"Logos megvalósulása a szűz lélekben." IX. ( κένωσις και συνεργεια ) / 7. fok ~ Aut dimitte eis hanc noxam, aut dele me de libro tuo, quem scripsisti

«Delectare in Domino, et dabit tibi petitionem codis tui»

https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/hetedik-fok-csak-egytol-felek-mint.html

 

  "2. Ennek a lépcsőnek hetedik foka heves vakmerőséget önt a lélekbe s ez oly Szeretetteljes erővel ragadja magával, hogy nem hallgat az eszére, amely türelemre inti; nem fogadja el azt a tanácsot, hogy vonuljon vissza; s a szemérmetesség sem képes őt féken tartani. Itt ugyanis Isten megadja neki azt a kegyelmet, hogy heves vakmerőséggel törjön előre. 

Ebből következik azután az, amit az apostol mond, hogy tudniillik a szeretet mindent elhisz mindent remél és mindenre képes. «Omnia credit, omnia sperat, omnia sustinet». (1. Kor. 13, 17.) Ezen a fokon állva fordult Mózes oly bátran Istenhez azon kéréssel, hogy bocsásson meg a népnek, ha pedig nem, akkor törülje ki őt az élet könyvéből, amelybe beleírta. «Aut dimitte eis hanc noxam, aut dele me de libro tuo, quem scripsisti». (2. Móz. 32, 31.) Az ilyenek el is nyerik Istentől azt, amit örömmel kérnek tőle. 

Ezért mondja Dávid: «Delectare in Domino, et dabit tibi petitionem codis tui». Gyönyörködjél az Úrban és megadja neked szíved kívánságait». (Zsolt. 36, 4.) 

Ezen a fokon volt az Ara elég vakmerő arra, hogy így beszéljen: «Osculetur me osculo oris sui», «Csókoljon meg engem az ő szája csókjával». (Én. én. 1, 1.) 

 

Azonban itt nagyon jól meg kell jegyezni, hogy az ilyen vakmerőség csak abban az esetben van a léleknek megengedve, ha belsejében érzi, hogy királya kegyelemmel hajtotta feléje kormánypálcáját (Eszt. 8, 4.), mert különben leesik még az előbbi fokokról is, amelyeken eddig sikerült följutnia; ugyanis mindezekben legelső kötelessége megőrizni az alázatosságot. 

Ebből a vakmerőségből és szabadságból, amelyet Isten ad ezen a hetedik fokon a léleknek, hogy vele szemben heves szeretettel viselkedhessék, következik a nyolcadik, amelyben végre kedvesének karjai közé jut és egyesül vele." ( Keresztes Szent János, A lélek sötét éjszakája, A szellemi rész sötét éjszakája, XX, 2, 138-139 )

 

«Aut dimitte eis hanc noxam, aut dele me de libro tuo, quem scripsisti».