Majd ha eljön a "próbatétel ideje"...

Kétféle halál és a "jó halál irgalma"

(...) eljön a "próbatétel ideje".

 

A modern világ szélsőségesen egocentrikus szemlélete elterjesztett egy számomra nehezen elviselhető álláspontot. 

Ha szóba kerül a téma, mindenki úgy fogalmaz, a jó halál az, ha gyorsan és fájdalommentesen távozunk.

És akkor mi lesz a többiekkel? - teszem fel ilyenkor a kérdést..., s látszik, erre nem is gondoltak.

A keresztények rendszeresen imádkoznak a "jó halál irgalmáért", ami jó hosszú haldoklást jelent, így közben alkalmad van elbúcsúzni azoktól, akiket szeretsz; fel tudsz készülni az "átmenetre"; - letudod a "tartozásaid". ( S mások is elbúcsúzhatnak tőlünk..., fontos ez is, hisz ők "még maradnak". )

Különös, hogy erre alig gondol ma bárki is..., csak a saját esetleges fájdalmuk van a szemük előtt, a többieké alig.

Ezért ajánlja Szent Ágoston mindannyiunknak:

„Inter conversionem et mortem aliquod temporis apatium intercedet oportet.” ( A megtérés és a halál között némi időköznek kell lennie. )

Nem akkor kellene kapkodni.

S ha megadatik, milyen is legyen?

Ami innen következik, dédnagyapám és anyósom "története".

I. 

Gyerek koromban "láttam" dédnagyapám haldoklását, akkor ez nagyon megérintett, ezt gondoltam igazi hősiességnek. Úgy halt meg, ahogy élt is, utolsó erejét összeszedve a legvégső pillanatig nem terhelve másokat.

II.

Majd anyósomét..., sokáig betegeskedett, nekünk teljesen kiszolgáltatva...; ez ugyanúgy mélységesen elgondolkodtatott, ehhez sem kell kis bátorság, ez is egyfajta "hősiesség"..., teljes valónkkal mások kezébe esni; - kényre-kedvre kiszolgáltatva. 

 

Azóta sem tudok dönteni.

Majd ha eljön a "próbatétel ideje" ( G. B. Shaw ), kiderül ez is..., mert majd "kell" választani. 

S "állni a sarat".

„Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod.” ( Jn 21,18 ) 

Mögöttük észrevétlenül beosont a kis gimnazista is, szegényke, újdonatúj mundérban, kesztyűsen, szeme alatt ijesztő, kék karikák, melyeknek okával Ivan Iljics nagyon is tisztában volt. Mindig sajnálta a fiát. Riadt, részvevő pillantása is félelmetes volt, Ivan Iljicsnek úgy tetszett, Geraszimon kívül csak Vaszja érti, és sajnálja." ( Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála ) De a Básti féle film változat "jobb"... ( https://www.youtube.com/results?search_query=ivan+iljics+hal%C3%A1la )

 

Egy minden esetre bizonyos,
bajorországi Klotz Jusztina látomásából is, Isten ha visszahívna gyorsan hívna vissza, de irántunk való szeretetből lehetőséget ad nekünk, ezt ebben a világban "időnek" hívják.

 

"A szeretetben minden lehetséges, csak akarni kell segíteni. Szeretetetek győzni fog! Megadom a hirtelen meghaló emberek számára még az időt, különleges kegyelemből…" ( bajorországi Klotz Jusztina )

2019. 05. 15.