"(...) egyszerű pszichológiai irányú vizsgálódása az eredendő bűn dogmatikai problémájával kapcsolatban."

A banán, a kő és a semmi...

( Ki nem áruló itt? )

 

 

 "Az ártatlanság állapotában béke és nyugalom honol; de ugyanakkor még valami más is, de az nem békétlenség vagy harc; hiszen itt semmi sincs, amivel harcolni lehet. Mi van akkor? Semmi. De mi a hatása e semminek? Szorongást szül. Ez az ártatlanság nagy titka, az, hogy egyben szorongás is. A szellem álmában tervezi saját valóságát, ez a valóság azonban a semmi, viszont ez a semmi állandóan látja az ártatlanságot önmagán kívül." ( Kierkegaard )

Ez tévedés..., a semmi nem több semminél, s nyugalomban van, hisz nincs hová mennie. Tehát nincs benne szorongás sem. ( Viszont teljes potencialitás, tehát bármivé válhat. )

A 2003-ban készült Nothing című film vége is csak azért "ijesztő", mert a két főszereplőből két fej "legalább" marad, de miért is? 

 

Ha ez sem maradna, nem merülne fel a kérdés sem: "Merre menjünk? Erre?"

A film amúgy nagyon jó..., ugyanis ebben a világban, aki jelen van, szereplő; akár tetszik neki, akár nem, s bármit tesz, szereplő marad.

A film az egyik ösvényen indul el..., de akár magadat, akár a világot próbálod megszüntetni, ami amúgy lehetetlen, akkor is része leszel a rendszernek, teremtő tagja, hiszen semmi sincsen következmények nélkül. Ettől izgalmas a dolog! Minden össze van kapcsolva mindennel!

Ez is egy "elviselhetetlen konfliktus".., most éppen önmagaddal, a világért.

"Az elviselhetetlennek tűnő konfliktus azt bizonyítja, hogy Ön helyesen él. A belső ellentmondás nélküli élet ugyanis vagy csupán fél élet, vagy túlvilági élet, de az csak angyaloknak jár. Isten azonban jobban szereti az embereket, mint az angyalokat." ( C. G. Jung )

A probléma ősi, az emberiség történetének mélyre nyúló gyökereihez vezet vissza:

"Kezdetben, amikor az ég még nagyon közel volt a földhöz, Isten az első emberpárt sorra megajándékozta adományaival, amelyeket kötélen eresztett le hozzájuk. Egy napon küldött nekik egy követ, amit az ősök megrökönyödve és sértődötten visszautasítottak. Kis idő elteltével Isten újból leengedte a kötelet; ezúttal egy banán volt rajta, amit a lentiek tüstént elfogadtak. Ekkor az ősök meghallották a Teremtő hangját: Minthogy a banánt választottátok, az életetek is olyan lesz, mint ez a gyümölcs. Ha a követ választottátok volna, életetek olyan lett volna, mint a kőé, változhatatlan és halhatatlan." ( Mircea Eliade )

Mi a probléma?

Az ember mind élettartamában, mind minden más adottságában mulandó és korlátozott lény, ám így hogy feleljen meg az elvárások bonyolult és finom hálózatának, akaratlanul is el fog bukni.

Mert mi lenne a cél? 

A felelős magatartás:

"A kisfiú nagyon unalmasnak tartotta, hogy egész nap nem mehet sehová sem. Igaz, rossz idő volt kint, erős szél fújt, és fölkavarta a nemrég lehullott havat. A kisfiú mégis eltökélte, hogy szülei határozott parancsa ellenére kissé körüljárja a környéket. Elszökött hazulról, s nemsokára már az utolsó házat is elhagyta, kint találta magát a tágas, havas mezőn. - Jaj, de szép itt minden! Hogy csillog a hó! – mondta halkan, csak úgy magának, mert senki sem járt arrafelé. Bandukolt tovább, s egyszer csak megpillantott egy nagy követ a hegyi patak partján. - Hát te mit csinálsz itt, te nagy kő? – kérdezte a gyerek. - Semmi különöset – válaszolt a kő - , csak fekszem a földön. És ha majd besötétedik, hová mész? – kérdezte a szökevény. - Sehová. Itt maradok. Csak fekszem a földön. - És ha esik az eső? - Nekem az sem árt. Akkor is itt maradok. - És nem fázol, ha esik a hó? Betemet úgy, hogy ki sem látszom a hóból… - Nem baj, a hó meleg bundája véd a széltől… - Gyere, szökjünk el! Nagyon unalmas lehet állandóan itt a földön feküdni, gyere velem! – biztatta a fiú. - Nem mehetek! – mondta a kő. – Nagyon jó itt nekem. Rám mindenki számíthat. Én vagyok a madarak és a bogarak védelme, általam tájékozódnak a sündisznók tavasszal. Nekem itt jó, ahol vagyok… Nem szökhetek el… A kisfiú egyedül maradt a havas mezőn. Még a varjak sem álltak vele szóba, hiába integetett nekik. Eszébe jutottak játékai, az otthoni érdekességek, a cica, amelyiknek ilyenkor szokott enni adni, meg Füles, a kutya… S nemsokára otthon lesz a mama is… Visszafordult, s egyre ütemesebb léptekkel igyekezett haza. Ahogy belépett a kiskapun, úgy látta, mintha minden megváltozott volna körülötte."

Igen, de ugyanott vagyunk..., tudnánk a célt, de nem vagyunk rá alkalmasak. Ahogy a Biblia is mondja:

"...a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." ( Mt 26,41 )

 

Gyerekkoromban nagyon foglalkoztatott az a probléma, milyen lenne ha mindenütt jelen lehetnék? Nem tudtam akkor, de ez nem kis dolog..., sőt a Legnagyobb iránti vágy gyermeki megfogalmazása.

"Egyetlen jó létezik csak: a tudás, és egyetlen rossz: a tudatlanság." ( Szókratész )

Szókratész okos fickó volt, tudott valamit;  azt hogy aki mindent tud, az mindenütt jelen van, tehát nem hibázhat. Isten pl. ezért sem hibázik.

De lehetünk-e mindenütt? 

Aligha. 

Marad hát a folytonos bűnbeesés?

Ennek súlyát már teológus diplomával a zsebemben, egy film élmény világította meg az V. Henrikből... 

 

3 kegyence árulja el Henriket, aki szemükre hányja, "olyan ez, mint a második bűnbeesés"... ( "I will weep for thee; for this revolt of thine, methinks, is like another fall of man." ), ugyanis ha ők elárulhatták, ettől kezdve akárki..., ezért bánnak az árulókkal oly keményen a hűségesek.

Megtört a bizalom, ettől kezdve rájuk is a gyanú árnya vetül. 

Ki nem áruló itt?

Akarva-akaratlan hányszor törhettük össze ezt a bizalmi viszony ember és Isten között, s akkor ember és ember között is? 

Ám ha Istent ez zavarná, nyilván más paraméterekkel tervezte volna a "játékot", tehát jó ez így..., s ha igen, miért? 

S ha nem, hisz ebből mindenki kifelé törekszik, miért?

"Mert ez a tömeg, amely dicsőít, olyan egyedül hagy téged! Aki magát neked adja, az ugyanakkor el is válik tőled, mert nincs  belőled másokba vezető híd az Istenhez vezető úton kívül." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 200 )

És fordítva, másokhoz vető út Istenhez vezet...

Ha Semmi lenne, nem lenne játék, ha Minden, akkor is vége lenne. 

Cél tehát ez a "kereső mozgás", amiben mindenki "balra - jobbra" billegve, közel sem egyenes úton, de próbál Istenre találni, s ha lehet a legkevesebb kárt okozva magának és másoknak is. ( Már ha van egy csepp esze az illetőnek. )

"VIGILIUS HAUFNIENSIS egyszerű pszichológiai irányú vizsgálódása az eredendő bűn dogmatikai problémájával kapcsolatban." ( Kierkegaard előszava a Szorongás fogalma című könyvéhez..., az előszó rendben van! )

"I will weep for thee; for this revolt of thine, methinks, is like another fall of man. "

 

2019. 05. 08. ( 50. születésnapomon )