,_RP-P-OB-67.152.jpg)
"Ocsmány pofák!"
"Némelyek elkárhoznak."I.
"Némelyek elkárhoznak, mert nem akarják felismerni súlyos vétküket, de bűnben élni - annál inkább." ( Maximilian Kolbe, 1912---1918, Lelkigyakorlatos feljegyzések, Első nap, I, 99 )
Ennek a résznek ezt a fejlécet kellett volna adni:
Mérgező személyiségek ( ὑλικόι III. ) / P-dimenzió / "torzszülöttek" ~ "az ember maga felelős saját erkölcsi fejlettségéért"
A "testiekről" szól ugyanis..., ők nem testvéreink, ők foglalják el a másik pólust a manicheusok világában.
Róluk mondja a Fülöp evangélium, csak halált örökölnek.
"A rabszolga csak a szabadságát keresi, és nem reméli, hogy mesterétől vagyont szerezhet. A fiú azonban nemcsak egyszerűen fiú, egyben igényt tart az atyai örökségre is. Azok, akik a halál örökösei, maguk is halottak, és halált örökölnek. Azok, akik az élet örökösei, maguk is élnek, és egyaránt örökölnek életet és halált." ( Fülöp evangéliuma, A teljes Nag Hammadi gnosztikus könyvtár, 157 )
Hogy ez mennyire nem csak üres szó..., olvassunk Szolzsenyicintől:
"Nagyszerű jelszavuk: Dögölj meg ma te, én ráérek holnap!" ( Szolzsenyicin, II. Az osztályrokonok, 454 )
Velük hitben sem vagyunk egyek..., nem csak tapasztalásban. Számunkra rémisztő világ az övék.
"Az alvilág lelki beállítottsága pedig nagyon egyszerű, nagyon könnyen elsajátítható:
1. Élni akarok, és élvezni akarom az életet, a többiek pedig le vannak...!
2. Annak van igaza, aki erősebb.
3. Most nem téged ütnek, ne hadonássz! ( Vagyis amíg téged nem ütnek, ne avatkozz be azok védelmében, akiket ütnek. Várj a sorodra.)
Egyenként
verni el az alázatos ellenséget! - valahogy nagyon ismerős ez a
törvény. Így csinálta ezt Sztálin. Így csinálta Hitler.
Miket össze
nem duruzsolt a fülünkbe Sejnyin a bűnözők sajátos törvényeiről", a
becsületszavukról! Ha az ember olvassa, csupa Don Quijote, csupa hazafi!
Bezzeg ha a zárkában vagy a rabomobilban találkozik egy ilyen ocsmány pofával..." ( Szolzsenyicin, Gulág szigetcsoport, II, Az osztályrokonok, 454 )
Régen sem voltak másmilyenek, a manicheusoknak ebben igazuk lehet.., ez a "fajta" mindig újratermelődik, ahogy az ellenpólus is.
S kölcsönös idegenkedés ( "dislike" ) feszül köztük.
Milyennek írja le őket a Bölcsesség könyve?
Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: „Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból ( Κένωμα ).
Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor.
Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő.
Idő múltán még a nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhőnek nyoma vész, eloszlik, mint a köd, amit elűznek, és a melegükkel a földre nyomnak a nap sugarai.
Életünk csak egy árnyék tovasuhanása, és halálunk nem ismétlődik meg, mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki.
Rajta hát! Élvezzük a jelenvaló jókat! Használjuk ki buzgón a világot, mint ifjúkorunkban!
Töltekezzünk pompás borral, mirhával, s ne nélkülözzük a tavasznak egyetlen virágát se!
Koszorúzzuk magunkat feslő rózsákkal, még mielőtt elhervadnának!
Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk!
Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet, és a koros aggastyán ősz hajától ne riadjunk vissza!
Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit.
Leskelődjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel: bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen.
Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát.
Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó.
Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai.
Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent.
Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut!
Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből.
Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét!
Ítéljük gyalázatos halálra, mert – saját szava szerint – Isten oltalmában részesül!”
Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.
Nem ismerik Isten titkos szándékait. Ezért sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni.
Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette.
A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják." ( Bölcs 2 )
Tökéletes leírás ellenfeleinkről..., pár kisebb eltéréssel, - például a mostaniak már a lélekben sem hisznek.
Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő." ( Bölcs 2,3 ) Az ő testük pusztán hamuvá lesz..., mindenkinek a hite szerint adatik.
( εἶπον γὰρ ἐν ἑαυτοῖς λογισάμενοι οὐκ ὀρθῶς ᾿Ολίγος ἐστὶν καὶ λυπηρὸς ὁ βίος ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τελευτῇ ἀνθρώπου, καὶ οὐκ ἐγνώσθη ὁ ἀναλύσας ἐξ ᾅδου.
ὅτι αὐτοσχεδίως ἐγενήθημεν καὶ μετὰ τοῦτο ἐσόμεθα ὡς οὐχ ὑπάρξαντες· ὅτι καπνὸς ἡ πνοὴ ἐν ῥισὶν ἡμῶν, καὶ ὁ λόγος σπινθὴρ ἐν κινήσει καρδίας ἡμῶν,
οὗ σβεσθέντος τέφρα ἀποβήσεται τὸ σῶμα καὶ τὸ πνεῦμα διαχυθήσεται ὡς χαῦνος ἀήρ.
καὶ τὸ ὄνομα ἡμῶν ἐπιλησθήσεται ἐν χρόνῳ, καὶ οὐθεὶς μνημονεύσει τῶν ἔργων ἡμῶν· καὶ παρελεύσεται ὁ βίος ἡμῶν ὡς ἴχνη νεφέλης καὶ ὡς ὁμίχλη διασκεδασθήσεται διωχθεῖσα ὑπὸ ἀκτίνων ἡλίου καὶ ὑπὸ θερμότητος αὐτοῦ βαρυνθεῖσα.
σκιᾶς γὰρ πάροδος ὁ καιρὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀναποδισμὸς τῆς τελευτῆς ἡμῶν, ὅτι κατεσφραγίσθη καὶ οὐδεὶς ἀναστρέφει.
δεῦτε οὖν καὶ ἀπολαύσωμεν τῶν ὄντων ἀγαθῶν καὶ χρησώμεθα τῇ κτίσει ὡς ἐν νεότητι σπουδαίως·
οἴνου πολυτελοῦς καὶ μύρων πλησθῶμεν, καὶ μὴ παροδευσάτω ἡμᾶς ἄνθος ἔαρος·
στεψώμεθα ῥόδων κάλυξιν πρὶν ἢ μαρανθῆναι·
μηδεὶς ἡμῶν ἄμοιρος ἔστω τῆς ἡμετέρας ἀγερωχίας, πανταχῇ καταλίπωμεν σύμβολα τῆς εὐφροσύνης, ὅτι αὕτη ἡ μερὶς ἡμῶν καὶ ὁ κλῆρος οὗτος.
καταδυναστεύσωμεν πένητα δίκαιον, μὴ φεισώμεθα χήρας μηδὲ πρεσβύτου ἐντραπῶμεν πολιὰς πολυχρονίους·
ἔστω δὲ ἡμῶν ἡ ἰσχὺς νόμος τῆς δικαιοσύνης, τὸ γὰρ ἀσθενὲς ἄχρηστον ἐλέγχεται.
ἐνεδρεύσωμεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν καὶ ἐναντιοῦται τοῖς ἔργοις ἡμῶν καὶ ὀνειδίζει ἡμῖν ἁμαρτήματα νόμου καὶ ἐπιφημίζει ἡμῖν ἁμαρτήματα παιδείας ἡμῶν·
ἐπαγγέλλεται γνῶσιν ἔχειν θεοῦ καὶ παῖδα κυρίου ἑαυτὸν ὀνομάζει·
ἐγένετο ἡμῖν εἰς ἔλεγχον ἐννοιῶν ἡμῶν, βαρύς ἐστιν ἡμῖν καὶ βλεπόμενος,
ὅτι ἀνόμοιος τοῖς ἄλλοις ὁ βίος αὐτοῦ, καὶ ἐξηλλαγμέναι αἱ τρίβοι αὐτοῦ·
εἰς κίβδηλον ἐλογίσθημεν αὐτῷ, καὶ ἀπέχεται τῶν ὁδῶν ἡμῶν ὡς ἀπὸ ἀκαθαρσιῶν· μακαρίζει ἔσχατα δικαίων καὶ ἀλαζονεύεται πατέρα θεόν.
ἴδωμεν εἰ οἱ λόγοι αὐτοῦ ἀληθεῖς, καὶ πειράσωμεν τὰ ἐν ἐκβάσει αὐτοῦ·
εἰ γάρ ἐστιν ὁ δίκαιος υἱὸς θεοῦ, ἀντιλήμψεται αὐτοῦ καὶ ῥύσεται αὐτὸν ἐκ χειρὸς ἀνθεστηκότων.
ὕβρει καὶ βασάνῳ ἐτάσωμεν αὐτόν, ἵνα γνῶμεν τὴν ἐπιείκειαν αὐτοῦ καὶ δοκιμάσωμεν τὴν ἀνεξικακίαν αὐτοῦ·
θανάτῳ ἀσχήμονι καταδικάσωμεν αὐτόν, ἔσται γὰρ αὐτοῦ ἐπισκοπὴ ἐκ λόγων αὐτοῦ.
Ταῦτα ἐλογίσαντο, καὶ ἐπλανήθησαν· ἀπετύφλωσεν γὰρ αὐτοὺς ἡ κακία αὐτῶν,
καὶ οὐκ ἔγνωσαν μυστήρια θεοῦ οὐδὲ μισθὸν ἤλπισαν ὁσιότητος οὐδὲ ἔκριναν γέρας ψυχῶν ἀμώμων.
ὅτι ὁ θεὸς ἔκτισεν τὸν ἄνθρωπον ἐπ᾽ ἀφθαρσίᾳ καὶ εἰκόνα τῆς ἰδίας ἀϊδιότητος ἐποίησεν αὐτόν·
φθόνῳ δὲ διαβόλου θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον, πειράζουσιν δὲ αὐτὸν οἱ τῆς ἐκείνου μερίδος ὄντες. )
 |
| οὗ σβεσθέντος τέφρα ἀποβήσεται τὸ σῶμα - ahol testet hideg hamuba fektetik |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése