Meddig tart egy pillanat?
Csak egy ütés van harmóniában a Mezővel.
Ki számít normálisnak?
Jellemzően az, akik úgy gondolkodik illetve látja a világot, ahogy a többség! ( ~ H. G. Wells: A Vakok országa )
Láttatok már macskát bogarászni?
Eckhart Tolle mondja, "sokféle zen mesterrel éltem már együtt..., mind macska volt".
Lehet tőlük tanulni..., de mit is?
"Egyhegyűséget", koncentrációt.
Amikor csinálnak valamit teljesen átadják magukat a tevékenységnek, s következésképpen "egész jól" is csinálják!
Mi miért nem vagyunk ilyenek?
Rendelkezünk egy furcsa szerkezettel a fejünkben, ami valahogy része a gondolkodásunknak. ( A gondolkodás evolúciós "vívmány", s elsősorban fegyver; úgy is működik, adatokat gyűjt, összevet, majd tervet készít egy bizonyos cél eléréséhez, jellemzően valaminek vagy valakinek az "elpusztítása" árán! ) Ez a furcsa szerkezet az "ego", ami ahogy a Revolver című filmben mondják "önmagunknak álcázza magát", de ez így pontatlan, valójában nagyon fontos része a személyiségünknek, csak nem szabad nagyon komolyan venni, nagyjából ezzel is lehet leszerelni..., humorérzékkel!
Az ego dolga elsősorban az, hogy kiemeljen a többiek közül, Valakivé tegyen, így nagy betűvel, ahogy írtam, sőt inkább így: VALAKI! A jelszava a "leg", mindegy , hogy milyen áron, de LEG-nek kell lenned!
S itt a nagy baj..., ahogy Lao-ce írja, ha a múltban élsz, bajban vagy, s ha a jövőben, akkor is! A gondolkodásunk pedig ezt csinálja, az ego meg adja alá a lovat!
Tehát neki mindegy, depressziósok vagy mániások leszünk-e, szorongók, vagy múltba révedők, csak ne legyünk egy a sok közül! ( Ezért nehéz pl. depressziós "kezelni", hiszen ő most a LEGszerencsétlenebb, a LEGnyomorultabb, ennél az "átlagos", a "normális" csak visszaesés lehet! )
Mint ahogy Tanner John házasságában mondatja G. B. Shaw Octaviussal:
"Olyan nehéz eldönteni, mit tegyen az ember, amikor komolyan a legjobbat akarja."
Itt is elhangzik a "LEG"! Ő akar az lenni, aki majd a LEGjobbat teszi, a LEGjobb módon stb, stb, stb; persze félrelökve a többieket. John jó tanácsot ad..., bár így gondolkodnánk mindannyian! ) https://www.youtube.com/watch?v=c6Z7AqsNsWA&t=1477s
S Tanner Johnnal a választ: "Egy megszületendő gyerek és egy anya sorsára koncentrálj! Azonnal tudni fogod a választ!"
Hogy lehet ebből szabadulni, vagy legalábbis "távolabbról" figyelve kevésbé a hatása alatt lenni, de okosan használni saját és embertársaink javára a benne rejlő erőt!
Tanulni kell a macskától!
Bulgakov Mester és Margaritájában Jézus beszélget Pilátussal az igazságról, amiről már megállapítottuk korábban, hogy az egyetlen, ami szabaddá tehet:
"– Mi az Igazság?
– Az igazság mindenekelőtt az, hogy tenéked, Hégemón, fáj a fejed." ( Bulgakov Mester és Margarita )
Koncentráljunk a lényegre, "egy anyára és születendő gyermekére", vagy a "fájó fejre", rögtön leegyszerűsödik minden, s rendkívül hatékonnyá is válunk!
Ahogy egy zen mester beszél a megvilágosodásról, amikor éhes vagyok eszem, amikor szomjas vagyok iszom, amikor álmos vagyok, alszom, s amikor vécén ülök...
De mester, vetik ellene a tanítványok, mi is ezt csináljuk. Nem, amikor ti esztek , azon gondolkodtok, mit isztok utána..., és így tovább. Sohasem azt csináljátok, amit éppen.
De ez nem csak "hatékonyság-kérdés", sokkal komolyabb dolog ennél!
Pár napja erről beszélgettem az egyik diákommal..., gyakorlatilag nem
élünk, mert vagy a múltban van a tudatunk, ami nincsen már, vagy a
jövőben, ami még nincsen.
Hát ez borzasztó!
Bagger Vance legendájában Junuh mondja: "Túl sok idő telt el." Ám Vance válasza az érdekes: "Nem, Junuh, csak egy pillanat!"
Ha minden csak egy pillanat, mekkora az?
"Nem is olyan rég, itt a Lüliang-hegyekben, egy szerzetes kint az erdő szélén meditált. Még nem merült mélyen gondolataiba, így a legapróbb erdei zajt is jól hallotta. A sok megszokott hangból egyszer csak szokatlan, de ismert neszt szűrt ki. A szerzetes felugrott, s hihetetlen iramban futásnak eredt. Izmai azonnal engedelmeskedtek, légzése olajozottan gyorsult, teste minden porcikája bámulatos összhangban működött megfeszített akaratával. Nemhiába edzette testét és szellemét két évtizede könyörtelen gyakorlatokkal, naponta hosszú órákon át. S ez most először, az életét menti meg. A szerzetes nyugodt volt, tudatosan kereste a menekülés útját, s meg is találta. Odaért a szakadékhoz, és levetette magát. Biztos volt benne, hogy estében bele tud kapaszkodni a lelógó erős indákba. Így is történt. Megkapaszkodott. A tigris épp akkor ért a szakadék szélére. Mancsaival nem ért le az indákig, de nem tágított a sziklás peremről. Lefelé sem volt menekvés, a hasadékon túl mély volt, az alján éles kövek. Maradt tehát az inda, amelyen lógott. Ám ekkor egy fehér és egy fekete egér jelent meg az indák közt, s rágni kezdték a szárakat. Azok szép lassan vékonyodtak, majd sorban elszakadtak. A tigris még mindig odafent volt. Ebben a pillanatban azonban a szerzetes egy gyönyörű nagy szem szedret vett észre az indák fölé hajló faágon. Odanyúlt érte, leszakította és bekapta. S lám, milyen nagyon édes volt" (Su-la-ce)
Erről az érzésről maradunk le egész életünkben, ha "kiesünk" a pillanatból! Elveszítjük azt, ám mivel mindenki ezt csinálja, azt hisszük ez a normális; esküszöm, a macskáknak több eszük van, mint nekünk!
Volt egy Balogh József nevű dogmatika tanárom a Szegedi Hittudományi Főiskolán, Ő ezt az érzést a tengerrel szerette magyarázni, "a tengert meg nem foghatod, de fenn tart és úszhatsz benne."
S mindenkire vár egy tökéletes ütés odakünn a Mezőn!
"Csak egy ütés van harmóniában a Mezővel. Az ő eredeti, saját ütése, amelyik majd kiválasztja őt. Mindenkire vár egy tökéletes ütés odakint. Csak félre kell állnunk." ( Bagger Vance legendája )https://www.youtube.com/watch?v=m4pjRGsBU3M
"Én, aki nem éreztem magamat jól a meglehetősen finom öltözetben és az elegáns üzletben, és most még úgy se érezném ott jól magamat, csak bosszankodnék és bosszantanék másokat, ugyanakkor egészen más ember vagyok, ha valahol a Geesten, a tengerparton, vagy a pusztában dolgozom. Rút arcom és kopott kabátom tökéletesen illik környezetemhez, megtalálom magamat, és élvezettel dolgozom..." ( Van Gogh válogatott levelei, 18882. április 25., 63 )
Vagy pár sorral feljebb:
"És az én szakmámban jobb, hogy olyan vagyok, amilyen vagyok, mintha kificamítanám magam a konvencionális formák szerint, amelyek nem is illenek hozzám." ( Van Gogh válogatott levelei, 18882. április 25., 63 )
Mi van teljes összhangban a "Mezővel"?
"S mindörökké a határtalanba tart a vágy. De túl sokat kell elbírnunk. S szükséges a hűség. Mégsem kívánunk előre-hátra tekinteni. Csak ringatózni, mint a tenger ingó csónakán." ( Hölderlin, Mnémoszüné, 154 )
2019. 06. 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése