Egy jó barát árnyéka is boldoggá teszi az embert

 "Senkik" illusztris klubja

"Szeretted az igazságot, gyűlölted a gonoszságot, azért kent fel Isten, az öröm olajával társaid felett." ( Zsolt 45,7-8, Zsid 1,7-8 , ÉE665, Introitus )

 

 

 

"Mindannyian úgy döglünk meg, mint a kutyák...", ezt sem én találtam ki..., s jobb, ha hozzászoktatjuk tudatunkat.

Pascal ez így írja le:

"Az utolsó jelenetben vér folyik, bármely szép egyébként az egész darab: a hősre végül földet szórnak, s ezzel örökre betelt a sorsa." ( 210; fr. 197 )

 

Minden vérben végződik, ő maga 39 évesen bélnekrózisban és agyvérzésben halt meg.

 

Egyik diákommal az emberi létezés és méltóság alapjáról beszélgettünk, majd megállapítottuk..., nincsen alapja.

 

Ettől akár meg is ijedhetnénk, de ha megfordítjuk, valami nagyon fennkölt dologra jutunk..., ha nincs alapja, nem támadható, sőt mindenki testvérnek tekinthető, ki a semmiből jön, s a semmibe távozik. 

 

A fiaim folyton piszkálják egymást..., ebben a korban vannak..., kérdeztem őket, milyen volt reggel felkelni...?

"Az ember nagysága azért nagy, mert ismeri nyomorúságos voltát. A fa nem tudja magáról, hogy nyomorult. Tehát nyomorú sors nyomorultnak tudni magunkat, de nagyság jele, ha felismerjük nyomorúságunkat." ( 397; fr. 146 )

A nyomorúság köt össze bennünket, aki a legnyomorultabb, az a legbölcsebb, a fa nem tud a barátunk lenni, hisz nincs tudatában, de mi lehetünk az övé..., hisz mi tudjuk, neki sem könnyű.

 

Amit Somlyó Zoltán ír..., az a normális.

 

" (...) ; mert ő sír, hogyha téged szíven ütnek, És visszasompolyog hozzád mindenünnen. És mindig tiszta, bár a sárba vész - " (Somlyó Zoltán: Barátság )

Az igaz barátság sáros..., s még "hazug" is lehet:

"Harmincévnyi barátság egy ilyen helyen - sosem hazudtunk, épp csak nem mondtunk minden áron igazat..." ( Orbán Ottó: Egy barátságra )

 

S kiterjedésében is bizonytalan..., csodás pillanatai vannak, amikor együtt vagyunk sárosak, épp hazudunk egymásnak..., szeretetből.

Nincsenek barátok - csak baráti pillanatok vannak." ( Jules Renard )

 

Így már érthető a barátság..., a barátság nem a van és nem közelség művészete, hanem a nincs-é és a távolságé, a közösen megélt nyomorúságé, a sáré és a hazugságoké..., amiket egymásért, egymás boldogságáért teszünk..., mint ahogy a fánál..., "mert neki sem könnyű".

 

"Mi emberek rejtélyt jelentünk embertársaink számára. Mily csodálatos, hogy ennek ellenére létezik barátság!" ( Otto Michael )

Téved Otto Michael..., nem ezek ellenére..., épp ezért létezik barátság.

 

Most hirtelen kalocsai kollégiumom előkertjében álló Hunyadi szobor felirata jutott eszembe: "...csatasorban ismerszik meg, ki mit ér!"

Csak ott derül ki, ki igazi bajtársad. Ki a barátod. Ezért szokták a bajtársiasságot a férfiak legmagasabb piadesztálra emelni..., s mindenki csak sajnálhatja, ha kimaradt életéből ez az érzés.

"Egy jó barát árnyéka is boldoggá teszi az embert" ,- írja Carlyle, s olyasmit sejtet vele mint a Michelangelo freskó..., a teremtés távolságáról van szó, Isten nem fogja meg Ádám kezét..., de nyújtja felé..., s az Őt soha el nem éri, mégis életet kap, lelket lehel belé.

 

"Az élettől kapott legszebb ajándék az volt, hogy akadt néhány barátom, akiket nem cseréltem volna fel Európa összes királyaival sem." ( Edison )

 

Az igazság tehát közös nyomorúságunk tudata, amit nem szégyellni, de büszkén hordozni kell..., mi már méltók és elég erősek vagyunk ezt a keresztet hordozni. Mindennek, így ennek is nyilván célja van..., viseljük ezt örömmel.

 

"Szeretted az igazságot, gyűlölted a gonoszságot, azért kent fel Isten, az öröm olajával társaid felett." ( Zsolt 45,7-8, Zsid 1,7-8 , ÉE665, Introitus )

Pascal igazi keresztény volt, meg is gyalázták a sírját 1793-ban..., de ez része a prófétai sorsnak, vagy ahogy Maróti Lajos mondatja a halál angyalával, "a tudóst onnan ismerni fel, hogy akkor is kimondja az igazságot, ha az kellemetlen". 

Pascal mosolyoghatott magában, amikor épp dolgoztak a legények..., mert ez azt jelenti volt értelme a munkájának..., meg volt hatás.

Ő maga így ír halála előtt:

"(...) megbékélten várom halálomat, abban a reményben, hogy örökre egyesülök Vele; de azért örömben élek mindama javak élvezetében, amelyeket kegyesen nékem juttat, mindama bajok közepette, amelyeket az én érdekemben küld rám, s amelyeknek elviselésére a maga példájával tanított meg." ( 737; fr. 646 )

"Amikor pedig megkapta a szent viaticumot és az utosó kenetet, megfelelt, köszönetet mondott a plébános úrnak; végül amikor az megáldotta a szent cibóriummal, így szólt: "Ne hagyjon el Isten soha", s mintegy ezek voltak az utolsó szavai." ( Périer Gilberte: Vie de Monsieur Pascal )

Ő biztosan megmarad barátunkul... 

 "...eltemetve eme oszlop közelében." Pascal síremléke. Egy "senki" a sok közül...

 

 

2019. 12. 14.