Emlékeztető ( I. ) „Uram, jó itt nekünk!"
A természetfeletti élmény tudatfokai: 1. Vallásos lelkesedés, ezután elmerülés élménye ( Entzückung ), majd az elragadtatás ( Entrückung ), végül az "eggyéválás Istennel". ( Unio mystica ).
Unio mystica ( Amikor a dolgok úgy jelennek meg, ahogy vannak..., "színről-színre". ( "Mert
most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most
rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint
én is megismertettem." )
1. Részek elfoglalják "helyüket", mondhatni minden a "helyére kerül": "...akkor azt, aminek a sok részből összetétel által eggyé kell lennie, együvé rendezi, közös kibontakozásba vezeti s összhangzás által eggyé teszi." ( Plotinos: A szépről, I. Enn. 6. könyv 2. )
2. Egyben látja a dolgokat: "Sajátos értelemben mindazonáltal azt nevezzük kontemplációnak, amikor a lélek a magas dolgokról való tudását a tiszta megértésben szerzi meg." ( Szentviktori Richárd: A szemlélődés kegyelméről, I. könyv )
Nem a "világgal" van ugyanis a baj, a "tükörrel"..., s hogy kinek mikor tükrözi vissza a valóságot? Ez a misztérium, a valódi meglepetések tárháza...
"Váratlanul találkoztam vele - mondhatnám: véletlenül. ha egyáltalán lehet belekerülni efféle kalandba - egy járókelő meglepődésével, aki egy párizsi utca fordulójánál a megszokott tér vagy kereszteződés helyett a házfalakat csapdosó tengert s a váratlanul elé táruló végtelent pillantja meg." ( André Frossard: Van Isten, találkoztam vele )
Zseniálisan írja le az élmény természetét és meglepetésszerű voltát Frossard, ez a tapasztalás mindennél többet ér.
"Mivel azonban annyira éreztem a jelenlétét, nem voltam képes magammal elhitetni, hogy nincs ott. Egészen világosan beláttam, hogy személyesen van jelen lelkemben, annyira, hogy ezt nem tudtam volna letagadni." ( Avilai Szent Teréz önéletrajzából )
"Akkor este... egyszerre valami olyan érzés alakult bennem, hogy ez a szoba tele van, és hogy az Valaki, akivel tele van, és hogy az itt van... Az biztos, hogy az egy olyan erős jelenlét, mint... csak úgy zengett bennem: Isten, Isten... Tehát itt van! Nekem tehát - nagyon érdekes volt ez a gondolat! - most már beszélhetnek akármit, hogy van vagy nincs, mert én már most tapasztalom Őt." ( Dienes Valéria, Szolgálat 42. sz, 42. o. )
Van azonban egy beszámolónk egy csoportos megvilágosodás élményről is, mégpedig a Bibliából, Jézus Karmel hegyi színeváltozása, s ennek hatása tanítványaira...
"Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.” Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!” Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!” ( Mt17,1-9 )
Uram jó itt nekünk!
Ez a kiáltás hangzik fel minden misztikus élményben..., milyen jó is nekünk itt és most, ebben az időtlen, sodró és mégis megnyugtató, sugárzó érzésben..., bár sosem érne véget!
Pascal is átélt hasonlót, erről kis cédulára emlékeztetőt írt, s ezt a ruhájában hordta...
"Emlékeztető
1654 kegyelmi esztendeje
Hétfő, november 23, Szent Kelemen pápa és vértanú és a martirológium más szentjeinek napja. Szent Krizogonusz vértanú és mások vigíliája. Este körülbelül fél tizenegytől körülbelül éjfél után fél egyig.
TŰZ
Ábrahám Istene, Izsák Istene,Jákob Istene, nem a filozófusok és a tudósok Istene.
Bizonyosság. Bizonyosság. Érzelem, Öröm, Béke. / Jézus Krisztus Istene. / Deum meum et Deum vestrum. / Istened az én Istenem lesz.
A világ és minden felejtése Istenen kívül. Ő csak az Evangéliumban tanított utakon található meg.
Az emberi lélek nagysága. ( "Ha van köztük hasonlóság, akkor tényleg hasonlók lesznek." ( Plotinos: A szépről, I. Enn. 6. könyv 2. ) )
Igaz Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged. / Öröm, Öröm, Öröm, Örömkönnyek. / Elszakadtam tőle.----------------
Derelinquerunt me fontem acquae vivae. / Istene elhagysz engem?------------- / El ne szakadjak tőle örökre.
Ez az örök élet, hogy ismerjelek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél J.-K.-t.
Jézus Krisztus-------------- / Jézus Krisztus-----------------
Elszakadtam tőle. Elmenekültem tőle, lemaradtam róla, keresztre feszítettem. / Soha el ne szakadjak tőle. -------------- / Csak az Evangéliumban tanított utakon tarthatjuk meg őt.
Teljes édes lemondás.
( A pergamenen még hozzáadva: )
"Teljes alávetettség Jézus Krisztusnak és lelkivezetőmnek. Örökké örömben egy napi földi gyakorlatért. Non obliviscar sermones tuos. Amen."
Ezen picike cédulán, csak az öröm szócska hatszor szerepel..., vajon miért?
S mennyire különleges ez az érzés...? Alighanem nem az..., bármiben megismerhető a valóság "úgy ahogy van", tehát felismerhető benne Isten is..., "úgy ahogy van", ha nem megy, nem Benne van a hiba...
A megértéshez egy csésze tea is elég lehet:
"There is mindfulness of breathing, mindfulness of pouring tea, mindfulness of drinking tea, mindfulness of walking, mindfulness of brushing teeth, and so on. When you breathe mindfully, you focus your attention on only one thing: your in-breath and out-breath. This is concentration on your breath. When you are really concentrated on your breath, insight can come right away. You may get the insight that you are fully alive, and to be truly alive like that is a miracle. Everyone can pour his tea mindfully. Everyone can drink her tea mindfully. Instead of allowing ourselves to think of the past or the future, we focus our mindfulness on drinking tea. We are fully present in the here and now. The only thing we touch is the tea. If I’m mindful of my body and established in the here and now, I become real. When I’m real, life is also real. The tea I’m holding in my hands is real. It’s because I’m real that the tea becomes real. The encounter between the tea and me is real; that’s real life. If you’re possessed by fear, anger, or ruminative thinking, you’re not truly present and your tea is not truly there. That isn’t true life." ( https://www.lionsroar.com/pouring-tea/?fbclid=IwAR0SxeP9ru5l6UYrnCyzkXUND4fqhixZNXM5v9nJest59BlN2yMVvhhfqRA )
Vagy egy csepp harmat, ha kellő figyelemmel tekintjük vagy ízleljük:
"MILYEN A FÜVÖN A HARMAT: Mikor nyáron, napos reggelen, kimész az erdőre, a mezőn, a fűben gyémántokat láthatsz. Ezek a gyémántok ragyognak s különböző színekben játszanak a napon - sárgában, pirosban, kékben. Mikor közelebb mész s megnézed, hogy mi az, látod, hogy harmatcseppek gyűltek a háromszögletű fűlevélben s azok ragyognak a napon. Ez a fűlevél belül bolyhos és pelyhes, mint a bársony. És a cseppek leperegnek a levélkén s meg sem nedvesítik. Ha vigyázatlanul téped le a harmatos levelet, a kis csepp lepereg, mint fényes gömböcske, s nem látod, hogyan siklik le a fű szára mellett. Ha megesik, hogy leszakítasz egy ilyen csészécskét, csendesen a szádhoz viszed s kiiszod a harmatcseppet: úgy érzed, hogy minden italnál jobb ízű" ( Lev Tolsztoj )
Ötödik szabály: Az öröm bármiben és bárkiben rád köszönhet..., fogadd tisztelettel és nyitottsággal, tiszta tükörrel!
2020. 07. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése