A munka nyomai.
"A buszban láttam.
Ott pihent az ülés támlájába fogódzva, időnként meg-megmoccant, nyújtózott, billegett, s újra lefeküdt társai, a többi ujj mellé.
Fáradt asszonyi ujj volt, a körömház alatt tele gyűrődésekkel, apró ráncokkal, olyanokkal, amilyeneket öreg emberek szeme körül láthatni, ha mosolyognak vagy hunyorítanak. A fénytelen köröm cserepes, repedezett szélű volt, horpadt, csorba bádog, amelyet már nem lehet simává egyengetni. Melléről, a bögyről már lekopott a vonalkák finom labirintusa, helyette, mint egy nagy, üres pályaudvaron a sínek, mély, egyenes vágások sorakoztak, párhuzamosan, szinte mértani pontossággal, s csak itt-ott szelte át ezeket egy-egy más irányba futó vonal.
A kés, a munka nyomai ezek — bűnösök ujjlenyomatain hiába keresnéd." ( Ratkó József, Az ujj ( versvázlat ))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése