Véges lények vagyunk; a bennünk levő rossz szintén véges / ki jövőt lát, annak halált is látnia kell,

Debitum I.

Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ( ... )

( A "intésről" és annak alapjáról. )

 

Simone Weil szerint a rossz így "került" a világba: Isten miután megteremtette a világot...., s látta, hogy "JÓ", kivonult belőle; de itt hagyta a "lenyomatát".

Mi ezt a "lenyomatot" próbáljuk kitölteni, mint amikor a kisgyerek apja vagy anyja nyomába lép a strandon, vagy amikor felveszi a cipőit, méricskélve..., van-e már akkora, mint Ő?

Van tehát "minta"...

Minden kommunikáció alapja, hogy feltételezzük, van valami közös "tisztaság", vagy legalábbis ennek a közös tisztaságnak sejtése, illetve törekvés ennek megtalálására, ami összeköt bennünket. Ha ez nem lenne, reménytelen volna mindenféle együttműködés! S önmagunk mélyebb és sötétebb régióival is elvesztenénk a kapcsolatot.

"A tökéletes tisztaság nem lehet más, mint a köztünk jelenlevő Isten. Ha más lenne, mint Isten, nem lenne tiszta. Ha Isten nem lenne jelen, sohasem üdvözülhetnénk. Aki kapcsolatot teremt a tisztasággal, a lelkében rejlő rossz minden borzalma az isteni tisztaság szeretetévé alakul át. Ezért volt Mária Magdolna és a jobb lator a szeretet kiváltságosa." ( Simone Weil )

S mivel létezik a világ, s benne mi is..., ez indirekt módon, de Isten bizonyítékként működik. ( Kant "posztulátumainak" logikája! )

“Véges lények vagyunk; a bennünk levő rossz szintén véges – így abban az esetben, ha az emberi élet még továbbnyúlna, teljesen bizonyosak lehetnénk, hogy egy napon, még ezen a világon, minden rossztól megszabadulnánk." ( Simone Weil )

"De a sors egy nevezőre hoz mindent, (...)" ( Hölderlin, Az ember, 37 ) 

Tehát most vagy előbb-utóbb, de mindenki eljut a "megértésre". Kell-e hát figyelmeztetnünk embertársainkat, ha "rosszat" tesznek?

"Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, (...)" ( Fil 2,1 )

Csak a szeretetből fakadó figyelmeztetésnek van létjogosultsága, de mi az alapja?

"(...) ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." ( Fil 2,2-11 )

Ha jól értjük, az alapja a Lélek, s az abban való részesedés mértéke pedig az önkiüresítés! 

"(...) ki jövőt lát, annak halált is látnia kell, de egyébtől nem fél."
( Hölderlin, Az ember, 37 )

 

2019. 05. 29.