"Az igazlelkűség jelei a szerzetben:" II.
"Az Isten emberevő."- mondták ki a gnosztikusok... ; megriadunk a szótól, de ez az Igazság.
Kezdjük onnan, hogy mitől rémülünk meg, - attól, hogy felfal minket, megszűnünk "önmagunk lenni". De hát nem épp attól leszünk valakik, mert Benne vagyunk? S ahogy Keresztes Szent János leírta, a tizedik fok a vágyva vágyott szint minden misztikus számára ..., ami már maga a "halál"?
Az "Unio Mystica"-ról nagy hangon szoktak handabandázni az interneten, de akik előadásokat tartanak róla nem épp ezzel árulják el, milyen keveset is tudnak róla?
"Ha nem szóltál volna bölcs maradtál volna", - idézhetnénk erre a magyar szólást.
A Clausuráról is mindig kívülről készülnek fotók..., vagy ha mégis belülről..., akkor is egy kívülről érkező szemével..., valaki érkezik a Κένωμα-ból..., s a Πλήρωμα-t a Kenóma logikája szerint próbálja feltérképezni.
Képtelenség.
Azok a rácsok és szilárd kapuk nem a Pokol kapui, sokkal inkább a Mennyországé.
Azok a rácsok és vasajtók a szerzeteseket és szerzetesnőket tőlünk védik..., mi élünk a démonok között, nem ők.
Mi azért küzdünk nehogy felfaljon minket Isten, Ők azért, hogy Igazsággal telve és megtisztulva méltóak lehessenek rá hogy Isten magához vegye őket.
Emlékezzünk vissza C. S. Lewis történetére a fehér lóra..., ott is halállal kezdődik minden.
Halálról beszélünk..., s élet sarjad belőle ( ~ Bee Gees ), ám akik szépségről és szerelemről ( ~ G. B. Shaw ) csacsognak folyton-folyvás ..., minden elhervad, elpusztul a kezükben.
Nekik nem kell ez a világ..., mégis Ők öröklik. Mi meg ragaszkodunk hozzá, s mégis minden kicsúszik a kezünk közül.
Ahogy tömören Ellis fogalmaz egyik könyvében: "A szelídek öröklik a földet. De szelídeknek nem kell."
Kolbe jól fogalmaz - ezek csak "jelek"..., a dolgok azok maradjanak amik ( a klauzura klauzura, a társalgó pedig társalgó ), hogy csend legyen amikor csendnek kell lennie, s hogy tisztaságnak, ahol annak, ez nem nagy szám..., ez ebből a lelkületből szervesen fejlődik, nem szabály, csak jel.
Ám egy démonnak ez lehetetlen követelmény..., s mivel nem tudja - ez jele, hogy ő az ami.
Nem lehet egy démontól elvárni, ne ordítson vagy beszéljen amikor hallgatni, s hallgasson, amikor épp beszélnie kellene. Nem parancsolható meg, takarítson maga körül mert ez veszélyes magára, de másokra is, s ne járjon bánatos képpel sőt haraggal a szívében - hisz ilyen a természete. Ő egy a "szétdobálók" közül.
De nem érdekesek, hisz csak halált örökölnek, a "Bölcs Tűz" úgyis végez velük.
( ἀντιστήσεται αὐτοῖς πνεῦμα δυνάμεως καὶ ὡς λαῖλαψ ἐκλικμήσει αὐτούς· ( Bölcs 5,23 ))
A Clausura "foglyai" érdekesebbek számunkra.
"Ha embernek születsz, emberi lény lesz aki szeretni fog téged. Ha szellemmé válsz, a szellem lesz az, aki csatlakozik hozzád. Ha gondolattá válsz, akkor a gondolat lesz az, ami elvegyül veled. Ha fénnyé válsz, a fény lesz az, ami osztozik veled. Ha olyanná válsz, mint egyvalaki a felsőbbek közül, akkor egyike a felsőkhöz tartozóknak lesz az, aki megpihen rajtad. Ha lóvá válsz, vagy szamárrá, vagy bikává, vagy kutyává, vagy birkává, vagy másfajta állattá, melyek kívül, vagy alant vannak, akkor sem emberi lény, sem szellem, sem gondolat, sem fény nem lesz képes szeretni téged. Sem azok, akik felsőbbekhez tartoznak, sem azok, akik a belsőkhöz, lesz képes megpihenni rajtad és semmi részed sem bennük." ( Fülöp evangéliuma, 170 )
"7. Jézus mondta: Boldog az oroszlán melyet megeszik az ember, és az oroszlán ember lesz. Utálatos az ember, akit az oroszlán felfal és az ember oroszlán lesz." ( Tamás evangéliuma, Apokrifek, 298 )
Ha érvényes a gnosztikusok logikája, Istennek nem lehet érdeke "megenni" bennünket, hisz nem nyer vele semmit.
Az ő gondjuk ott "rácsokon túl" épp az, hogy hogyan válhatnának méltóvá e "kegyre".
"Az Isten emberevő."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése