"Örök ifjúság tölti el lélekkel, szépíti a világot." ~ "Ezen a magaslaton állok én gyakran." / "Elég erős már a súlyos boldogságot hordani."

A Nap

Életünk egyetlen korszaka: a felelősség! 

"Egynek lenni mindennel, ami él! Ezzel a szóval veti le az erény a haragos páncélt, dobja el az ember szelleme a jogart, és eltűnik gond az örök-egy világ képe előtt, (...) örök ifjúság tölti el lélekkel, szépíti a világot." ( Hölderlin, Hüperion, 100 ) 

 

 

I. Életünk, ha biológiai szempontból vizsgáljuk, végtelen számú apró változás folyton hömpölygő folyamára emlékeztet. ( Már amennyiben bármi ami végtelen az "hömpölyöghet" bárhová is... ~ Parmenidész )

 

II. Ezért volt izgalmas Jámbor Gyuláné, volt biológia tanár szakon szakvezetőm és csapata által készített munkafüzet táblázatával való találkozás. Ebben megjelent a "testi változások" oszlop mellett egy "szellemi fejlődés" és egy "magatartás, viselkedés" című rész is! A táblázat tartalmával ugyan nem értek mindenben egyet, de maga nemében "forradalmi", hisz ezt a "testközpontú" szemléletet pszichés jellegűekkel egészítette ki. Máig használom erősen provokatív jelleggel. Jól működik! Számunkra most azért érdekes, mert részben ennek a szempontnak a behozatalával sikerült tizenegyben meghatároznia a szakaszok számát!

 

III. Ezt akár "visszalépésnek" is értékelhetnénk, hiszen Shakespeare Ahogy tetszik című drámájában már/még csak hét szakaszra osztja az emberi életet, ha jól figyelünk színész-mód gondolkodik. Milyen szerepet játszik az adott személy? De hogy miért teszi ezt, erre nem próbál megfelelni..., pedig aki színészkedik az hatást akar kiváltani; de kire és miért?"Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő: fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében, melynek hét felvonása a hét kor. 

1.Első a kisded, aki dajkája karján öklendezik és sír.

2.Aztán jön a pityergő, hajnalarcú, táskás nebuló: csigamódra és kelletlen mászik iskolába.

3.Mint a kemence, sóhajt a szerelmes, és bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.

4.Jön a párduc-szakállú katona: cifra szitkok, kényes becsület és robbanó düh: a buborék hírért ágyúk torkába bú.

5.És jön a bíró: kappanon hízott kerek potroh és szigorú szem és jól ápolt szakáll: bölcseket mond, modern közhelyeket, s így játssza szerepét.

6.A hatodik kor papucsos és cingár figura lesz: orrán ókula, az övében erszény, aszott combjain tágan lötyög a jól vasalt dendi-nadrág: férfihangja gyerekessé kezd visszavékonyodni, sípol, fütyül.

7.A végső jelenet, mely e furcsa s gazdag mesét lezárja, megint gyermekség, teljes feledés, se fog, se szem, se íny – tönkremenés!"

 

IV. Carl Gustav Jung, pszichológus, a mélylélektan szakembere, érdekes hasonlattal írja le a folyamatot..., naphoz hasonlítja, amely hajnalban és délben valamit napnyugtakor ugyanaz a nap. Ez nagyon fontos felismerés; csak a "pályáján" elfoglalt helye változik. Szerinte három szakasza van az emberi életnek,

1. - egy felívelő, gyenge még a fénye, szinte kiáltja, "vegyetek észre, itt vagyok törődjetek velem",

2. - egy delelő kor, úgy az ifjú korral kezdődően, "erős vagyok, gyertek és melegedjetek meg nálam!"

3. - S az utolsó, amikor felnőnek a gyerekek, ők is elérik a második szakasz, "a nap bevonhatja sugarait", elkezd emlékezni, rendszerezni, emlékeket, gondolatokat, hogy a tapasztalatokat átadhassa az utódoknak. 

"Életünk olyan, mint a napjárás. Reggel a nap ereje folytonosan növekszik, s végül izzón és a forróságot árasztva eléri a delelőpontot. Ezzel el is kezdődik az ellentétes irányú folyamat. A nap folytonos haladása már nem az erő folytonos gyarapodását, hanem az erő fogyatkozását jelenti. Ezért fiatal emberként mások a feladataink, mint idős emberként." ( C. G. Jung )

 

"(...) és elég erős már a súlyos boldogságot hordani, (...)" ( Hölderlin )

 

 

V. Sarkadi Imre Próféta című drámájában  mintha ezt gondolná tovább:

 "Ha észreveszi, hogy nem érzi magát magával szemben felelősnek, akkor menthetetlenül elkezdett öregedni." 

 Nagyszerű gondolat, ha hű maradsz az adott korszak "elvárásaihoz", felelősen éled meg azt, akkor fiatal maradhatsz mindenkor; nem csak "fiatal korodban", de felnőttként, fiatalos felnőtt, majd fiatalos öreg leszel.  

S minden életkorszakodban: VALÓDI!

Sarkadi szerint csak egy kor van..., a fiatalság. ( S ha elveszítjük a felelősséget..., az öregség lép azonnal a helyére! Az ő szavával élve a "szenilitás". Következésképp lehet valaki már fiatalon is "szenilis"..., ha felelőtlen. )

 Minden korszakhoz ( felelősséghez ) erő kell, más-más erő; Hölderlinnel szólva:

"(...) és elég erős már a súlyos boldogságot hordani, (...)" ( Hölderlin, Germánia, 116 )

..., minden korszakban más és új boldogságot. Mégis egy célt valósítva meg egész életünkben:

"Egynek lenni mindennel, ami él! Ezzel a szóval veti le az erény a haragos páncélt, dobja el az ember szelleme a jogart, és eltűnik gond az örök-egy világ képe előtt, (...) örök ifjúság tölti el lélekkel, szépíti a világot." ( Hölderlin, Hüperion, 100 )

Majd pár sorral lejjebb hozzáteszi:

"Ezen a magaslaton állok én gyakran, (...)"  ( Hölderlin, Hüperion, 100 )

Kívánom ez mindannyiunknak. 

"S minden életkorszakodban: VALÓDI!" ( egykori naplóm egy oldala... )

2019. 05. 07.