Ha boldogok vagyunk, nagyon sok a tennivalónk, mert vigasztalni kell másokat.

 Boldogság és vigasztalás ( III. )

( lemondás )

 

 

Ismerd fel az érzést..., irigy  vagy a boldog emberekre s mint mindentől, ami idegen, félsz.

Van is valami félelmetes a boldog emberben, ahogy a Bernanos regényben a plébános mondja: "Felfogja lényegét: hivatás, szózat." 

Vagy Montesquieu írja egy helyütt: "általános beállítódottság". 

Ez belátom, nyomasztó lehet..., hisz irracionális kisugárzással látja el az élvezőjét, amit s ez a legbosszantóbb, maga sem tud megmagyarázni..., így nem tanulható el a "recept".

S van még egy még ennél is idegesítőbb rész, ha mégis mesélni kezd, gyengeségeiről, szenvedéseiről, bukásairól kezd mesélni..., végképp érthetetlenné téve az egészet.

Újra Bernanost idézném: 

"Azoknak adom át, akik várják, a lelkeknek, amelyeknek majd zsákmánya lesz... Az Úr áldja meg fiacskám." 

Vagy a Kotzebue idézet végén: 

"Öröm és fájdalom mindig együtt jár mindkettőnél... mosoly van mindkettőjük arcán - vagy könnyek mindkettő szemében." 

Vagy Dosztojevszkij: "a vértanúk mind boldogok".

 

Konstantin Korobov, Agnus

 

"Az emberek boldogságra vannak teremtve. Aki tökéletesen boldog, elmondhatja magáról: Teljesítettem Istentől való küldetésemet a földön! - Valamennyi szent vértanú boldog volt..." ( Dosztojevszkij: Karamazov testvérek )

Az őskeresztények még ismerték a "koszorúkat"..., így többes számban, mert nem csak a vértanúság koszorúja létezik...; vagy megfordítva, nem csak egyfajta vértanúság létezik. 

Sok-sok féle küldetés, elhivatottság van, amire emberek vannak kiválasztva és küldve. 

Érzed, hogy egy ujj rád mutat: "Téged küldtelek", ahogy a mesében van.

S te mint a jó tanítvány mindent hátrahagysz és elindulsz az úton..., a mester után. ( Mindenki erre vágyik egész életében, de kevesen merik megtenni, pedig ott van a lehetőség az orruk előtt, hogy elhagyják mindenüket s szabaddá váljanak..., legfőképp önző érdekeiktől, önmaguk féltésétől. )

Ott van a gyereked, párod, házad, kerted, munkatársad és az egész világ gondja..., nem igaz, hogy nem tudod, mi a dolgod..., persze az "értékhierarchia" betartásával, hogy mire vagy "szánva".

S boldog leszel, mert lemondtál a boldogságról.

"Boldog vagyok, mert lemondtam a boldogságról." ( J. Renard )

A mi világunk  nem oszt "koszorúkat" a "vértanúknak"..., s leginkább szégyenkezik miattuk..., nagy baj ez, hisz részben ezért vannak kevesen..., látszik is ez a világon. 

Mindenki a már megismert korábban leírt módon próbál boldog lenni..., "egóból" válasz egyet a listáról...., majd elbukik ezért meggyűlöli magát..., s aki magát, az másokat is.

Csoda, hogy ennyi "elmebeteg", idegroncs..., szakkifejezéssel élve: "indulatszabályzási problémákkal küzdő személy" jár s kel közöttünk?

Nincs szabály!

1. De adhatunk két tanácsot mégis: Hogy boldog legyél, vigasztalj másokat..., aki mindig és mindenütt, "akár alkalmas, akár alkalmatlan" tud vigasztalni, az tökéletesen boldog..., vigasztaló képességeden mérhető le boldogságod mértéke!

"Ha boldogok vagyunk, nagyon sok a tennivalónk, mert vigasztalni kell másokat." ( Jules Renard)

2. Nem kiérdemelhető, nem "csapható zsebre", ahogy Isten sem. "Ó miért nem lehet a boldogságot kamatozó kölcsönökbe fektetni, bearanyozni a szegélyét és biztosítani áresés ellen!" ( Galsworthy: A Forsyte Saga )

"Hogy egészen jól érezzük magunkat, hogy teljesen boldogok legyünk, tudnunk kell, hogy "valami lényeges dolog" létezik és minden egyéb csak járuléka vagy dísze a tudásnak, és végtelenül örülni kell ennek a tudatnak a létezésében." ( Pierre Teilhard de Chardin )

"De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan. Többet dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van." ( 1Kor 15,10 )

Nem érdemelhető ki..., ne tarthatod örökké magadnál, de a pillanat emléke is "bearanyozza" minden napodat s édessé teszi az áldozatodat is..., s főleg azt.

Gárdonyi ismerte a boldogságot, gyönyörűen fogalmazza meg:

"A boldogság mindig rövid és mulandó, mint az éji mécs világa. Csak az emléke hosszú, mint a hold árnyéka a hegyen. De még az emléke is szép..." ( Gárdonyi Géza )

Ám ebben a villanásnyi csendben  minden a helyére kerül..., "bármily messzire nézett vissza a múltba, nem talált abban semmit, ami ehhez az örömhöz hasonlított volna."

S "féltő mohósággal élvezte, mint valami veszedelmes kincset" (...) amelyet nem lehet elengedni anélkül, hogy az ember bele ne pusztulna."

Bernanos is "tudott valamit..."

"Fény volt, melynek forrása láthatatlan s amelybe minden gondolat belevész, amint a magányos kiáltás sem jut túl a végtelen láthatáron a némaság első körén..."

Ebből a "FÉNY"-ből és csendből jövünk mindannyian.

"Nincs szükségünk mindenre, hogy világot alkossunk - elég a boldogság és semmi más." ( Paul Éluard )

 

2019. 10. 28.

 

"Az életnek abban az órájában vagyunk (ez az óra mindenki számára üt), amikor az igazság parancsolóan áll elénk, amikor mindnyájunknak csak karját kell kinyújtania, hogy egyetlen lendülettel a sötétség felszínéig és egészen Isten napjáig hatoljunk. Ilyenkor az emberi óvatosság csak csapda és őrültség. A szentség! - kiáltott fel az öreg pap mélyből jövő hangon - amikor ezt a szót maga előtt kiejtem, egyedül a maga számára, tudom, milyen fájdalmat okozok! Felfogja lényegét: hivatás, szózat. Oda kell feljutnia, ahol Isten várja, feljutni, vagy elbukni. Ne reméljen semmi emberi segítséget, felelősségem teljes tudatában hiszem, hogy helyesen járok el, ha így beszélek magával, miután próbára tettem engedelmességét és egyszerűségét. Ha kételkedik nemcsak önnön erejében, de Istennek magára irányuló terveiben, zsákutcába kerül: felelősségemre és kockázatomra, útjára engedem, azoknak adom át, akik várják, a lelkeknek, amelyeknek majd zsákmánya lesz... Az Úr áldja meg fiacskám." ( Georges Bernanos: A ​sátán árnyékában ( Soul le Soleil de Satan – a Sátán Napja alatt ))

"Mert barátunk lassanként mindenkire az olyan ember ellenállhatatlan varázsával hatott, aki nem mérlegeli az eshetőségeket és egyenesen megy előre. Mert az ügyes és elővigyázatos ember végeredményben csak önmagát kíméli." ( Georges Bernanos: A ​sátán árnyékában ( Soul le Soleil de Satan – a Sátán Napja alatt ))

"Pedig Donissan abbé ismerte az örömet.

Nem az alattomos, állhatatlan, hol telet marokkal szórt, hol megtagadott örömet, - hanem a másikat, mely biztosabb, mélyebb, egyenletesebb, állandó, szinte kérlelhetetlen - olyan, mint valami második élet az életben, mint valami új élet kibontakozása. Bármily messzire nézett vissza a múltba, nem talált abban semmit, ami ehhez az örömhöz hasonlított volna, s még arra sem emlékezett, hogy valaha is sejtette vagy kívánta volna. Most is féltő mohósággal élvezte, mint valami veszedelmes kincset, melyet egy ismeretlen hatalom egyik pillanatról a másikra elvehet tőle, s amelyet nem lehet elengedni anélkül, hogy az ember bele ne pusztulna.

Semmi külső jel nem árulta el ezt az örömet, és úgy látszott, hogy folytatódni fog, amint elkezdődött: önmagától. Fény volt, melynek forrása láthatatlan s amelybe minden gondolat belevész, amint a magányos kiáltás sem jut túl a végtelen láthatáron a némaság első körén..." ( Georges Bernanos: A ​sátán árnyékában ( Soul le Soleil de Satan – a Sátán Napja alatt ))

 

"Egy jó házaspár kézen fogva halad élete útján. Ha közben tövisre akadnak, azt szorgalmasan és jó szívvel elteszik láb alól. Folyamhoz érve, az erősebb átviszi a gyengébbet, s ha sziklára kell felmászni, az erősebb kezét nyújtja a gyengébbnek. Türelem és szeretet a kísérőtársaik. Ha végül ott állnak céljuknál, a gyengébb letörli az erősebb homlokáról a verejtéket. Öröm és fájdalom mindig együtt jár mindkettőnél... mosoly van mindkettőjük arcán - vagy könnyek mindkettő szemében." ( Kotzebue )"

"Egy Volkswagen miért nem lehet boldog?" ( Örkény István )

"Nagyon boldog vagyok, hogy nem ezen a szinten dolgozom."

"Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint." ( Gal 5,25 )