A világ nem volt méltó rájuk.
"De az, ki csak szóval szeret, nem kell nekem."
Miért nem halnak ki a hősök?
Látszólag könnyű a válasz, ahogy apám is megfogalmazta még gyerekkoromban, "azok a nemzetek maradnak fenn, ahol a bátrak és a gyávák ideális arányban vannak jelen." Okos gondolat.
Az asszír birodalom egyszerűen megszűnt létezni, mert a férfiak elfogytak az állandó háborúzásban, túl bátrak voltak..., a gyáva nemzetek pedig beolvadnak az erősekbe.
Létezik egy Acetabularia nevű moszat
nemzetség, melynek tagjai pár centiméteresek, felépítésük szerint vékony
szársejtű, ernyőszerű teleptestű, tehát olyasmik, mint egy apró
"esernyő".
A problémájuk a következő:
Melyik sejt vállalja többiek érdekében,
hogy nem szaporodik? Illetve hogyan döntik el, ki legyen a
"szerencsés"?
Ugyanis, amelyiknek rövid a szára, vagy esetleg hiányozna, az
egyértelmű hátránnyal indul, amelyiknél pedig csak szár van, az meg
azért "veszít".
Létfontosságú, hogy valaki vállalja a feladatot, s az is, hogy ne mindenki!
Érdeke tehát a közösségnek, hogy legyenek "hősök", akik vállaljanak olyan "önsorsrontásnak" is nevezhető magatartásformákat, amivel a többiek túlélését javítják.
Az Acetabuláriában egy sejtből áll a szár, s sok sejtből az "ernyő", ez-e a valódi arány és helyes arány? S kinek jobb?
( Itt most ki kellene térnem az "ego" működésére, de talán majd később. )
Szophoklész Antigoné című drámája nem csak azért izgalmas a mai ember számára is, mert a hatalomhoz való emberi viszony örök téma, de azért is, mert ebben a viszonyban is vannak eltérések.
Iszméné a gyávákat, gyengéket, a túlélőket testesíti meg.
"Kötök vagy oldok, rajta mit változtatok?" / "... mi gyönge nők vagyunk." / "Én semmit ellenükre nem teszek, hanem a város ellen tenni sincs erőm elég." / Ó, én szerencsétlen, téged hogy féltelek." / "A lehetetlent célba venni sem való." / "Ne várd király, hogy az, kit ennyi bánat ért, a józan észt meg tudta mindig tartani." / "Miért bántasz? Nem tettem semmit ellened."
Ismerős szavak...
Antigoné a bátrakat, akik halni készülnek egész életükben.
"Hát nem hívlak többé magammal, sőt ha még Jössz is magad, segítséged nem kell nekem. Te légy okos, ha tetszik; én őt el fogom Temetni ha ezt teszem, meghalni szép." / "Ám ha te Inkább szegülsz az istenekkel szembe, menj!" / "Értem ne aggódj, intézd csak tensorsodat!" / "Ha így beszélsz, meg kell gyűlölnöm tégedet." / "De az, ki csak szóval szeret, nem kell nekem."
 |
| "σκληρος εστιν ο λογος ουτος τις δυναται αυτου εκουειν" ( κατα Iοαννην, 6,60 ) |
"Kemény beszéd ez, ki hallgathatja!"
"Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: „Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?” Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket?" ( Jn 6,60-61 )
Sajnos ilyesmit már ritkábban hallunk..., lehet az Acetabularia ráhibázott az arányra?
S mégis, Iszméné "boldog" öregséget lát..., Antigoné meghal. S a szerelme is. Ám a drámának nem Iszméné a címe, ahogy Kodolányi is barátjával folytatott levelezésében a fő művének tartott Jézus regényt "Júdás regények" hívja, s a címe mégis "Én vagyok" lett!
Miért?
"Miért bántasz? Nem tettem semmit ellened." - mondja Iszméné, tényleg nem? Iszméné nem ért valamit, pedig Antigoné el is mondja:
"Te itt ezekre, én azokra gondolok."
"Ha boldogulást keresed, csak a józanság legyen útmutatód! Lábbal ne tiporj soha isteni törvényt! ( Szophoklész, Antigoné )
 |
| Ballagási ajándék volt 12.b-s osztályom számára... |
Zavarja és egyben imponál neki Antigoné magabiztossága, de meg is ijed tőle; lehet nem is igazán érti. Követi is a bűnben, de senkit sem érdekel, még Kreont sem. Ez az ő tragédiája, a szürkeség.
"Magányos életem mit ér őnélküle?"
S ha már korábban idéztünk Jézustól,
ezt Antigoné is mondhatta volna: "Aki megtalálja életét, az elveszti
azt, aki pedig elveszti életét ( énértem ), az megtalálja azt.” ( Mt 10,39 )
"Mert aki
meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét
énértem, megtalálja." ( Mk 8,35 )
Az Iszménék és Antigonék közt nagy
távolság feszül, mint a szegény és gazdag Lázár közt, s kibékíthetetlen
ellentét.
Mert Antigoné megtalálta életét, Iszméné sosem fogja igazán.
( A vértanúságra, s annak sokféle formájára még később visszatérünk. )
Pedig az utóbbiak az előbbiekért halnak, s azok még csak nem is értik, csak távolról irigykedve nézik haláltusáikat.
Amikor ezen gondolkodtam Radics Béla jutott eszembe..., s a pengék és halak:
„A mítoszt nem szabad közelről nézni… a mítosz se nem igaz, se nem hazugság. Aki a kicentizett valóság felől közelít, nyomban pofára esik… … kell az újabb meg újabb bizonyíték, hogy az ember nem egy racionális kis güzü, aki fölkel, fölöltözik, kimegy, melózik és párzik. Majd meghal, és berakják koporsóstól a földbe… A hős eligazodik a világban. Tudja ki hal, ki penge. Ki az, aki csak úszik az árral és olyan mindegy neki, hogy ezernyolcszáznegyvennyolcat vagy ezerkilencszáznyolcvanhatot írnak… A körülmények betápláltak valamit a fejébe, s ha beszél akkor is csak tátog, bambán meredve maga elé… Bezzeg a pengék akik belehasítanak a dolgok közepébe… csontig hatolnak, metszenek… ők megmutatják mi van a kor bőre alatt… … ma már nem divat arról beszélni, hogy "alulról jöttem”, de mégiscsak jöttünk onnan páran." ( Ómolnár Miklós: R. B. kapitány, avagy pengék és halak )
Majd elkezdtem zenéket keresni..., s kommentben találtam a következőt:
"Tisztelt gabi Kis!Biztos eltudod játszani Te is,talán még én is.Mégis ennek a "alkesz romacsávónak"van szobra nem pedig Neked vagy nekem!Csak tudott valamit amit sokan nem:egyéniség,stílus,tisztelet,alázat!S talán a zenéhez is értett..."
 |
| Radics Béla |
Pál apostol a Zsidóknak írt levelében így ír a hősökről:
"Minek folytassam tovább?
(...)
Némelyek kínpadra jutottak, de nem fogadták el a szabadságot, csak hogy dicsőségesebb feltámadásban részesüljenek.
Mások gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el, megkövezték, kettéfűrészelték, agyonkínozták, kardélre hányták őket, juhbőrbe és kecskebőrbe öltözve bujdostak, nélkülözés, üldözés és zaklatás közepette.
A világ nem volt méltó rájuk. Ezért a pusztában, a hegyek közt, a föld barlangjaiban és szurdokaiban bolyongtak." ( Zsid 11,32-40 )
De "hűségüket" nem hagyták el...
2019. 05. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése