Te milyen reményre vagy meghívva? ( V. )
Aki ismeri ura szándékát
Mi ismerjük a parancsokat..., s nem csak valami külső programként, de természetünk belső kényszerítő törvényeiként éljük meg őket. Ahogy mondom, mi megéljük őket.
"Szeretem a szegénységet, mert Ő is szerette. Szeretem a földi javakat, mert módot adnak rá, hogy segíthessük velük a nyomorultakat. Hűséges vagyok mindenkihez, rosszal rosszért nem fizetek; hanem azt kívánom nekik, legyen hasonló a helyzetük az enyémhez, amelyben sem rossz, sem jó nem éri őket az emberek részéről. Igyekszem igazságos, igazmondó, őszinte és hűséges lenni minden emberhez, szívemből szeretem azokat, akikkel Isten szorosabban összekötött; és akár egyedül vagyok, akár az emberek szeme előtt, minden cselekedetemben ott látom Istent, ő fogja mindet megítélni, s én mindet őneki szentelem. Íme, ezek az én életelveim, és életem minden napján áldom Megváltómat, aki szívembe ültette őket, engem, a gyarló, nyomorult, bűnös vágyakkal, kevélységgel és becsvággyal teli embert mind e bűntől ment emberré tevén kegyelme által, mert minden dicsőség az őkegyelmét illeti érte, hiszen enyém csak a gyarlóság és a tévelygés" ( B. Pascal: Gondolatok, 550. )
Mi vagyunk az igazán szociális és szerető lények.
"Pedig valójában nagyon szociális lény vagyok. Minden azon fordul, mit értenek azon, hogy “szociális”, nem? Szociálisnak lenni számomra azt jelenti, hogy úgy beszéljek magával mindenféléről, ahogyan beszélek." ( Ray Bradbury: Fahrenheit 451 )
Sokféle beszéd létezik, ahogy a szabad akarat is kétféleképpen értelmezhető, sokan úgy gondolják, azt jelent, szabad bármit tennem.., de nem így van, szabad kifürkésznem Isten rám szabott tervét, s azt szabadon megválasztott módon betöltenem, megvalósítanom.
"A legszebb, amit megérhetünk, az élet titkának keresése. Ez az az alapérzés, amely az igazi művészet és tudomány bölcsőjénél jelen van. Aki ezt nem ismeri, aki nem tud csodálkozni, elámulni, az - hogy úgy mondjam - halott, és a szeme kialudt." ( Albert Einstein )
Ebben az összefüggésben már érthetőbb Pascal gondolata:
"Nem értünk semmit Isten műveiből, ha nem abból az elvből indulunk ki, hogy egyeseket vaksággal akart megverni, másoknak meg fel akarta nyitni a szemét." ( B. Pascal: Gondolatok, 566. )
Nem kis felelősség ez:
"Aki ismeri ura szándékát, nagyobb büntetést kap, mert e tudása folytán többre lenne képes. Qui justus est, justificetur adhuc, igaz voltának erejétől fogva. Attól kérik számon a legtöbbet, aki a legtöbbet kapta, mert a támogatás miatt többre képes." ( B. Pascal: Gondolatok, 531. )
De nagy boldogság is..., ha jó úton vagy, s érzed a "hátszelet".
"Istennek puszta valósága is parancs. Azzal, hogy parancsol, tilalmat ad, nem megaláz, hanem megtisztel bennünket. Amint említettük is a bűnbeesés történetével kapcsolatban. Ha Isten egyszerűen csak azt akarta volna elérni, hogy Ádám és Éva ne egyék a tiltott fáról, körül is keríthette volna azt." ( A bizonyság két táblája, Jelenits István )
"A mai ember egy kicsit megriad a parancs szó hallatára, talán mert sok önkényes, embertelen parancsnak kellett jobb meggyőződése ellenére engedelmeskednie. A Tízparancsolat elején nem ok nélkül emlékeztet minket Isten arra, hogy neki nem csak hatalma, hanem joga, hitele is van ahhoz, hogy parancsolatokat adjon nekünk. A tíz parancsolat felszólító módjait aligha foghatjuk fel puszta bátorításnak vagy éppen kérésnek. Amikor Radnóti Babits Mihályt siratta, föltette a kérdést: "Ki nézi most tollat fogó kezünket, ha betegen, fáradtan is, de mégis... ki lesz az élő Mérték most nekünk?" ( Csak csont és bőr és fájdalom ) ( A bizonyság két táblája, Jelenits István )
Mi leszünk a "mérték"...., nagy felelősség ez, de nem a mi vagyonunkból költünk...., a "megelőzött szeretetből" osztunk.
“Love is to presuppose love; to have love is to presuppose love in others; to be loving is to presuppose that others are loving.” ( Søren Kierkegaard, Works of Love )
Így válik érthetőbbé Jézus hétköznapi ésszel egyik igen nehezen érthető példabeszéde:
"Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van." ( Mt, 12,25;29 )
“Our task is to become good men, or to achieve the highest human good. That good is happiness.” ( Aristotle, Nicomachean Ethics )
Ez a boldogság..., megosztani ami nem is tiéd.
S őrizni az ősök által felhalmozott értékeket, ahogy a Százak Tanácsa fogalmaz a sportért megfogalmazott kiáltványában, "az értékeket soha nem szabad cserben hagynunk".
"A történelem hiába tanít arra, hogy az értékeket soha nem szabad cserben hagynunk, ha már az értékek, így a normális emberi magatartás, helyes viselkedés meghatározásában sem értünk egyet. A népek nagy versenyében megmaradni nem jog, hanem erő kérdése. Elsősorban szellemi és lelki erőé. Nemzetünk lelkierejét, az összetartozás, a becsületes küzdelemben szerzett győzelem örömét újkori történelmünk nehéz éveiben is nagyrészt a sport közösségformáló ereje adta, s adja ma is. Hazánk a világ legnagyobb sportnemzetei között van, népessége arányában a világon a legnagyobb. Ehhez méltóan kellene viselkedni mindig, mindenütt, mindenkinek." ( 2019. nov. 5 dr. Szijártó István, tanár, az irodalomtudomány kandidátusa MTA, a Százak Tanácsa ügyvivő elnöke" )
A liberalizmus, a rosszul értelmezett szabad akarat emberei nem a szellemi szabadság, világát hozták el a számunkra. Azt mondják "virágozzék száz virág" de csak a saját virágaikra gondolnak, illetve arra korlátozó eszmeiségre ahogy a kisebbségekről beszél Bradbury, senki sem beszélhet semmiről, hisz azzal valakit sérteni fog. Nem a szabadság jött el a liberalizmussal, a teljes szellemi rabság kora.
S az egyformaságé...., unalmasan más akar már lenni mindenki.
Kész csoda, hogy még nem égetnek könyveket..., mindazonáltal, most is vannak filmek és könyvek indexen, egyfajta lelki terror zárja karanténba őket.
"Az asszony ott térdelt a könyvek között, az átázott bőrt s kartont fogdosta, ujjaival tapogatta a tiltott címeket, míg szeme Montagot vádolta. - Az én könyveimet nem vihetik el - mondta az asszony. - Ismeri a törvényt - mondta Beatty. - Hol a józan esze? Ahány könyv, annyiféle beszéd. Évek óta bámul egy istenverte Bábel tornyára. Feledkezzék meg róla! Azok, akik ezekben a könyvekben szerepelnek, sosem éltek. Gyerünk, de azonnal! Az asszony a fejét rázta. - Felgyújtjuk a házat - mondta Beatty. Az emberek esetlenül indultak az ajtó felé. Onnan néztek vissza Montagra, aki az asszony mellett állt. - Csak nem akarjátok itt hagyni? - Ha egyszer nem jön…? - Akkor kényszerítsétek! Beatty felemelte kezét, benne a rejtett öngyújtóval. - Várnak már a tűzőrségen. Ezek a fanatikusok egyébként mindig öngyilkosságot kísérelnek meg; ezt a figurát már ismerjük. (...) A tornácon az asszony előrehajolt, s valamennyiüket sújtó megvetéssel meggyújtotta a gyufát a korláton. Utcahosszat kirohantak a házakból az emberek." ( Ray Bradbury: Fahrenheit 451 )
"Aha, a tűzőrség. - Beatty arca előtűnt pipájának ritkuló füstfelhői mögül. - Ezt aztán igazán könnyű megmagyarázni. Az iskolából kutatók, kritikusok, tudósok, a szellem emberei helyett futók, ugrók, zsokék, csatárok, kapusok, repülők és úszóbajnokok kerültek ki. Az “intellektuel” szóból szitok lett, úgy, ahogy megérdemelte. Az ember retteg a szokatlantól. Bizonyára emlékszik iskoláskorában a túl okos fiúra, aki mindenre tudott felelni, míg a többiek úgy ültek, akár a sóbálvány, s gyűlölték őt. Óra után aztán éppen őt, a túl okost kínozták és verték. Nem így volt? Persze hogy így volt. Egyformának kell lennünk. Nem mindenki születik szabadnak és egyenlőnek, ahogy azt az Alkotmány mondja, de mindenkit egyformává idomítanak. Ha mindenki hasonmása a másiknak, akkor mindenki boldog, megelégedett, akkor nincs többé kiváló, akitől félni kell, vagy akihez a másikat mérni lehet. Az ám! Tehát a könyv a szomszéd házban olyan, akár a töltött puska. El kell pusztítani! Ártalmatlanná kell tenni ezt a fegyvert. Ki tudja, ki lesz a célpontja egy olvasott embernek? A magam részéről egy pillanatra sem tudom elviselni őket. Amióta a házak végül az egész világon tűzbiztosak lettek, a maga tegnapi feltételezése helytálló: nem volt többé szükség tűzőrökre. Új munkaként azt a feladatot hapták, hogy lelki nyugalmunk őrei legyenek, hogy megvédjenek a kisebbrendűségtől való érthető és jogos félelemtől. Mint cenzorok, bírák és végrehajtó közegek. Ez maga, Montag, és ez vagyok én." ( Ray Bradbury: Fahrenheit 451 )
Utálnak minket a könyveinkkel együtt, s mivel meg nem ölhetnek, az nem lenne decens, hát karanténba zárnak, s várják, mikor pusztulunk már el.
Nem elmélet ez..., maga a szigorú valóság; jómagam is Vallásismeretet tanítottam egykor iskolánkban de megszüntették, majd Filozófiát, azt is..., s most Etikát is de csak minimum óraszámig lehet; csak hogy legyen, mert kell, de érettségizni ne lehessen belőle, nehogy rangja is legyen.
Ma beszélgettem az ercsi pappal, ő még hisz a forrásokban, ahová majd visszatér a jövő generáció; egyik kollégám pedig még el tudja képzelni a szent maradékot, akik majd a nagy fogság ideje után karddal kezében újra felépíti Jeruzsálemet.
Legyen igazuk!
A Főnök, ahogy Benyik atya annak idején mondta, én igazán már csak Benne bízom, csak nem hagyja teljesen lerontani művét....
"Semmi sincs a földön, ami ne az ember gyarlóságát vagy Isten könyörületességét bizonyítaná; azt, hogy milyen tehetetlen Isten nélkül, vagy milyen nagy Istennel." ( B. Pascal: Gondolatok, 562. )
2019. 11. 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése