"A sok jóságtól egyáltalán nem látta meg a gonoszságot."
ὁ γὰρ καρπὸς τοῦ φωτὸς ἐν πάσῃ ἀγαθωσύνῃ καὶ δικαιοσύνῃ καὶ ἀληθείᾳ,
"Egyszer Ammónasz abba elment meglátogatni Antal abbát, de eltévedt az úton. Leült, s egy kicsit szunyókált majd felébredt álmából, és így imádkozott az Istenhez: „Kérlek, Uram Istenem, ne hagyd elveszni alkotásodat!" Erre egy emberi kézhez hasonló dolgot látott az égből aláereszkedni, amely mutatta neki az utat, mígnem Antal abba barlangjával szemben találta magát.
Ennek az Ammónasz abbának jövendölte meg Antal abba: „Előre fogsz haladni az Isten félelmében."
Kivezette őt kunyhójából, mutatott neki egy követ, és azt mondta: „Szidd és üsd ezt a követ!" Ammónasz abba meg is tette. Erre azt kérdezte Antal abba: „Nem szólalt meg a kő?" Ő azt mondta: "Nem." Antal abba azt mondta neki: „Így te is el fogod érni ezt a mértéket."
Így is lett. Olyannyira előrehaladt Ammónasz abba, hogy a sok jóságtól egyáltalán nem látta meg a gonoszságot.
Amikor püspök lett, egy teherbe esett leányt hoztak elé és azt mondták: „Ez meg ez a férfi tette ezt, szabjál ki penitenciát!" Ammónasz keresztet vetett a leány hasára, majd megparancsolta, hogy adjanak neki hat pár vászonlepedőt, ezekkel a szavakkal: Nehogy, amikor szülni megy, meghaljon vagy ő, vagy a csecsemő, s nehogy temetés legyen a vége!" Erre a leány vádlói azt mondták neki: „Miért tetted ezt? Szabjál ki nekik penitenciát!" Így szólt hozzájuk: „Nem látjátok, testvéreim, hogy közel van a halálhoz? Hát mit tehetek én?" Ezzel elbocsátotta a lányt. És az öreg nem mert elítélni senkit." ( A szent öregek könyve, 119, 120, 66 )
 |
| „Kérlek, Uram Istenem, ne hagyd elveszni alkotásodat!" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése