Készen arra, hogy szenvedjen érte.
"Tégy engem, mint pecsétet szívedre, mint pecsétet karodra!"
https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/negyedik-fok-minden-nagy-nehez-es.html
"4.A szeretet lépcsőjének negyedik foka a lélekben, kedvesére való tekintetből, állandó szenvedést tart ébren, anélkül, hogy ebbe belefáradna.
Mert, amint Szent Ágoston mondja, a Szeretet az összes nagy, súlyos és terhes dolgokat olyanokká teszi, mintha semmik és nagyon könnyűek volnának.
Ezen a fokon volt az Ara akkor, amidőn már az utolsón kívánt volna lenni s így szólt Jegyeséhez: «Pone me ut signaculum super cor tuum, ut signaculum super brachium tuum, quia fortis est, ut mors dilectio, dura, sicut infernus, aemulatio». Tégy engem, mint pecsétet szívedre, mint pecsétet karodra, mert erős mint a halál a szeretet, kemény, mint pokol a buzgó Szerelem». (Én. én. 8, 6.)
A szellemnek itt akkora az ereje: annyira uralkodik a test fölött és oly kevésbe veszi azt, mint amilyen kevésbe veszi valamely fa egyik levelét. A léleknek esze ágában sincs itt, hogy bármi vigasztalást, vagy örömöt keressen, akár Istenben, akár más valamiben s ilyen okból - tudniillik vigasztalás céljából vagy önérdekből nem is kér kegyelmeket Istentől, mert belátja, hogy máris nagyon sokat kapott tőle.
Most már ugyanis arra irányul minden gondja, hogy miképpen tudna némi örömet szerezni Istennek, ha ez még annyiba is kerülne neki s némileg szolgálni neki úgy, amint azt Ő megérdemli s amint megilleti annak fejében, amit tőle kapott.
Azt mondja ugyanis szívében és lelkében: Ó én istenem, ó én Uram! Hányan vannak, akik örömüket és vigasztalásukat keresik tebenned s akiknek kegyelmeket és ajándékokat osztogatsz ellenben nagyon csekély azok száma, akik Neked akarnak örömet szerezni s mellőzve a maguk érdekét, olyasmivel akarnak Neked kedveskedni, ami áldozatukba kerül. Mert hiszen, én Istenem, Tebenned ugyan nem hiányzik a jóakarat, hogy nekünk kegyelmeket adj: hanem csakis mi követünk el mulasztást azzal, hogy a kapott kegyelmeket nem használjuk föl a te szolgálatodban s ilymódon nem kényszerítünk téged arra, hogy folyton újabbakat adj.
A szeretetnek ez a foka már nagyon magas. Mivel ugyanis a lelek itt olyan igazi szeretettel jár nyomában Istennek, készen arra, hogy szenvedjen érte.
Ő Szent Felsége gyakran, sőt rendesen megörvendezteti azzal, hogy meglátogatja és szellemi gyönyörűségeivel és örömeivel árasztja el; a megtestesült Igének végtelen szeretete ugyanis nem tudja elnézni kedvesének szenvedéseit anélkül, hogy hozzá ne sietne.
Ezt jelentette ki Ő maga Jeremiásnak e szavaival: «Recorda tus sum tui, miserans adolescen tiam tuam... quando secuta es me in deserto». «Megemlékeztem rólad, szánakodván ifjúságodon, ... mikor engem követtél a pusztában«. (Jer. 2, 2.)
Ez pedig szellemi értelemben jelenti a léleknek belső elszakadását minden teremtménytől, amennyiben nem áll meg semminél és nem nyugszik meg semmiben.
Ez a negyedik fok annyira felgyullasztja a lelket ős akkora vágyat kelt benne Isten után, hogy fölemelkedik az ötödik fokra. Ez a következő." ( Keresztes Szent János, A lélek sötét éjszakája, A szellemi rész sötét éjszakája, XIX, 4, 136-137 )
A
szeretetnek ez a foka már nagyon magas. Mivel ugyanis a lelek itt olyan
igazi szeretettel jár nyomában Istennek, készen arra, hogy szenvedjen
érte. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése