Mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős.

Az együttérzés "értelmetlenségéről"

"(... ) mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős."

 

Mivel a tanulás a testben a fájdalom reflexre épül, azonnal és könnyen belátható, a tanulás szenvedés nélkül képtelenség.

De saját élettapasztalatunk is azt mondja, az idő egymás közti kapcsolataink mértéke, a szenvedés a saját cselekedeteinkké.

Akivel sokat foglalkozunk, illetve aki velünk foglalkozik sokat, az szeret minket.

Amiért sokat szenvedtünk, azt nagyra becsüljük, ami ingyen jön.., az értéktelen. 

( Ismertem "biblia misszióban" dolgozó munkatársat, aki elmondta, kénytelenek pénzt kérni a Szentírásokért, mert egyébként már a következő utcasarkon a kukában landolnának a kötetek.

 

Ha  szenvedésnek ekkora az értéke, hogyan lehetséges, hogy az együttérző viselkedés nem hogy nem veszett ki a közösségekből, de nagyon elterjedt mindenütt? A vallások is szinte mindenütt az első pontjaik közt szerepeltetik.

 

A szenvedés mindenkinek a legfontosabb értéke, nem szabad megfosztani tőle; hisz ez által jut előre egyre magasabb tudásra, belátásra szert téve.

 Aki az élet első "gonoszabb" "falainak" megmászásakor nem pusztul el..., a későbbi sokrétű szenvedései által együttérzőbb lehet másokkal szemben is. Lesz összehasonlítási alapja. 

 

Az együttérzés értelme ezek szerint nem lehet más, hogy most segítsek, hogy összességében többet szenvedhessen az illető!

 S ezáltal a "tudás" által mindenki nyerjen...

Ahogy a Wikipédia mondja: "Az együttérzés más érző lény szenvedésére adott reakció, amely megértésen alapul és segítségnyújtásra sarkall." 

 

Segítségnyújtásunk által növekszik az egyéni és közösségi szintű megértés, de csak azért, hogy még több és egyre rafináltabb és szélesebb spektrumú szenvedésnek tehessük ki magunkat, hogy még mélyebb és mélyebb legyen a megértés! S így tovább és tovább egy spirálban "felfelé" vagy "lefelé", ahogy tetszik...

 

Ezzel feltárul Pál apostol gondolatának egy mélyebb aspektusa is:

"Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy szabadítson meg ettől a „tövistől”. ( 2Kor 12,8 )

Ő azonban ezt válaszolta:

„Elég az a kegyelem, amelyet kaptál, mert erőm erőtlenséged által éri el a célját."

 

 

 Ezért boldogan dicsekszem gyengeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjon bennem. Örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. 

Mindezekben mégis örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős." ( 2Kor 12,9-10 )

 

2019. 05. 16.