Inkább a vesztett háború, mint a hiba beismerése.

"Mint a vakok, tapogatjuk a falat, és bukdácsolunk, mint akiknek nincsen szemük."

 

Egyik ismerősöm mesélt egy tanulságos történetet. 

A Tescoban vásárolt és a pénztáros elvétette a a számolást és kevesebbet kért. Ő figyelmeztette, ekkor azonban váratlan dolog történt, a pénztáros újraszámolta, s kijelentette, helyes volt az a kért összeg, ő nem hibázott.

Mi történhetett?

Mi vehet rá valakit arra, hogy szándékosan "önsorsrontó", "önkárosító" módon viselkedjen?

Az egónk énképet alakít ki számunkra, ebben kíván a "LEG" lenni, lényegében hazudunk magunknak, hogy hazudhassunk másoknak is. 

"It's a wonderful li(f)e!" 

 

"It's a wonderful li(f)e!"

 

Ha elég sokat hódolunk ugyanannak a hazugságnak nem is tűnik fel...., annyira! Persze előbb utóbb szembesülni kell a  következményekkel.

Most divatos beszélgetni a Csernobil című tv sorozatról..., gimnazista voltam, amikor történt, sokáig hazudoztak róla, mire kiderült mekkora a baj. ( Mi csak annyit vettünk észre belőle az első napokban, hogy sokkal olcsóbb lett a saláta, s mi is sokkal többet kaptunk belőle a kollégium menzáján. )

A rendszer természete volt a hazugság. Volt olyan iskolatársam, akinek rokona Pakson dolgozott, ott Csernobilból származó szemcsét találtak az erőmű kis udvarán..., vajon mennyi szóródhatott szét arrafelé amerre a felhő nagyobbrészt elterült?

A tényfeltárásért felelős akadémikus Valerij Legaszov így fogalmazott később:

„A titkaink és a hazugságaink határoznak meg minket. Amikor feltűnik az igazság, akkor csak hazudunk és hazudunk, amíg már nem is emlékszünk, hogy van-e ott egyáltalán igazság. Pedig ott van. Minden hazugság, amit elmondunk, adósság az igazság felé, és előbb vagy utóbb ezt az tartozást ki kell fizetni. Így robban fel egy RBMK reaktormag. Hazugságokkal.”

Csak annak rendszernek volt része a hazugság, vagy azelőtt és azóta is minden rendszeré; beleértve a saját pszichénk működési mechanizmusait is?

Valószínűleg az utóbbi az igazság!

A Gettysburg című filmben az angol megfigyelővel beszélget Longstreet tábornok: "Inkább a vesztett háború, mint a hiba beismerése" , mondja; gondoljunk a pénztáros viselkedésére... De a folytatás még borzasztóbb: "De mi legalább jól elpáholtuk a briteket!" No igen..., így már sokkal jobb..., vagy nem? ( https://www.youtube.com/watch?v=IbhEPtUseeM )

 

 

Nem!

S, hogy miért csináljuk ezt? Mert kicsinek, gyengének, védtelennek érezzük magunkat. Felfújjuk magunkat, mint a béka és az ökör mesében a béka..., majd kipukkad! Hazugságokba öltözünk, mert fázunk:

„Jó öregem, sose győzheti már meg az erre vetődő vándor drága fiát hírével, sem feleségét; mert hisz a kóborlók kegyelemfalatokra szorulnak, hát hazudoznak, s nem kívánnak szólni igaz szót. Mert aki csak hozzánk, Ithakába kerül csavarogva, úrnőmhöz megy el, ámító szavakat locsog egyre, [...] Hát, öregem, szivesen kitalálnál tán te is ezt-azt, hogyha köpenyt adnának a szóért, inget is, öltönyt” ( Homérosz, 1983, 229–230. )

Kuroszava A vihar kapujában című filmje zseniális alkotás, legmegrendítőbb jelenete, amikor kiderül, még a halott is hazudott! ( https://videa.hu/videok/film-animacio/a-vihar-kapujaban-feliratos-drama-JTlcZ3dzYAQJdLaS )

"A hazugság hasonló a terebélyes fához, melynek satnya a gyökere, jön a zivatar, s kiszakítja tövéből." ( Talmud )

S jön, mindig eljön..., G. B. Shaw Az ördög cimborája című drámájában "a próbatétel idejének" nevezi. Minimum egyszer mindenkire elkövetkezik; erre, ezekre készülünk egész életünkben!

Beöthy Tamás atya lelki vezetőm volt egy időben ő így fogalmazott, "ha egy akkora trágyadomb borítaná is az "Istenképiségedet", mint a Gellért-hegy, az akkor is ott van alatta", érdemes elhordani.

Kérdés, miért kell trágyával elárasztani, s ha előbújna még többet hordani rá? Miért félünk valódi természetünktől, talán mert az már nem csak a miénk, félünk határaink elvesztésétől!?

Van két izgalmas módszer, gyakorlatilag minden vallás misztikusai használják..., az egyik a "neti neti", "sem ez, sem az". Sri Ramana Maharshi könyveiben erre ezt a kérdést ajánlja: "Who Am I? " Bármit teszel is, tedd fel a kérdés: "Ezt én csinálom?" Előbb utóbb elérsz a kérdések aljára az "üresség természethez", s elindulsz vissza, "tat twam asi", azaz "Te az vagy".

Ettől az "egységélménytől", feloldódástól fél az ego és mindenféle "lehetett volna", "kellett volna"; "lehetne", "mi lenne ha", mögé bújik, s feláldozza az életünket s kapcsolatainkat, csak azért a tudatért, hogy ÉN VAGYOK, a valódi lét érzése helyett.

Igaza van Suzukinak, hogy nem tart szükségesnek több egót annál, hogy a busz elé ne lépjünk...; OK, mentse meg az életünket, de elég is ennyi belőle!

Egyik volt diákom pár napja messengeren tette fel a kérdést: "Hogyan lehet jónak lenni?" Egyszerű lenne Jézussal ennyit felelni: "Senki sem jó, csak egyedül az Isten!" - írtam neki.

Ennél ő "többre" vágyik, - mondta; "valóban" jó szeretne lenni!

Hát jó..., meg lehet próbálni.

Canterburyi Szent Anzelmnél írja, annyiban élünk, amennyiben Istenben élünk, s ennyire vagyunk jók is..., ennek függvényében.

S megint elértünk a "pillanatba"!

Idézzük most újra Beöthy Tamás atyát: „Mindenhol jól éreztem magam, mert szeretem az embereket. Isten a jelenünkben van, tehát nem sokat spekulálok, hogy így vagy úgy kellene csinálni valamit. A jelenben kell élni, és azzal foglalkozni, nem álmodozni. Próbálom azokat szeretni, akiket Isten nekem ajándékoz. Szép volt a múltam, remélem a jövőm is szép lesz."

Frappáns megfogalmazás: Jézus így fogalmazott: "Ne tudja a jobb kéz, mit tesz a bal"..., cél a teljes spontaneitás; Isten jelenlétében, az ő részeként tevékenykedni!

Sokféle "szolgálat" van tehát..., ahány élethelyzet annyiféle..., végtelen.

"Azok, akik betegségtől szenvednek, és azok, akik értük fáradoznak, viseljék ezt békében, mert ez a fáradság nagyon kedvesnek tűnik majd nektek." ( Szent Ferenc: A szegény úrnőnek adott buzdítás, részlet )

Vagy a Kopár sziget című filmben:

https://videa.hu/videok/film-animacio/a-kopar-sziget-drama-m4amloIcF42O4Ms0

Nagyon szeretem..., ezek valódi sorsok, valódi szenvedés, tiszta egyenes jellemek, emberhez méltó élet és emberhez méltó halál.

Egyetlen élet értékes, a "halálhoz mért élet". Minden más csak "trágyahordás" az "Istenarcra". 

"Mint a vakok, tapogatjuk a falat, és bukdácsolunk, mint akiknek nincsen szemük. Megbotlunk délben, mintha szürkület volna, homályban lakunk, mint a holtak" ( Iz 59,10 )

"Egy istenarc van eltemetve bennem, / A rárakódott világ-szenny alatt. / A rámrakódott világ-szenny alól, / Kihűlt csillagok hamuja alól / Akarom kibányászni magamat.// Egy istenarc van eltemetve bennem, / S most ásót, kapát, csákányt ragadok, / Testvéreim, jertek, segítsetek, / Egy kapavágást ti is tegyetek, / Mert az az arc igazán én vagyok." ( Reményik Sándor: Istenarc )

"Küszöbén az estnek // csillagfakadáskor dalba fog az ember // ha már fáj a sorsa nagyon szépen fájjon // küszöbén az estnek csillagfakadáskor." ( Utassy József: Motívum )

Zárásul két gondolat Dantétól:

"Ne hódolj a hazugság szellemének: akinek viszket, az csak hadd vakarja! és minden látást mondjon el az ének." (Dante, Paradicsom, XVII, 128-129.)

"A „szent dalnak” ég s föld munkatársa.” ( Dante )

Nem szabad hamisan énekelni...

Amikor a rendszerváltás után Tamás atya Magyarországra érkezett kanadai családterápiás pszichológusi munkája után, emlékszem az egyik legfőbb problémája ez volt: "Hogyan lehetne helyettesíteni, másképp mondani: szeretetetekkel?

Sokat kell mondani..., Ő is sokat mondta, s nem tetszett neki a hangzása, a tartalma persze igen. ( El kellett szomorítanunk, ezt magyarul csak így lehet! )

“Mit a Szerelem sugdos” – válaszolta ajkam – “megőrzöm én és szót a szóra írom, amint ő belül mondja tollba.” ( Dante, Purgatórium, XXIV. 52-55. )

"Inkább a vesztett háború, mint a hiba beismerése." ( Longstreet, Gettysburg )

2019. 06. 13.