Δαίμον III. / Πλήρωμα ~ Ratkó József 6. ~ prehistória / ebből a játszmából már kimaradt a majom,

 prehistória

 "Ebből a játszmából már kimaradt a majom..."

 

 

"vajon fényre segítjük
magunkat, vagy hát mi után
kaparunk, kaparunk,
kaparunk mi ebben a gödörben?

itt egy kéz, ott egy csigolya,
néha egy szilánkja
saját sajátkezűleg széthasított
ősrégi koponyánknak.

kaparunk kitartóan
az ok lényege után:
külváros mindenevő fogsorai,
múmiák, tömegsírok.

a mai ökölcsapások: ez igen!
ebből a játszmából már kimaradt a majom,
ebben csak az ember vett részt
a világcsoda, a kövület.

üveg alatt a haza múzeumában,
piros betűs címiratokkal,
hogy minden gyerek megtudja,
kik vagyunk.

ismereteink így gyarapodnak
egyik jégkorszaktól a másikig.
földrétegek, öntudatrétegek:
 mindegyik saját missing link-je.

biztosak vagyunk-e itt?
rájövünk-e az okra,
az okban és a földben
megtaláljuk-e halálunkat?

vagy még mélyebbre csúszunk?
egy bunker sem eléggé sötét,
mindig beletaszíttatunk
a hozzánk hasonlókba.

kikaparjuk-e magunkat?
széthasítjuk-e magunkat?
eltemetjük-e magunk alá
az élőket, a halottakat?" ( Hans Magnus Enzensberger, Ratkó József fordítása, 523 )


(Mosdass meg...)

"Mosdass meg, mint egy halottat.
Fektess le, mint egy halottat.
Csókolj meg, mint egy halottat.
Sirass el, mint egy halottat." ( Ratkó József, 520 )