Negyedik szabály: "Észre térhet néha az üresfejű ember, és a vadszamár is szelídebbé válhat." ( Jób 11,12 )

"Inquietum est cor nostrum, Domine, donec requiescat in te." ( Szent Ágoston )

Út a sziklához

 

 

Nem nyugszik meg a lelkünk, míg benned meg nem nyugszik, Urunk.

Inner peace, belső béke, mondogatja Shi-fu mester is..., erre törekszik mindenki, de nem adják azt olyan könnyen.

Klasszikus zen paradoxonok világa ez, méltónak lenni, de túl nem becsülni magunkat; hinni, hogy elérhetjük, de nem akarni, hogy a téglából tükör legyen...; s mégis.

"Megvilágosodásom" előtti napon, tudtam, nincs rá több időm, sietnem kellett, a végletekig kihajtottam magam. Végül,a Hutákra fordultam le, hátha ott szállás találok, de minden zárva volt. A helyi polgármester ajánlotta fel, elvisz terepjáróján Regécre, ott találok szállás.

Már sötétben értünk oda.

Kész transzban voltam már..., a fáradtságtól remegtem, nagyon jól esett végre meleg zuhany alá állni.

Majd, ez minden szálloda elmaradhatatlan felszerelése a mi kultúrkörünkben, a Bibliára esett a pillantásom, felütöttem:

"Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét? Magasabb az égnél – mit teszel ennek láttán? Alvilágnál mélyebb – és a te tudásod? Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné. Hogyha útnak indul, ki szól neki: „Állj meg!” Ha valamit elkezd, ki mondja: „Hagyd abba!”" ( Jób 11,7-10 )

Nagyon mélyen megérintett ez akkor, összetörve, elfáradva, kimerülten...

Már tudom, ez is része volt a felkészítésnek.

Másnap hajnalban keltem, mindenki aludt, még vissza kellett mennem egy pecsétért..., pedig komoly kísértés volt, hogy inkább buszra szálljak és elinduljak hazafelé.

Mekkora kár lett volna!

Neki hát újra a Kéknek és a hegyeknek..., nagyon fáradt voltam, majd minden 4-5. fának nekitámaszkodva másztam felfelé..., majd némi fel-le, s elértem a célomat az Istvánkúti vadászházat.

Ezzel teljes lett a Kéktúra bejárásom.

A diákjaimnak szoktam is mondani, hogy én a nehéz fejű tanítványok közé tartozom.., ezért vagyok jó tanár. Nem szokták érteni, mire célzok, látszik a szemükön; de nem kérdezik.

Ez egy zen történet a buta de nagyon erős tanítványról, aki sehogy sem halad a fejlődésben, s a mester megsajnálja, ezért ezt mondja neki:

- Látod azt a nagy hegyet? Fogd ezt a nehéz zsákot és vidd fel oda..., majd a zsák tetejére ül maga is, és elindulnak.

A hegyre érve pedig csak ennyit szól: Tedd le a zsákot! 

És a tanítvány azon nyomban megvilágosodott!

Vígan és megkönnyebbülten vágtam át a réten, majd egy sziklához érve ellenállhatatlan vonzást éreztem, hogy megérintsem. Amint rátettem a kezem, olyan volt, mintha eggyé váltam volna az egész heggyel, s mintha az egész mindenséggel is a hegyen keresztül, csodálatosan megnyugtató, biztonságot adó érzés volt.

Gide nagyon hasonló élményben részesült, Meztelen című kisregényében sokkal szebben írja le:

"Egyébként jobban lélegzettem, járásom is könnyebb volt, de azért leültem az első padra, részegen és kábultan inkább, mint elfáradva. Elrévedtem. Az árnyék is könnyű volt és lenge; nem hullott a talajra, s alig mert ránehezedni. Ó, fényesség! Hallgatóztam. Mit hallottam? Semmit; mindent, elmulattam minden kis zajon. Emlékszem egy bokorra, amelynek kérge, messziről, oly furcsa tömörségűnek látszott, hogy felkeltem: meg kellett tapintanom. Úgy értem hozzá, mintha simogatnám, s bűvös örömöt leltem benne. Emlékszem... Talán e reggel születtem újjá...

Feledtem, hogy egyedül vagyok, nem vártam semmit, feledtem az órát. Eddig, úgy látszott, oly sokat gondolkoztam, s emiatt oly keveset éreztem, hogy a végén engem is meglepett ez: érzésem olyan erős lett, akárcsak egy gondolat." ( André Gide, Meztelen, 33 )

Innentől csak a könnyed gyaloglásra emlékszem, majdnem félálomszerű állapotban a vasútállomásig..., előtte minden oly nehéz volt, onnantól minden olyan természetessé és könnyűvé vált.

Negyedik szabály: "Észre térhet néha az üresfejű ember, és a vadszamár is szelídebbé válhat." ( Jób 11,12 )

"Inquietum est cor nostrum, Domine, donec requiescat in te." ( Szent Ágoston )

2020. 07. 10.