"Úgy tekintsenek rá, mint énrám."

Szeretnél "Rilke" lenni? ( II. )

Bújj elő az asztal alól!

 

Nem szeretem a nők napját, s gyerek napot sem..., tudom, kik és milyen céllal tettek meg ünneppé egy olyan állapotot, mely mögött nincsen teljesítmény..., kiszorítandó minden valódi erőfeszítést..., de legalábbis egy szintre sülyesztendő ezekkel például az anyák napját!

Régen a szülők..., a nagyszülők voltak a család középpontjában, rájuk akart hasonlítani minden gyerek, még én is ámulva hallgattam nagyszüleimet, amikor csak meséltek a régiekről...., csoda volt!

Amikor megjelentek a gyerek és diák misék, tudtam nagy baj kezdődik..., a vallás, az egyház infantilizálódik, s mindenki gyerek akar majd maradni, nem bölcs felnőtté válni.

Nem tetszik a mostani szlogen sem..., még ha a céllal egyet is értek: "A gyermek az első." 

Nagy baj lenne...; mert fontos a gyerek, de a szülők fontosabbak..., s ebben az egészségesen gondolkodó gyerekek is mind egyet ért velem. 

Mégis itt vannak a nyakunkon semmitmondó és gyakran idegen ünnepek, amik ugyanoda, a fő helyekre törekszenek. 

Elfogadtuk... Beletörődtünk...

Jó munkát végeztek! Szomorú dolog ez...

 

Miért mesélem ezt..., a vallásosság is hasonló dolog, amikor valaki buddhista lesz, buddhává kíván válni..., aki keresztény, az Jézussá; ( Kempis Tamás Imitatio Christi című könyvét is mindig rosszul fordítják, Krisztus követésének..., nem azt jelenti, Krisztus utánzását! Nagyon nem mindegy! ) elképesztő erőfeszítés, szinte lehetetlen feladat.

Nem csoda, hogy most nem divat ez sem, mindenki a legolcsóbb módon akar a legnagyobb haszonhoz jutni.

Minek fáradtságos módon edzeni testünket és verejtékezve, esetleges sérülésekkel szenvedve felmászni egy hegyre, mikor ott a virtuális valóság..., csak pár kattintás az egész.

Pedig valóban ilyesmiről van szó! Olyan mintha valaki azonnal a Himalája megmászására készülne, mikor még járni is épp csak hogy tud.

 

De erre ott voltak régen a minták a családban, a tágabb közösségben, a legendák és mesék hősei.

Goethe majd 300 éve már leírta, az emberiség tudományában egész szépen fejlődik, de az egyes ember alapvető reakcióiban, ösztönvilágában kevéssé különbözhet barlanglakó őseinktől..., vicces órákat lehet ebből tartani.

Ha "okos" emberek gonoszul rájátszanak ezekre a primitív, ezért rendkívül erős indulatainkra, borzasztóan megnehezíti a valódi fejlődést, felébredést.

"Az emberiség halad - az ember marad" ( Goethe )

 

Már ez sincsen.

"Úgy alkottam, mint egy művész, örömmel és hálaadással. De ha visszagondolok alkotásaimra és találmányaimra, akkor szomorúan fel kell vetnem a kérdést: vajon találmányaim által boldogabb és jobb lett-e az ember? Azt kell mondanom: alig hiszem, hogy igen." ( Rudolf Diesel )

Albert Einstein is leírja: "Nem a tudomány a döntő, hanem a világ legnagyobb kérdése: az emberi szív." 

Szív nélkül mit sem ér a rengeteg találmány..., ami csendben jegyzem meg mind lustaságunk, képmutatásunk vagy gyávaságunk gyümölcse. ( Rengeteg időnk szabadult fel például a mosás gépesítésével..., többet beszélgetünk a egymással? )

 

Mire vágynak igazából az emberek? A kis történetünkben Rilke így beszél: "Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a szívének szánunk."

Valami hasonló történik Jézussal az evangéliumban, nők intuitívebbek, ők jobban értik ezt a kis epizódot:

"Egy asszony ment oda hozzá. Egy alabástrom edényben drága, illatos olajat hozott. Az olajat Jézus fejére öntötte, amíg Jézus az asztalnál volt. Amikor a tanítványok ezt meglátták, mérgesek lettek. Azt kérdezték: „Mire jó ez a pazarlás? Eladhattuk volna sok pénzért, és a pénzzel segíthettünk volna a szegényeken.” Jézus azonban tudta, hogy miről beszélnek. Így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jó dolgot tett velem! Szegények mindig lesznek köztetek.Én azonban nem leszek mindig veletek. Amikor ez az asszony a testemre öntötte az illatos olajat, azzal már a temetésemet készítette elő." ( Mt 26,7-12 )

Gyakran fogja vissza jótevő kezünket holmi okoskodás, pedig a szívünk mutatná a helyes utat! Az asszony azt tette, amit tennie kellett, amire Jézus valóban gondolhatott, ha nem is vágyott rá, de el nem kerülhetett!

S tényleg megemlékeznek róla, bárhol is hirdettetik az evangélium..., pedig nevét sem tudjuk, csak annyit, ő volt az az asszony, aki akkor és ott értette Jézust! Ez fantasztikus dolog! 

 

Szent Ferenc halálos ágyán hálából köszönő levelet írt Bernát testvérnek, aki először csatlakozott hozzá: "Írd, ahogy diktálom. Az első testvér, akit az Úr nekem adott, Bernát testvér volt, és ő volt az, aki elsőként elkezdte, és a legteljesebben meg is valósította az evangéliumi tökéletességet, azzal, hogy minden vagyonát szétosztotta a szegényeknek. Emiatt és sok más kiválósága miatt kötelességem őt jobban szeretni, mint bármelyik testvért az egész szerzetben. Ezért azt akarom és ahogy csak tudom, megparancsolom, hogy bárki is lesz a miniszter generális, úgy szeresse és úgy tisztelje őt, mint engem, sőt a miniszter provinciálisok is, és az egész szerzetben élő testvérek, úgy tekintsenek rá, mint énrám."

"Úgy tekintsenek rá, mint énrám"..., így kell ezt csinálni!

"Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig." ( 1Rom 8,19-22 )

"Nem kellett több, csak hogy egy tökéletesen tiszta lény megjelenjen a földön, isteni báránnyá legyen, ki elveszi a világ bűneit, és az, hogy a szétporlasztott rossznak lehető legnagyobb része benne gyűljék össze, a szenvedés formájában." ( Simone Weil )

 

 

"Ő valóban a legkeresztényibb férfi volt, aki élve az élő Krisztushoz, haldokolva a haldoklóhoz és halálában a halotthoz akart tökéletesen hasonló lenni, amely külső hasonlósággal fel is ékesíttetett.” (Szent Bonaventura Legenda maior 14 fejezet)

 

2019. 06. 04.