prehistória
"Ebből a játszmából már kimaradt a majom..."
"vajon fényre segítjük
magunkat, vagy hát mi után
kaparunk, kaparunk,
kaparunk mi ebben a gödörben?
itt egy kéz, ott egy csigolya,
néha egy szilánkja
saját sajátkezűleg széthasított
ősrégi koponyánknak.
kaparunk kitartóan
az ok lényege után:
külváros mindenevő fogsorai,
múmiák, tömegsírok.
a mai ökölcsapások: ez igen!
ebből a játszmából már kimaradt a majom,
ebben csak az ember vett részt
a világcsoda, a kövület.
üveg alatt a haza múzeumában,
piros betűs címiratokkal,
hogy minden gyerek megtudja,
kik vagyunk.
ismereteink így gyarapodnak
egyik jégkorszaktól a másikig.
földrétegek, öntudatrétegek:
mindegyik saját missing link-je.
biztosak vagyunk-e itt?
rájövünk-e az okra,
az okban és a földben
megtaláljuk-e halálunkat?
vagy még mélyebbre csúszunk?
egy bunker sem eléggé sötét,
mindig beletaszíttatunk
a hozzánk hasonlókba.
kikaparjuk-e magunkat?
széthasítjuk-e magunkat?
eltemetjük-e magunk alá
az élőket, a halottakat?" ( Hans Magnus Enzensberger, Ratkó József fordítása, 523 )
(Mosdass meg...)
"Mosdass meg, mint egy halottat.
Fektess le, mint egy halottat.
Csókolj meg, mint egy halottat.
Sirass el, mint egy halottat." ( Ratkó József, 520 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése