozzád. Ha gondolattá válsz, akkor a gondolat lesz az, ami elvegyül veled. Ha fénnyé válsz, a fény lesz az, ami osztozik veled. Ha olyanná válsz, mint egyvalaki a felsőbbek közül, akkor egyike a felsőkhöz tartozóknak lesz az, aki megpihen rajtad. Ha lóvá válsz, vagy szamárrá, vagy bikává, vagy kutyává, vagy birkává, vagy másfajta állattá, melyek kívül, vagy alant vannak, akkor sem emberi lény, sem szellem, sem gondolat, sem fény nem lesz képes szeretni téged. Sem azok, akik felsőbbekhez tartoznak, sem azok, akik a belsőkhöz, lesz képes megpihenni rajtad és semmi részed sem bennük." ( Fülöp evangéliuma, 170 )

"7. Jézus mondta: Boldog az oroszlán melyet megeszik az ember, és az oroszlán ember lesz. Utálatos az ember, akit az oroszlán felfal és az ember oroszlán lesz." ( Tamás evangéliuma, Apokrifek, 298 )

 Ha érvényes a gnosztikusok logikája, Istennek nem lehet érdeke "megenni" bennünket, hisz nem nyer vele semmit. 

Az ő gondjuk ott "rácsokon túl" épp az, hogy hogyan válhatnának méltóvá e "kegyre".

 

"Az Isten emberevő."

To baer witness to the truth III. ~ αποστέλλω / 30 / Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.

 A prófétaság kora

 

A zsidó hagyomány nagyon bölcsen úgy rendelkezik, egy férfi harminc éves koráig nem szólhat..., - nincs élettapasztalata, miről is szólhatna.

Prófétára ez különösképp vonatkozik, azontúl, hogy egyfajta elhívatottság, küldöttség tudat kell hozzá ( αποστέλλω ) , ami kívülről nehezen bizonyítható, hacsak úgy nem ahogy pl. Jézusról mondták, "úgy beszél mint akinek hatalma van".

"Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók." ( Mk 1,22 )

De ez is inkább érzés a hallgatóság részéről, mint bizonyosság. Semeion ( σημεῖον ), inkább jel, mint csoda.

A többiek tehát nem tudnak segíteni.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/a-keresztenyek-vere-magvetes.html

Neked kell tudnod, tudsz-e újat mondani. Daimónod ( δαιμον ) súgni fog.

 

"Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.” ( Kiv 4,11-12 )

 

 

  

Korábbi kérdésünk volt..., melyik kezét figyeljük Keresztelő Szent Jánosnak?

Az a kérdés, kiről szeretnénk tanúságot tenni? Ettől függ, mit mondasz majd a mikrofonba...?

Edit Stein helyesen írja, mindkét kéz fontos; - szívedre mutatsz és keresed magad, s nem találod ( ~ Neti neti ), másikkal felfelé mutatsz..., s mindent megtalálsz ( ~ Tat tvam asi ), az meg sok.

 

 

A próféták nem csak úgy előugranak 30 éves korukban a semmiből, de lesznek..., hosszas önreflexiós folyamat során...

Nekem soha sem okozott nehézséget naplót írni... 

Nem olyan vagyok mint Rip, Bret Easton Ellis regényének antihőse:

"Egyik nyáron próbáltam naplót vezetni, de nem vált be. Összezavarodtam, és beleírtam dolgokat csak azért, hogy beleírjam őket, és végül rájöttem, hogy nem csinálok elég dolgot ahhoz, hogy naplót vezessek." (73-74. ) 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/11/a-korsoban-az-elet-vizet-tartottam-j-91.html

 

Egy gimnáziumi bejegyzésem részlete így szól: 

"Már III. osztályos gimnazistának mondhatom magam. Nem is dicsérsz meg? Igazad van. Miért is tennéd? Hibát megdicsérni, tévedést felmagasztalni végzetes hiba lenne. Így hát nem is folytatom. Isten veled!" ( Napló, 1985, november 15. ) 

Ez a bal, befelé mutató kéz... 

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/csak-kulsosegekben-ternek-el.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/ha-embereink-elpuhulnak-az-azert-van.html

Harminc évesen két nagy esemény történt velem..., abban az évben jártam Willigis Jager  kolostorában Würtzburgban.

 

1999-es határidőnaplóm utolsó oldalának a firkája, amit Haus St. Benedikt kertjében található labirintusról rajzoltam.

 

Ambrus fiam is ebben az évben született.

Farkasfalvi-Ugron Ambrus

 

S következő évben már én vezettem az érdi Marianum Általános Iskola közös nagy imádkozásait a tornateremben magyar szentek és boldogok témakörben. 

S énekes zsolozsmát kollégának...

Bizony..., így megy ez..., ez a "szelíd erőszak rendszere". 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/jo-ez-barkinek-is.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mintha-gyertyat-gyujtanal.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/ez-gyogyito-tudas.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/kezemben-kis-rog-enekel.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/vannak-akik-megtalaltak-bennuk-lako.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/grenzenlose.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/ha-mar-kellokepp-elkeseredtel.html

Ma beszélgettem egy diákommal, akinek, mondtam neki, "olyan politikusi "habitusa" van".

 Azt felelte, "tudja, de fél tőle"..., mondtam neki "nem számít, úgyis a szerep dönt". 

Majd alkalmazkodik a feladathoz..., mondhatni felnő hozzá. Mire beszélnie kell, tudja majd mit kell és hogyan.

Képes lesz "To baer witness to the truth..." , - tanúságot tenni az Igazságról.

 

De praedestinatione sanctorum. IV. ~ "Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” / a mi igazságunk nem miénk.

 Szómagyarázat ~ "fogalom" leszel,

 

 

Hogy ki az autonóm személyiség, már megbeszéltünk, de hogy ki a szent csak körülírtuk.

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/am-olykor-elofordul-valakinek-leesik.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/batorits-masokat.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/08/az-embereket-alakitsak-at-szentek-es-ne.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/kulonoskeppen-az-irigyseg-kinozza-ez.html

 

Ideje pontosítani álláspontunkat.

"szent (gör. hagiosz, lat. sanctus): I. Szómagyarázat. A héb. kadós, 'szent' és kódes, 'szentség' szó a kadad, 'levágni', kultikus értelemben 'elkülöníteni, kiemelni, elhatárolni a hétköznapitól' szóból ered. Ellentétes fogalma a profán: a 'megszokott magatartás számára megközelíthető'. Rokon szava a tahór, 'tiszta', a gör. hagiosz és agnosz (tiszta) párhuzamnak megfelelően. A Tórában a ~ kultikus, a tiszta rituális alapfogalom: a ~ az önmagát tükröző valóság, a tiszta a benne részesülés feltétele. Az ember életének célja és értelme, hogy Isten ~ségében részesüljön. - II. Szóhasználat. 1. Abszolút értelemben ~ az →Isten. - 2. a vallástörténetben: →numen. - 3. kultikus értelemben „a profán (hétköznapi, közönséges) használatból kiemelt és Istennek szentelt” dolog (ember, hely, tárgy stb.). - 4. valláserkölcsi értelemben a →személy tulajdonsága: erkölcsi tökéletesség, feddhetetlenség a gondolkodásmódban és a cselekvésben." ( http://lexikon.katolikus.hu/S/szent.html )

 

Ami nem szent az tehát megszokott, erkölcsileg tökéletlen, kifogásolható mind gondolkodásmódban, mind cselekvésben.

Ilyenek vagyunk hát mindennapjainkban: unalmasak, erkölcstelenek és tökéletlenek?

A többség bizonyára.

 

Ha időnk java része, mely adatott és embertársaink zöme is ilyen, mi biztosítja, hogy lehessenek szentek közöttünk?

A "világ fiai" aligha támogatják munkánkat.

 

"A szentek kényelmetlenek - de az egyház belőlük él." ( Walter Nigg )

"A szenteknek a világ kihívásaira adott válaszának eredménye: bosszúság" ( Reinhold Schneider )

Mi vagyunk a só és a kovász..., abból kevés kell; s tényleg kevés is van belőlünk.

Miért van ez így?

 

Már mutattuk festményt Szent Andrásról, aki rajongva öleli a keresztfáját.

Idéztük Bret Easton Ellist is..., "nekik nem kell".

S volt már szó az irgalmas szamaritánusról is..., csak ő számít, a többiek nem szentek. Ők unalmasak erkölcstelenek és tökéletlenek. ( Az útfélen heverő áldozatról nem mondhatunk bővebbet...  )

"Isten tudja..." - sóhajthatnánk fel, ezzel komoly bölcsességet kimondva.

 

Kell legyen valami kapcsolat András és a keresztfa, a békességesek világgal szemben viselt szelídsége és a szamaritánus kegyes viselkedése az elesett iránt.

Főleg ha elfogadjuk, ami nem szent az profán..., gondolkodás szintjén pedig szükségképpen eretnek. 

Előre elrendeltetett, ki lesz szent és ki lesz eretnek? Ki kárhozik el s ki nem?

"A kárhozottak egyik meglepetése az lesz, ha majd azt kell látniuk, hogy az ítéletet a saját értelmük mondja ki rájuk, holott ők abban a hitben éltek, hogy a keresztény vallást cáfolják vele." ( B. Pascal: Gondolatok, 563. )

"Kánoni törvények. - Az ősegyházban arra valók az eretnekek, hogy bizonyítsák a kánoni törvények igazságát." ( B. Pascal: Gondolatok, 569. )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/arra-valok-az-eretnekek-hogy.html

 

( Michelangelo, Sixtus-kápolna mennyezetfreskója, részlet )

 

 

A mi igazságunkat. Ezek szerint ők vannak értünk és nem mi értük..., lehetséges ez?

Lehetséges, hiszen a mi igazságunk nem miénk.

 

 

Nem annyira tudjuk eme kiválasztottságunkat - igazságunkat, mintsem érezzük: 

"A szívnek megvannak a maga okai, amelyekről az értelem semmit sem tud... Nemcsak az értelemből ismerjük az igazságot, hanem a szívből is." ( B. Pascal )

Következő részben megmutatjuk a helyes tartást, ( Aquinói Szent Tamás tanítását e tárgyban már közreadtuk, https://boatswain69.blogspot.com/2021/01/a-helyes-tartas.html ) ahogy Szent Ágoston várja tőlünk..., egy gyakorlatias teológus után jöjjön egy misztikus...

A szentek tehát azok, akiknek szívük parancsolja...

"Ne tudj nyugodtan lenni egy percig sem, ha szíved vádol." ( III. Ágost )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/metanoia-iii-ha-szived-vadol.html

Egy szentnek nem kell hát tökéletesnek lennie mindenben, de olyannak, aki hallgat a szívére. ( ~ daimónion ) Ám abban amit daimónion-ja súg abban feddhetetlennek és erkölcsileg tökéletesnek és sajnos a hétköznapitól elhatároltnak..., ebből származik minden szent tragédiája de rendkívülisége is, a szó átvitt és konkrét értelmében is.

De megéri...

"Csekélyben is lehet nagy kezdet." ( Hölderlin, Görögország, 158 )

S "fogalom" leszel mint Szókratész máig...

https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/a-belso-lenyeget-vettem-at-iv-zombik.html

 

"Bar-micvó" II. / egy öreg remete megkívánta az uborkát. / „De ki a felebarátom?” / "initium fidei"

"A jövővel folytatott játék szabályai"

"initium fidei"

 

 

A helyzet tehát az, hogy nagyon is ismerjük a helyzetet, mi is tudjuk...; - "Hontalan" ne tudná..., folytonos és megrögzött dohányzásának szarkóma lehet a vége?

S hogy lesz is...?

Pelágius félreismerte, jóindulatúan félrekezelte a helyzetet..., az emberek nem istenek, nem uraik önmaguknak.

Sőt..., olyasmit vár el tőlük, ami lehetetlenség..., sőt fölösleges.

"Mesélték néhányan: egy öreg remete
megkívánta az uborkát. Hoztak neki, de ö
maga elé tette csak és nem nyúlt hozzá,
hogy a mértéktelenség erőt ne vegyen rajta. Így végzett penitenciát az étel után való
vágya miatt." (P. L. 73, 767.) ( Pelágius, Az Atyák életéből, 132 )

Ám akik hisznek az emberi szabadságban..., próbálkoznak még ilyenkor.

Feleslegesen.., és elfogy az "ÉLET":

 

Van Szent Ágostonnak egy kései műve a "De praedestinatione sanctorum". Beszéljünk hát mostantól a szentek születéséről, hogyan keletkeznek a szentek? 

Szent Ágoston ezt így összegzi:

 

 I.

"I have said a great deal, and, perchance. I could long ago have persuaded you what I wished, and am still speaking this to such intelligent minds as if they were obtuse, to whom even what is too much is not enough. 

But let them pardon me, for a new question has compelled me to this. 

Because, although in my former little treatises I had proved by sufficiently appropriate proofs that faith also was the gift of God, there was found this ground of contradiction, vi., that those testimonies were good for this purpose, to show that the increase of faith was God's gift, but that the beginning of faith, whereby a man first of all believes in Christ, is of the man himself, and is not the gift of God but that God requires this, so that when it has preceded, other gifts may follow, as it were on the ground of this merit, and these are the gifts of God and that none of them is given freely, although in them God's grace is declared, which is not grace except as being gratuitous. 

And you see how absurd all this is.

Wherefore I determined
as far as I could, to set forth that this very beginning also is God's gift. And if I have done this at a greater length than perhaps those on whose account I did it might wish, I am prepared to be reproacheil for it by them, so long as they nevertheless confess that, although at greater length than they wished, although with the disgust and weariness of those that understand, I have done what I have done: that is. I have taught that even the beginning of faith, as continence, patience, righteousness, piety, and the rest, conceming which there is no dispute with them, is God's gift.

 
Let this, therefore, be the end of this treatise, lest too great length in this one may give offense. ( De praedestinatione sanctorum, Chapter 43, XXI )

Tehát elvárnak sőt meg is követelnek tőled valamit, amiben nem segítenek?  Valamiben ami amúgy minden más ( nem ingyenes ) adomány alapfeltétele, mert kegyelem csak az, ami ingyenes?

Ez nem annyira abszurd, inkább durva..., a szabad akarattal ennyire jutnánk. Semmire.

 

Elindulni sem tudnánk..., nem hogy megérkezni, - márpedig az a boldogságunk alapfeltétele is..., minden boldogságunké:

"A jövővel folytatott játék szabályai - Adler után szabadon - nagyjából a következők: a megérkezés - mind szó szerint,  mind átvitt értelemben - a cél elérését jelenti, így pedig a siker, a hatalom, az elismerés és önbecsülés fontos fokmérője.

Fordítva pedig a sikertelenség vagy még inkább a tétlen tengődés, a butaság, a lustaság, a felelőtlenség vagy gyávaság jele. 

A sikerhez vezető út azonban "rögös"..." ( Paul Watzlawick, A helyzet reménytelen de nem súlyos, Óvakodjunk a megérkezéstől, 48 )

 Sokan félnek ettől..., hát el sem indulnak..., vagy sodródnak - együtt a többiekkel.

Az ilyenek büntetése az "üres terem" lesz. 

"Nem tudok mit kezdeni magammal, úgyhogy végül felmegyek a Tishmanbe. Úgy sincs gennyesebb nap a szombatnál, és meg sohasem voltam ezen az órán; csak nem lesz annyira
unalmas. Kiderül, hogy nem a Tishmanben van. Rémlik, hogy a Dickinsonban lehet, először rossz teremhez megyek, aztán csak megtalálom a jót, bár nem úgy néz ki, mintha tényleg az lenne az. A tanár irodája, és nincs benne senki. Pedig nem késtem olyan sokat, és arra gondolok, hogy talán áttették egy másik terembe. Ha igen, akkor ejtem ezt a tantárgyat, a franc se fog szarakodni velük. Igaz, marihuánaszag van az irodában, úgyhogy egy kicsit
még elvagyok ott, és várom, hátha valaki visszajön egy kis utánpótlással. Leülök az asztalhoz, jeleket keresek, amikből kitalálhatnám, miről is szól ez a tantárgy. De semmi, úgyhogy visszamegyek a szobámba." ( Bret Easton Ellis, A vonzás szabályai, 78 )

 Ők a magányos tömeg..., akik együtt is magányosak.

Ők azok akik nem álltak meg a bajba jutott mellett...

"Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: „De ki a felebarátom?”

Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte." ( Lk 10,29-31 )

Ők maguknak-magukon sem tudnak segíteni, hogy segíthetnének másokon? Meg sem látják a "gránittömböt"..., hogy borulhatnának le előtte? 

 

II.

Ám vannak akik magányosan sincsenek egyedül..., ők alkotják a "magányos tömeg" ellenpólusát..., s nem csak logikai értelemben.

Ők azok, Dosztojevszkij gondolatát most szabadon használva, akik tudják hogy boldogok, mert tudnak róla...

 

Kik tudhatnak róla?

"A bölcsesség kezdete az Úr félelme; már anyjuk méhében megkapják a hűek." ( Sir 1,14 ) 

 Ám a kérdés továbbra is az "initium fidei", kiket és mire hív meg Isten? S aki kitart, az miért, s aki nem, miért nem?  

Korábban megállapítottuk, "Pelágius jót akart" , vissza akarta adni az embereknek saját tetteikért viselt felelősségüket..., s így a sikerélményt is sajátjukká akarta tenni. De lehetsz-e sikeres és felelős, magadban, "isteni neved" tudása nélkül? Ezt fogjuk tovább kutatni,  talán közben az "initium fidei"-re is fény derül...

Önmagam megsokszorozódása? IV. ~ a végső önkiüresítésben megnyilvánuló szeretet 3. - "Logosszal ítéld a sokat vitatott érvet, (...)"

"Önfelejtő szeretet paroxizmusa" ( IV. )

A szikla

"Jézus életét az jellemzi, hogy ,,másokkal'' él, és ,,másokért'' él." ( Nemeshegyi Péter )

 

Belülről másként néz ki a világ.

 

Parmenidésszel már elmondtuk: "Lgosszal ítéld a sok vitatott érvet."

Saját részedhez mérve a logoszból, mit daimónionnak hívunk; - vagy az egésszel?

 

Hűség a Dharmához..., a Logoszhoz.

 

 

"Fiú: A szelídek öröklik a földet...

Lány: A szelídeknek nem kell." ( Bret Easton Ellis, A vonzás szabályai, 128 )

 

S mégis és épp ezért. 

Mert ez is egy "paradoxon".

 

 

"Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot." ( Mt 10,34 )

 

Ez is egy "paradoxon"..., a béke prófétája hogy mondhat ilyet?

Mert így van..., olvassák tovább...!

 

"A Mester egy kőre ült. Elébe ültek ők is, átadták magukat a csendnek, a magánynak és a fénynek. Simon és Jochanan maga alá szedte a lábszárát, Jákob kinyújtott lábbal ült. Így hallgatták mozdulatlanul a szél suhogását, lebegő fejkendőjük szárnyainak surrogását, a havas hegyormok hangtalan zizegését, az áradó fény zengését. És amint így ültek s a végtelenség káprázatába merültek, a lelkük eloldódott tőlük. A hegyek lebegtek, a völgyek eltűntek, a sziklák üveg módjára csillogtak, a hó, a jég testetlen szivárvánnyá lett, az égboltozat mozdulatlan kristálygömbbé. Úgy lebegtek az űrben, mint hópelyhek. A Mester mozdulatlanul, mosolyogva ült a sziklán. Lába porfir-kövön nyugodott, lazúroszlopok ragyogtak körülötte, a levegő megtelt finom, hangtalan zizegéssel, mint mikor esik a hó s könnyű pelyhek csókolóznak-ölelkeznek kavargó táncban. A Mester arca lassanként megváltozott. Haja-szakálla fénylett, szürkéskék szeme óriásira nőtt, egész arca sugárzott, mint a Nap. Kék köpönyege fokról fokra elvesztette színét, fehér lett, mint a hó. Egész alakja fehéren sugárzott, eltűntek mögüle a szürke sziklák, az apró kék virágok. Válla mögött vakítón ragyogott a Hermon szakadékos jégmezejének zöldje. Saruszíjai csillogtak, mint az arany, de átlátszók voltak. S a lába is áttetsző volt, a lába, mely annyi poros utat járt be szorgalmasan és buzgón, ahol szenvedés, fájdalom, csalódottság, kétségbeesés, nyomorúság uralkodik. Egész teste légiessé, ködszerűvé vált, de azért mégis ott üt a kövön, szelíden mosolygott, mindkét kezét a térdére nyugtatta, átható szeme mozdulatlanul nézett a távolba." ( Kodolányi János, Én vagyok, I, 403 )

 

Hááát..., valahogy így. Logosszal ítélve a sok vitatott érvet... 

 

 

De a hegy tetejére felérve mindössze egy súlyos, fekete gránittömböt fedeztem fel - az Isten volt." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 201 )

Trombita 4. "Hét pecsét ~ Támad a Sárkány ~ Antikrisztus" / "kulturális káosz"

 Labellum elmélet

rothadékok - trollok - szánalmasok - ivan ivanovicsok - burzsujok - mensevikek

 

 

6. Hét pecsét ( 6,8-9. rész ) 

És felnyílnak pecsétei a Könyvnek. Ítéletek sora a földre zúdul. Háború, ínség, járvány, füst és kénkő - egy égő csillag pusztítva aláhull.

7. Támad a Sárkány ( 12,1-11. )

Támad a Sárkány, amaz ősi Kígyó, vak gyűlölettel, a választott népre. S míg vértanúk helytállnak mindhalálig, tudja: ideje rövidre van mérve.

8. Antikrisztus ( 13,1-15. )

 
Csodákra is képes az Antikrisztus, S mintha minden hatalom övé volna, És elhiteti népeit a Földnek: Reszkessenek, lábához borulva!

 

 

Mi vagyunk a "jellemerő", ...

"Az erkölcsi törvény végcélja ugyanis az abszolút függetlenség és önállóság, nem pusztán akaratunk - ez ugyanis mindig független -, hanem egész létünk tekintetében." ( Johann Gottlieb Fichte: Előadások a tudás emberének rendeltetéséről )

és az "erkölcsi törvény" védelmezői. 

A "nomos" képviselői egy "anómiás" világban...

"A szélső esetben a viselkedés előreláthatósága teljesen megszűnik. Ezt joggal nevezhetjük kulturális káosznak - bekövetkezik az anómia." ( R. K. Merton: Social Structure and Anomie, 682 )

 

Védelmeznünk kell olykor felülről, mint a Hillary Clinton félék nyomásgyakorlása:

 "Tudják, ha erősen általánosítani akarunk, Trump támogatóinak felét a szánalmasok kosarába dobhatjuk." ( Hillary Clinton, 2016. szeptember 9. ) ( Jerome R. Corsi, A deep state legyőzése, 7 )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/trombita-7-feherruhas-sereg-ii.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/a-manipulacios-sor-avagy-az-ertelmiseg.html

S alulról, olykor saját gyermekeink ellen. 

 "A balfasz nemzedék a hazug nevelésre szentimentalizmussal válaszol, és áldozatnak akarja feltüntetni magát, ahelyett, hogy szembenézne a realitásokkal, és felkészülne arra, hogy a világ lehet ellenséges és közömbös. Ellis szerint a balfasz nemzedék nem viseli el a kritikát. Rengeteg internetes fórumon jelenik meg, és ahogy ma divatos, nemegyszer „szar tartalommal és megfogalmazással”. De aki ezt bírálja, könnyen megkapja a gyűlölködő, kötekedő, troll jelzőt."

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/s-tanar-nem-lazad-fel.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/a-megfordult-manipulacios-sor.html

 

S logikusan, ha kontrasztot jelentünk, s minél erősebb kontrasztot, annál hamarabb és gyorsabban. 

Haragudni fognak ránk..., s amit mi csinálunk az kapja a "szar" jelzőt.

 

 

Jézus türelemre int:

„A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem – válaszolta –, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!” ( Mt 13,24-30 )

Aztán mégis olykor ő maga is ostort ragad vagy így szól:

"Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni!" ( Lk 11,52 ) 

 

Mikor kell a konkoly "virágot" kitépni; fiatal korában, amikor még gyenge, vagy megerősödve, aratáskor?

Azt hiszem mindegy..., nekünk nem ennek latolgatása a feladatunk; - aki "fehérvérsejtnek" születik..., a legrövidebb életidejű sejtnek, "saját-idegen" felismerés a dolga. 

Úgy bánjunk-e velük, mint "bárányokkal" ( "Akik nem tudják mit cselekszenek." ) vagy mint "oroszlánokkal" ( "Mondjátok meg annak a rókának..." )?

Vagy mint egy "sárkánnyal"?

Egy biztos, mi jelentjük a rendszer immunitását. Mi jelezzük, mi "idegen", és mi "saját".

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/antiszomatogen-azaz-nem-testi-eredetu.html 

"Korunk egyik tévhite, hogy érthetetlen módon azonosítja az emberi természetet a spontaneitás fogalmával. Legyünk természetesek, mondjuk, és azt tesszük, amihez kedvünk van, ami éppen vonz, amit kellemesnek találunk. Könnyen és gyakran elfelejtjük, hogy az ember lényegi meghatározása az, hogy racionális értelmes lény. Megfontolt, tudatos, megindokolt cselekedetek jellemzik az ember igazi természetét." ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé, Érzelmi érettség, Az érzelem fenomenológiája )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/i-realized-last-night-i-will-be-one-of.html 

Nincs teljesen spontán rendszer, valamiféle "nomos" hatja át..., jó esetben az erkölcsi törvény, s akik benne élnek "jellemerővel" bírnak.

„Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul.” (Mt 12,25)

„Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem állhat tovább fenn. Ha egy család meghasonlik magával, az a család nem maradhat tovább együtt.” (Mk 3,24-25)

Mi tesszük lehetővé, hogy az "ország" fennmaradjon... 

S hogy honnan lehet tudni, hogy nem mi vagyunk a "rothadékok" ( ~ Szolzsenyicin) , hanem ők? 

 

Ehhez ismét Mertonhoz fordulok:

 

Egy deviáns számára "ez az ötödik alternatíva nyilvánvalóan más szinten helyezkedik el, mint a többi négy, Átmeneti reakciót képvisel, amely a társadalom tagjai által elfogadott átalakított kulturális célokra irányuló új eljárásokat akar intézményesíteni. Tehát azt jelenti: meg akarják változtatni a fennálló struktúrát, nem pedig alkalmazkodási akciókat akarnak végrehajtani ezen a struktúrán belül." ( Robert King Merton, Társadalmi struktúra és anómia, 51 )

 

Mi konzervatívok vagyunk védjük a rendet mindenki számára..., ők új rendet akarnak, kivételezett személyek vagy csoportok számára, a többiek rovására, - mint egy rákos sejt vagy daganat.

A megfordult manipulációs sor... ~ "gyűlölöm viszont az összes barbárokat, akik azt képzelik, hogy bölcsek, mert nincs már szívük."

A "tápláló anya"

 "Mennyire gyűlölöm viszont az összes barbárokat, akik azt képzelik, hogy bölcsek, mert nincs már szívük." ( Hölderlin, Hüperion, 103 )

 

"Aki embereket, mint tetszés szerint kezelhető tárgyakat, használ és elhasznál: puszta gépekké teszi őket, eleven masinákká, mint az állatok, akikből még csak a tudat hiányzik, hogy a világ legnyomorultabb lényei legyenek." ( Immanuel Kant: Az örök béke, Mementó ) 

Így szól Kant szabálya..., de mi van azokkal akik ostobaságukban vagy felkészületlenségükben teszik magukat tárgyakká. 

Mert az ember nyilván nem az, sokkal inkább organizmus, része valami élőnek és része valami nagy feladatnak, amiről egészében ha nem is tud, de sejtenie kell.

"Akármerre is fejlődik a világ, egyre nagyobb szükség lesz arra, hogy képesek legyünk szétválasztani az értékest az értéktelentől, a fontosat a lényegtelentől." ( Tari Annamária: Y generáció )

 

Lássuk ezt egy iskola példáján, hogy ment ez egy boldogabb korban..., az "iskolamesterek" idejében.

Egy tradícionális vagy belső irányítású társadalom érdekelt a helyes példák, a jó minták tovább hagyományozásában - így a tekintélyben is. 

A szakember, adott esetben egy tanár, ha problémába ütközött, akkor felvette a kapcsolatot a vezetőjével, az továbbította az esetlegesen más kollégáktól is összegyűjtött problémákat a tanítvány szülei "felé", azok érvényesítették e kéréseket a gyermeke otthoni munkájában, esetlegesen korlátozva annak szórakozását.

"Gyermekemet azonban nem tekintem morálisan kialakult lénynek, csak kialakítandónak; ez a kötelesség, hogy felneveljem, éppen ilyennek láttatja. Gyermekem szabadságát ugyanezért kell korlátoznom, amiért más velem egyenlő emberekét kímélnem kell." ( Fichte )

"A szülők kötelesek korlátozni gyermekeik szabadságát, amennyiben annak felhasználása hátrányosan érintené a nevelés célját; (...) Csak a nevelés célja ellen ható akaratot kell megtörni. Akaratuk azonban kell hogy legyen: szabad lényeket, nem pedig olyan akarat nélküli gépeket nevelünk, akiket az első ember felhasznál, ha hatalmába akarja keríteni őket. Mindebben azonban a szülők önmaguk bírái s saját lelkiismeretük előtt felelősek tetteikért." ( J. G. Fichte: Az erkölcstan rendszere a tudománytan elvei alapján (1798) )

Ugyanezek a szabályok érvényesek mindenkire a láncban. 

Ez a rend megfordult. 

A szórakozáson ( mobil és számítógép-használaton ) keresztül a média manipulálja a gyermeket, az manipulálja a szüleit, a szülő a gyermeke érdekében az iskolát, az iskola pedig a pedagógust.

S a szakember keze meg van kötve.

 

 

Aki szeret, nem fél - mondták a ókeresztények, régen nem is kellett. 

 

 A tanár tanított, ez volt a dolga.

A diák tanult, mert neki ez.

A szülő nevelte a gyereket, ez az ő feladata volt.

Az iskola pedig mint "alma mater" ( "tápláló anya") működött a tanulás egyfajta műhelyeként és otthonaként.

( A szórakozás mindennek a végén és legfeljebb jutalomként jöhetett szóba. )

S mindenki engedelmeskedett egymásnak, mert érezte, szeretetből fakad a - tanítás, vezénylés/összehangolás, nevelés. ( S nem keveredtek a szerepek sem. De legalábbis egyértelműbbek voltak a prioritások. )

Most félelem uralkodik, a tanár fél a főnökétől, "ki ne derüljön", nem jó tanár; a igazgató a szülőktől, nehogy feljelentsék valahol, még szóba se kerüljön - méltatlan a posztjára ( "Meztelen a király!" ), a szülő, hogy rosszul neveli a gyermekét, nem ad meg neki mindent, - megszólhatják; de kockáztatja, hogy gyermeke megzsarolja, nem is szeretsz - nem is szeretlek.

"A gyermekben viszont mégis ki kell alakítani a moralitást: kell tehát maradnia valaminek benne, ami szabadsága eredménye, ez pedig szabad engedelmessége. E szabad engedelmesség abban rejlik, hogy a gyermek kényszerítő eszközök nélkül, s ilyenektől nem félve, önként teszik, amit a szüleik parancsolnak, önként abbahagyják, amit tiltanak, csupán azért, mert parancsolják, illetve megtiltják. (...) Az engedelmesség nem azon alapul, hogy a gyermek belátja, hogy jó az, amit parancsolnak neki, hanem azon, hogy általában hisz a szülők bölcsebb voltában és jóságában." ( J. G. Fichte: Az erkölcstan rendszere a tudománytan elvei alapján (1798) )

Jóság - bölcsesség - hit. ( Jaj, de idegenül hangzanak a pedagógia épp aktuális modern szókincséhez viszonyítva, de a médiából sem ezek a szavak ömlenek ránk. S mindezt a "tolerancia" nevében. )

Még egyszer a szabály: "Engedelmeskedjetek egymásnak szeretetben..." ( v.ö. Ef 5,21 ), de hol van itt már az igaz szeretet, félelem vezeti a kezeket. S a félelem sosem jó tanácsadó.

S ami a legizgalmasabb..., ezt mindenki azért teszi, mert jót akar. De kinek? - tesszük fel a kérdés. Mivel félelem a gyökere, meg mindig az önzés, tehát önszeretet; ezért csak rossz és és egyre rosszabb gyümölcsöket teremhet.

"Ez a fiú rendkívül érzékeny a legkisebb fájdalomra is, (...) Ha a hivatalos orvos nem teljesíti kívánságát (...), addig gyötri anyját, míg az pénzt ad, és privát orvostól kapja meg az „életmentő” szérumot, amire semmi szükség nincs." ( Fekete István: Téli berek )

Ilyen elkényeztetett gyerekeket, akik "addig gyötrik" a környezetüket, míg "meg nem kapják" "amire semmi szükség nincs". Sőt, minden szabadság valójában életveszélyes, különösképp, ha nem tudunk, nem tanultunk meg élni vele.

 

S a teljes szabadság..., szabadságom mindentől, az maga "nihil".

"Hallgatunk, aztán megkérdezem: - A picsába, Rip, mi az, ami neked nincs meg? - Nincs, amit elveszítsek." ( Bret Easton Ellis, Nullánál is kevesebb, 194 )  

Mert nem szeret Ő senkit. Pedig fontos volna..., hisz vele kezdődik a lánc ( a "manipulációs sor" ). Aki nem szeret senkit..., nem tartozik senkihez és semmihez. Érdemes ekkora hatalmat adni szívtelen emberek kezébe?

Nem csak ő nem vigyáz másokra, de őrá sem senki, ebben a rendszereben nem is tudnak.

 

Az Úr parancsa mélyebb értelmű, mint elsőre tűnhet: "Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked." ( Kiv20,12 )

Amit tisztelsz, vigyázni fog rád. S amit tisztelsz..., azt szolgálni fogod. Saját értéked lesz, a munkáddal arányosan.

"Most azonban az igényelt termék már nem valamiféle nyersanyag vagy gép, hanem a személyiség." ( David Riesman: A magányos tömeg, A szülői szerep a kívülről irányított időszakban, 107. o. ) 

Akarunk ilyen személyiségeket?