"Logos megvalósulása a szűz lélekben." XII. ( κένωσις και συνεργεια ) / 10. fok ~ "...és az is lesz."

 "...és az is lesz."

 https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/tizedik-fok-mert-meglatjak-az-istent.html

 

 

 A tökéletes "κένωσις"-ban "megszűnünk" önmagunk lenni és a "συνεργεια"-ban megtanulunk Isten lenni..., életünk során, de a csúcsra csak akkor érünk fel - majd ha meghalunk.

 

"5. Ennek a lépcsőnek tizedik és utolsó fokán a lélek ( πνεύμα ) teljesen Istenhez hasonul, még pedig Istennek világos látása következtében, amelyben a lélek a halál után azonnal részesül, ha ebben az életében elérte a kilencedik fokot s így hagyja el a testet ( σωμα ). 

Az ilyen lelkek ugyanis (akik kevesen vannak), mivelhogy megtisztultak a szeretet által nem kerülnek a tisztítóhelyre. 

Ezért mondja Szent Máté: «Beati mundo corde, quoniam ipsi Deum videbunt», «Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent». (5, 8.) 

 ( μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν θεὸν ὄψονται.)

S mint mondottuk, ezen a látáson alapszik a léleknek Istenhez való tökéletes hasonlósága, amelyről Szent János ezeket mondja: «Scimus quoniam quum apparuerit, similes ei erimus, quoniam quum apparuerit, similes ei erimus, quoniam videbimus eum sicuti est». «Tudjuk azonban, hogy mikor ő meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzája, mert látni fogjuk őt, amint vagyon». (1. Ján. 3,2.) 

( ἀγαπητοί, νῦν τέκνα θεοῦ ἐσμεν, καὶ οὔπω ἐφανερώθη τί ἐσόμεθα. οἴδαμεν ὅτι ἐὰν φανερωθῇ ὅμοιοι αὐτῷ ἐσόμεθα, ὅτι ὀψόμεθα αὐτὸν καθώς ἐστιν.  )

Nem mintha a lélek olyan naggyá lenne, mint Isten, mert ez lehetetlenség, hanem azért, mert mindaz, ami a lélekben van, hasonlóvá lesz Istenhez, úgyhogy részesedés alapkán Istennek fog neveztetni és az is lesz."( Keresztes Szent János, A lélek sötét éjszakája, A szellemi rész sötét éjszakája, XX, 5, 140-141 )

6. Ez az a titkos lépcső, amelyről a lélek itt beszél, habár az ő számára a felső fokokon nem olyan mélységesen titkos többé, mert a szeretet már nagyon is kinyilatkoztatja magát előtte azon nagy hatások révén, amelyeket benne létrehoz. Ellenben ezen az utolsó fokon, a tiszta látás állapotában vagyis a lépcső végén, ahol az Úristen reá támaszkodik, mint mondottuk, nincs többé rejtett dolog a lélekre nézve a tökéletes hozzáhasonulás következtében. Ezért mondja az Üdvözítő: «Et in illo die non me rogabitis quidquam». «És aznapon semmit sem kérdeztek éntőlem». (Ján. 16, 23.)

( Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. )

 ( καὶ ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ἐμὲ οὐκ ἐρωτήσετε οὐδέν · ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἄν τι ⸃ αἰτήσητε τὸν πατέρα δώσει ὑμῖν ἐν τῷ ὀνόματί μου.)

Egészen addig a napig azonban, ha még oly magasra emelkednék is a lélek, mindig marad számára valami elrejtve, meg pedig épen annyi, amennyi még hiányzik benne az isteni lényeghez való teljes hozzáhasonulásból. 

Ily módon, e misztikus teológia és titokzatos szeretet révén hagyja el a lélek az összes dolgokat és önmagát s fölmegy Istenhez. 

Mert a szeretet hasonló a tűzhöz, amely mindig fölfelé lobog s arra törekszik, hogy belemerülhessen az ő szférájának közepébe." ( Keresztes Szent János, A lélek sötét éjszakája, A szellemi rész sötét éjszakája, XX, 6, 141 )

 

"Mert a szeretet hasonló a tűzhöz, amely mindig fölfelé lobog s arra törekszik, hogy belemerülhessen az ő szférájának közepébe."