Mitől félünk a legjobban? ( I. )
"Bolondjáték" ( Gide )
"Mennyire
gyűlölöm viszont az összes barbárokat, akik azt képzelik, hogy bölcsek,
mert nincs már szívük." ( Hölderlin, Hüperion, 103 )
1. Az emberek többsége attól, hogy testi komfortjukban, jóérzésükben sérülnek...; érdemes ilyenkor azokra gondolni, akik végig jajongják kórházi tartózkodásukat, rendszerint fájdalomcsillapítókat követelve.
Ők olyasmik, mint a "kutyák", fájdalommal vagy jutalommal nevelhetők..., idomíthatók. Számukra valójában nem is létezik Szabadság. Testükbe voltak zárva korábban is, a "kocsi parancsolt a kocsisnak".
2. Vannak akik elfogadják és keresik a fájdalom értelmét, esetleg "fel is ajánlják azt".
Hogy az értelem, amit "találtak" maguknak nem is az övék, valaki-valakik átmosták az agyukat és a saját céljaiknak megfelelően ültették azt bele.
André Gide Rosszul láncolt Prométheusz című könyve, amit ő maga nevez "bolondjátéknak", lehet az egész életük az..., tartalmaz egy beszélgetést a milliomossal, Zeusszal ( magyarul nincs fenn, angolul közlöm ):
"INTERVIEW OF THE MIGLIONAIRE The waiter:—Is it not true that you are very rich? The Miglionaire, half turning towards Prometheus:—I am richer than you can ever imagine. You belong to me; he belongs to me; everything belongs to me.—You think I am a banker; I am really something quite different. My effect on Paris is hidden, but it is none the less important. It is hidden because it is not continuous. Yes, I have above all the spirit of initiative. I launch; then, once the affair is set going, I leave it; I have nothing more to do with it.
( Gazdagabb vagyok, mint ahogy az elképzelhető. Te is az enyém vagy, ő is az enyém; minden az enyém. Önök bankárnak hisznek, holott egészen másvalaki vagyok.
Párizs, akár egy rejtett részvény, hatáskörömbe tartozik. Ténykedésem rejtve marad,
mert én nem megyek a dolgok után, hanem kezdeményezek, bedobok egy ügyet, s aztán
Szabadjára hagyom. Többé nem nyúlok hozzá. )
The waiter:—Isn’t it true that your actions are gratuitous? The Miglionaire:—It is only I, only a person whose fortune is infinite, who can act with absolute disinterestedness; for man it is impossible. From that comes my love of gambling; I do not gamble for gain, you understand—I gamble for the pleasure of gambling. What could I gain that I do not possess already? Even time.... Do you know my age?
( Egyedül csak az tud abszolút érdek nélkül cselekedni, akinek olyan végtelen vagyona van, mint nekem; az ember tehát nem. Innen származik játékszeretetem; nem a nyereséget értsék meg világosan
a játékot szeretem, mert ugyan mit nyerhetnék, ami már előzőleg is ne lett volna a birtokomban, Még ha az időről magáról lenne is szó..Tudják, hány éves vagyok? )
Prometheus and the waiter:—You appear still young, sir. The Miglionaire:—Well, do not interrupt me, Prometheus.—Yes, I have a passion for gambling. My game is to lend to men. I lend, but it is not for pleasure. I lend, but it is sinking the capital. I lend, but with an air of giving.—I do not wish it known that I lend. I play, but I hide my game. I experiment; I play, as a Dutchman sows his seed; as he plants a secret bulb; that which I lend to men, that which I plant in man, I amuse myself by watching it grow; without that, man would be so empty!—Let me tell you my most recent experience. You will help me to analyse it. Just listen, you will understand later. I went down into the street with the idea of making some one suffer for a gift I would make to another; to make one happy by the suffering of the other. A blow and a note of £20 was all that was necessary. To one the blow, and to the other the note. Is it clear? What is less clear is the way of giving them.
( Ne szakítson félbe, Prométheusz. Igen, szenvedélyem a játék. Azt szeretem játszani, hogy kölcsönzök az embereknek, Kölcsönzök, de csak játékból, Kölcsönzök, de jól tudom, hogy fizetésképtelen
adósnak kölcsönzök; kölcsönt adok, de úgy tűnik, mintha adnék. Jobb szeretem, ha nem tudják, hogy kölcsönkapták. Játszom, de elrejtem játékomat. Kísérletezem; úgy játszom, ahogy vet a hollandus, ahogy a földbe rejt szinte titokban egy hagymát. És elszórakozom azon, hogy nő, amit kölcsönadok, vagyis elültetek az emberekben: maga a növekedés is szórakoztat. Különben milyen üres lenne az ember. Engedjék meg, hogy elmeséljem a legújabb kísérletemet. Majd segíteni fognak a megfigyelésében. Hallgassanak meg előbb, aztán megértik. Meg fogják érteni. Egyik nap lementem az utcára, és azon töprengtem, hogy érjem el, hogy azért, amit valakinek ajándékozok, másvalaki szenvedjen meg; hogy az előbbi örvendjen a másik bajának. Gondoltam, egy pofon és egy ötszáz frankos elég lesz. Egyiknek a pofon, másiknak a bankjegy. Érthető? De már nehezebb meg is valósítani. )
—I know it already, interrupted Prometheus. —Oh, really, you know of it, said Zeus. —I have met both Damocles and Cocles; it is precisely about them that I have come to speak to you:—Damocles looks and calls for you, he is very anxious; he is ill;—for goodness’ sake go and see him. —Sir, stop—said Zeus—I have no need of advice from anybody. —What did I tell you? said the waiter. Prometheus was going away, but suddenly turned again: Sir, pardon me. Excuse an indiscreet question. Oh! show it to me, I beg you! I should love so much to see it.... —What? —Your eagle. —But I have no eagle, sir. —No eagle? He has no eagle! But.... —Not so much of one as I can hold in the hollow of my hand. Eagles (and he laughed), eagles! It is I who give them. Prometheus was stupefied. —Do you know what people say? the waiter asked the banker. —What do they say? —That you are God. —I let them say so, said he."
( Uram, bocsásson meg. Elnézést egy indiszkrét kérésért. Ó, mutassa meg! Annyira szeretném látni...
Micsodát?
A sasát.
Nekem nincsen sasom,
Nincsen? Méghogy nincsen sasa?
Csak annyi, amennyit a markomban lát. A sasokat (és Zeusz kacagott), a sasokat én osztogatom.
Prométheusz döbbenete mérhetetlen volt.
Tudja, mit beszélnek? - Kérdezte a pincér a bankártól.
Na, mit beszélnek?Hogy ön a jó Isten!
Hát hagyom, hogy mondják - legyintett a másik. ) ( Prometheus Illbound, by André Gide )
Ijesztő..., valaki Istent játszik..., nem érdekli sem a nyereség sem a veszteség, a miénk főleg nem, csak a játék kedvéért szenvedünk a játszmájában; s semmi visszacsatolás: "Uram, nem fogadok el tanácsot!"
Tépetjük a májunkat és hizlaljuk a sasunkat..., s lehet nem is mi választottuk végzetünket? Ő választotta nekünk?
Egy "Zeusz" a sok közül, Soros György |
Ha van mitől félni, ettől lehet.
"Jóságos Isten! Itt a bagoly akarja kiűzni fészkükből a fiatal sasokat, és utat mutatni nekik a nap felé!" ( Hölderlin Hüperion, 103 )
2020. 07. 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése