ΔΑΙΜΟΝ ~ "akárcsak a többi bolond messiások."

"A sors nem alszik, lesked, útonáll..." I.

 

"Mindegy akármikor, akárhogy, akármért,
zeneszós örömért, zártajkú halálért,
de kiélem énem, magamat, merésem.
Hiszem: magam vagyok, magamnak, miattam,
s magamért-értetek enyém, amit kaptam,
mikor az Istencsók ledobott közétek.
Vagyok, leszek: hit, harc, nagy erény, vad vétek,
isteni jelentés, emberi botlások,
akárcsak a többi bolond messiások.

Konokul kerestem a magam igáját.
Az aprópénz-élet kizsarolt, kifosztott.
Rámtapostak: tűrtem; rámköptek: törűltem;
de a vágy: tagadni, hittel, híve-hívőn
minden gyarlóságunk - igaz volt, igaz volt.
Nem így lesz már! Durcás dac lett a verések
kenyérért-tűrt piszka: elég volt! Kiválok!
Megtagadom! Vége. Gyűlölni tanulok.
És nem tűrni semmit, semmit el nem tűrni.

Ős jogom: dalolva poharakat törni,
almaszín-hajnalon férfikönnyet sírni
és kibontott kedvvel menni a halálnak. 

Sokan megjárták már előttem. Dicséret
halottnak, bukónak. Az élőnek élet !
A tikkasztó pusztán nem jár ki a jóság
s szomjoltó csepp néki.

Százados adósság
fizetődik bennem, Elvállalom. Állom.
Hajdú-harcosénál gyöngébb már a vállam.
Birtokot-úsztató ükömnél megvertebb
a sorsom; részeg nagyapámnál, hiába,
jó fejem! szomorúbb a borod, a kedved...

De az indult ős-nedv bennem ért virágba!" ( Győry Dezső, Százados adósság, Praedestinatio, 1923 )

"Hiszem: magam vagyok, magamnak, miattam,
s magamért-értetek enyém, amit kaptam,
mikor az Istencsók ledobott közétek."