Δαίμον III. / Πλήρωμα ~ Ratkó József 3. ~ "társteremtői szerep"

 Csöndesen élek...

 

"Csöndesen élek, mint az Isten;
szelíden, vallástalanul,
s mégis valami furcsa hitben,
hogy minden jóvá alakul.

Bűneim fénylenek az égen
— szűz földek, meddő, lusta bolygók.
Nem ezt, nem így gondoltam én el,
de valami jobban hasonlót

hozzám és hozzád, a világhoz,
jobban hasonlót a kenyérhez,
kőhöz, az eleven virághoz,
hasonlót a menekvő fényhez;

közelebbre a csillagot,
hogy még a gyermek is elérje!
Jó esőt, melegebb napot
akartam a szikkadt vetésre.

Akartam állatok, füvek,
emberek józan, tiszta rendjét —
De csak bűnt szült a lendület,
a munka. S nincsen erre mentség!

Mert bűn, ha félig sikerül
csupán a tett. A fénylő szándék
akárhogy világol, kihűl,
hiába fújnád, gyújtanád még,

hiába! Végérvényesen
s örökre csak a rossz eredmény:
a bűn marad meg. Bűnösen
élek, mint az Isten; szeretném

megváltani már legalább
magam, azzal, hogy dolgozom,
hogy e halálra szánt világ
buta bűneit vállalom." ( Ratkó József, Csöndesen élek )